A vezető londoni gazdasági-politikai folyóirat cikke – amelynek felcíme “ijesztőnek” nevezi a térségi EP-választásokat – megállapítja, hogy “idegengyűlölők és populisták” az EU régebbi tagállamaiból, például Hollandiából is bekerültek az uniós törvényhozásba, ők is azonban “szelídnek” tűnnek kelet-európai partnereikkel összehasonlítva.
A The Economist megemlíti, hogy “a gyalázkodó nacionalista” Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke – Nicolae Ceausescu egykori kommunista diktátor “udvari költője” – is mandátumot szerzett.
A nemzetközi együttműködés azonban a dolog természetéből adódóan bajos olyan politikusok között, akik gyűlölik az idegeneket. A szélsőjobboldali Jobbik, amely három EP-képviselői helyhez jutott, csatlakozhat a balkáni partnerpártokhoz a romák ostorozásában. Sok közös vonás azonban nem lesz bennük, amikor a szomszédos országokban – például a Szlovákiában és Romániában – élő magyarok kisebbségi jogai kerülnek napirendre. Ezekben az országokban ugyanis éppen a “magyar irredentizmus a helyi soviniszták kínálkozó mumusa” – áll a The Economist cikkében.
A hetilap megállapítja ugyanakkor, hogy az EP-választások “fő sztorija” keleten és nyugaton egyaránt a jobbközép pártok elsöprő győzelme. Magyarországon a szocialisták “nagyon rosszul szerepeltek”, mindössze négy helyet szereztek a konzervatív Fidesz 14 mandátumával szemben, ami kedvező előjel a jobboldal számára a következő évi parlamenti választásokra – áll az elemzésben.
A The Economist szerint az EP-választások igazi jelentősége nem annyira az új Európai Parlament összetételében rejlik, hanem inkább abban, hogy utalásokat tartalmaz a jövőbeni nemzeti politikai irányvonalakra.
