Nagyvilág

Reklámarc lett Clinton és Gorbacsov

Gorbacsov, Clinton, Castro – a politikusok között egy közös vonás mindenképpen van: világmárkák reklámarcai voltak, még ha ehhez az utóbbi kettő nem is adta a hozzájárulását. A politikusok szép summát söpörhetnek be egy pár másodperces szereplésért, a reklám – és így a termék – viszont a nagy név hatására felejthetetlenné válik az olvasó számára. Más kérdés, hogy Gorbacsovról a peresztrojka vagy a szél nélküli pizza jut-e eszébe az oroszoknak.

„A legfontosabb a reklámnál, hogy érzelmi kapcsolatot közvetít. Az üzenet célja, hogy kialakuljon egy érzelmi platform a reklám és a vevő között. Ez az alapja a márkalojalitásnak” – mutat rá Babocsay Ádám. A reklámszakember szerint az igazi kérdés az, hogy ehhez egy híresség – esetünkben egy történelmi személyiség – mit tesz hozzá.

Gorbacsov és Clinton is reklámarc lett

Mihail Gorbacsov a Szovjetunió első és egyben utolsó elnöke két világcég reklámjában is szerepelt az elmúlt években. Az elsőben egy pizzériában ülve orosz emberek a politikus érdemeit és hibáit sorolják. Utóbbit az „edge” szóval emlegetik, amely angolul a szélt, határt jelent. Így a gazdasági összeomlás szélére sodort ország az, amelyet felrónak neki. A reklámban ez a gondolat teremti meg a kapcsolatot Gorbacsov és a – újdonságnak számító – szegély nélküli pizza között (amit szintén az „edge” szóval jelölnek), amit azonban kedvelnek az oroszok. „Ez egy olyan reklám, ahol a politikus személye segíti, hogy megértsük a reklám üzenetét” – érvel a szakember.

Másik reklámjában Gorbacsov egy autó hátsó ülésén utazva reklámoz egy világhírű táskamárkát. „A politikus mellett a teniszező André Agassi vagy éppen Sean Connery színész is szerepel a reklámban, utalva ezzel a híresség és az utazás közötti kapcsolatra” – véli Babocsay Ádám. Gorbacsov két reklámszerepéről lehangoló vélemények születtek, döntése mögött – hogy elfogadja a felkérést – elsősorban pénzügyi okok szerepelhettek, amelynek összegét persze üzleti titokként kezelik.

Reklámarc lett Clinton és Gorbacsov 1

Bill Clinton korábbi amerikai elnök egy holland biztosítóvállalat reklámjában szerepelt. A „Csak hívjon minket” szlogen a spot végén már egy jó ideje felépített reklámstratégia fő mondata, itt a politikust helyettesíthetné akár más is, de ő az, aki ismert, s ezáltal a poén is jobban üt. A reklámot később betiltották, mivel Clinton nem adta beleegyezését a filmhez, így azt trükkel rakták össze. A politikus szerepeltetése emiatt csak közvetetett módon történik meg, ám a fogyasztóhoz így is eljutott a frappáns, ötletes hirdetés, s annak mondanivalója is.

Castro, a sztár

A Dacia imázsváltással kíván felzárkózni a kis és olcsó autók versenyében. Ezért látványos és új típusú reklámmal jelentkezett. A gondterhelt Fidel Castro egy karibi házban megy szobáról szobára, ahol látja a számítógépes játékot játszó Lenint vagy a csocsózó Martin Luther Kinget. A verandán a távolba meredő Che Guevarát és Karl Marxot találja, akik egy új forradalmat vizionálva tekintenek a Dacia autóra. „A gond ezzel a reklámmal az, hogy bár technikailag magas színvonalú, s nyilván emlékezni fog rá a vevő, de a figyelemfelkeltésen túl hiányzik egy egyszerű üzenet, amely hidat képezhetne a releváns fogyasztói igény és márkaígéret között” – véli Babocsay Ádám.

A szintén a kubai vezetőt arcnak használó sörreklám ugyanakkor egyértelműbb üzenetet hordoz. Ebben Castro még az amerikai külügyminisztériummal is felvenné a kapcsolatot és szeretett szivarjaiból is adna azért, hogy az amerikai sört a kubaiak is élvezhessék. Nincsenek egyébként információk arról, hogy a reklámot betiltották volna vagy hogy a kubai hatalom jogi eszközökhöz folyamodott volna a gyártókkal szemben.

„Ez már jobb reklám, hiszen az értékes sörmárka gondolata releváns lehet a fogyasztó számára. Formailag viszont megkötné a reklámkészítő kezét, ha a politikust reklámról reklámra visszatérő arcként szerepeltetné. A gondolat nem igényli Castro folyamatos jelenlétét. Bár nem ismerem a márka stratégiáját, vélhetően annyit óhajt mondani, hogy bármit érdemes feladni érte, még akár a politikai meggyőződésünket is” – mutat rá Babocsay Ádám.

Nem lendít az üzleten

A politikusok nem történelmi, hanem sokkal inkább, mint ismert személyiségek kerülnek bele a reklámokba. Függetlenül attól, hogy szerepeltetésük közvetett vagy közvetlen, a reklámanyagok megmaradnak a fogyasztók fejében, mert egy poénra vannak kihegyezve, aminek alapja, hogy a politikust a megszokottól eltérően egy más szerepben látjuk.

A cégek döntése mögött az adott termék fogyasztásának növelése áll, nem valószínű azonban, hogy egy politikus miatt egy terméket előnyben részesítenénk. Utóbbi mérése igencsak nehézkes, hiszen egy erős márka felépítése több idő annál, mint hogy egy személyiség jól sikerült reklámján alapuljon az adott termék sikere.

Amit a fogyasztók találnak ki

A hirdetések esetében fontosak még az úgynevezett „fake”, vagyis a hamisok reklámok is. Ezeket nem a gyártók, hanem a fogyasztók találják ki, mert tartalmuk miatt ilyet a cégek nem készítenének, ugyanakkor így is eljut a közönséghez linkek, e-mailek útján.

Jó példa a New York Daily News napilap pályázatára beérkezett reklámügynökségi ötlet, ahol Obamát láthatjuk, még a hivatalba lépése előtt, BlackBerry telefonjával. A politikus, aki a „Változás” jelszavával nyerte meg választási kampányát, a reklám apropóján azt mondja, hogy hivatalba lépésével egy dolog változatlan marad: a telefonja.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik