Az „igen” tábor hívei úgy vélik, hogy a lisszaboni szerződés megszavazása a gazdaság helyreállításának alapfeltétele. Véleményük szerint a voksolás tétje, hogy Írország visszakerül-e az unió vérkeringésébe. A szerződés mellett áll a kormány, tucatnyi ír vállalat és a külföldi befektetők zöme is. A vállalatok többségének egybehangzó véleménye szerint a nem szavazatok győzedelme kérdőjelet vonna Írország és az EU közé, megakadályozva versenyképes fellépésüket a nemzetközi piacon.
Kormányváltással kötnék össze a referendumot
Nem mondhatjuk, hogy a válság általában felerősítette volna az integráció iránti igényt – véli Krékó Péter, a Political Capital elemzője. A válságot és az integrációt összekötő ír kampány inkább a helyi választók meggyőzéséről szólt. A válság nyomán, főleg a keleti országokban inkább azok a hangok erősödtek fel, melyek azzal érvelnek, hogy az EU nem tudta és nem is akarta a csőd szélére került polgárait megvédeni a válság hatásaitól, így a tagságnak nincsenek is valódi politikai-gazdasági előnyei.
A szerződésellenes tábor erejét Írországban leginkább a kormány iránti negatív közvélekedés adja. A szocialisták és a nacionalista Sinn Fein párt elsősorban Brian Cowent miniszterelnököt és kormányát hibáztatják azért, hogy az ír bankrendszer épphogy elkerülte az összeomlást. A recesszióért, amelynek eredményeképp 12,6 százalékra nőtt a munkanélküliség, szintén a kormányt teszik felelőssé. A Sinn Fein vezetője, Gerry Adams arra bíztatja a szavazókat, hogy a lisszaboni szerződésről szóló szavazást használják fel a kormány és támogatóik eltávolítására. A politikus az igen tábort pánikkeltéssel és negatív kampány folytatásával vádolta, hiszen „tisztában vannak azzal, hogy a szerződés rossz üzlet az országnak”. Emlékeztetnek, hogy az igen tábor vezetői ugyanazok üzletemberek, akik az elmúlt 60 év legsúlyosabb gazdasági krízisébe vezették az országot és az uniót. Ha a szerződés átmegy, a döntéseket Írország jövőjéről az unió elitjének kezébe adjuk át, és ha egyszer átadjuk a hatalmat, lehetetlen lesz visszaszerezni azt – vélik a „nem” tábor vezetői.
Bebizonyosodhat, hogy az unió “elitista” intézmény (fotó: MTI/EPA)
Az unión belül eleve felerősödött az utóbbi időszakban az euroszkepszis mind a politika, mind a közvélemény szintjén – hívja fel a figyelmet Krékó Péter, a Political Capital elemzője. A lisszaboni szerződésnek ennek tükrében hatalmas jelentősége van az unió jövője szempontjából – véli a szakértő. Ha esetleg a nemek kerülnek többségbe, az jelentősen felerősítheti az unió gazdasági és politikai szerepével kapcsolatos kételyeket, és végleg bebizonyíthatja, hogy az EU olyan “elitista” intézmény, mely nem tudja saját polgárait meggyőzni az integráció előnyeiről, így nem tud demokratikus felhatalmazással megerősödni – nyilatkozta az elemző.
A cseh és a brit „veszély”
Ha a referendum negatív eredménnyel zárul, annak jogi következménye „csupán” az lenne, hogy a nizzai szerződés maradna érvényben, amivel az unió formailag eddig is működőképes volt. Az új szerződés intézményi reformokat és egyszerűsítéseket tartalmaz, működőképesség szempontjából ezért lenne célszerű bevezetni – nyilatkozta lapunknak Arató Krisztina politológus, az ELTE Jogtudományi tanszékének adjunktusa. A lisszaboni szerződés bukása inkább politikai értelemben jelentene válságot, az uniós alkotmány után ugyanis ez lenne a második olyan reformkísérlet, ami elbukik. A tagállamok kormányainak részéről megvan a politikai akarat a változásra, az elutasítás „veszélye” mindig a népszavazások kapcsán merül fel. Ez alól kivételt képez Csehország, ahol a parlament megszavazta ugyan a ratifikációt, Václav Klaus cseh elnök azonban ellenjegyzés nélkül visszaküldte az országháznak a dokumentumot.
Klaus esetében politikai profilépítésről van szó, a cseh köztársasági elnök valószínűleg utolsóként szeretné „beadni a derekát”, egy sikeres ír népszavazás után így elmondhatná magáról, hogy ő engedte útjára a lisszaboni szerződést – véli Arató Krisztina politológus. Nem Csehország lenne ugyanakkor az egyetlen, amely akadályt gördíthet az unió reformjai elé. A brit konzervatívok, élükön David Cameronnal, kilátásba helyezték, hogy a stagnáló munkáspárti kormány bukása után népszavazásra bocsátanák a parlament által már egyszer elfogadott uniós dokumentumot. Az unió életében ez lenne az első eset, hogy referendumot tartanának egy már elfogadott szerződésről, ráadásul Nagy-Britanniában 1975 óta nem volt példa népszavazásra (akkor az EGK-tagság fenntartásáról kérdezték az állampolgárokat). A britek mindig is fékként viselkedtek az európai integráció történetében, gyanakvásukkal nem egyszer okoztak már nehéz perceket az unió életében – tette hozzá Arató Krisztina.
Krékó Péter elemző szerint az unió mintha az utóbbi időben nem gyengítette, hanem inkább felerősítette volna a nemzetekhez tartozás lehetőségét, ezért erős az ellenállás egy európai “szuperállammal” kapcsolatban. A szakértő szerint az uniós politikusoknak figyelembe kell venniük, hogy a szervezet csak nemzetállamok erős pozícióját megtartva működhet. Az íreknek tett engedmények is ebbe az irányba mutatnak, igyekeznek eloszlatni azokat a félelmeket, melyek a nemzeti identitás és szuverenitás elvesztésére vonatkoznak (pl. önállóság az adókulcsok meghatározásában) és megerősítik a nemzeti döntéshozatali jogosítványokat.
