Pakisztán atomarzenálja a hírek szerint jelenleg mintegy 80-100 robbanófejből áll. Az USA-ban, Indiában és máshol évek óta komoly gondot okoz az, hogy egy napon al-Kaida- vagy tálib ügynökök közel kerülnének ehhez a fegyverzethez. Elképzelhető, hogy radioaktív anyagokat (például dúsított uránt) az amúgy jól védett rendszerből valaki kijuttathat. Ez után az anyag könnyen kicsempészhető az országból, és felhasználható radioaktív fegyver (ún. „piszkos bomba”) előállítására.
a piszkos bomba
A „piszkos bomba” hagyományos robbanóeszközök által szór szét radioaktív anyagot. Az alkalmazásában rejlő fő veszély egy adott terület lakhatatlanná (használhatatlanná) tétele, nem a nagyszámú áldozat. A legnagyobb kárt akkor okozhatná, ha a fejlett világ számára nélkülözhetetlen gócpontokban (pénzügyi központok, kikötők, repülőterek stb.) alkalmaznák.
Elvileg biztonságos rendszer
Nemzeti konszenzus van Pakisztánban arról, hogy a nukleáris fegyverek birtoklása létfontosságú. Az amerikai Stratfor stratégiai elemző intézet szerint az 1998-as kísérleti robbantások óta Iszlámábád komoly erőfeszítéseket tett az arzenál biztonságos üzemeltetése érdekében. Ennek része egy jól szervezett parancsnoki lánc az elnök, a miniszterelnök, valamint a fontosabb miniszterek és katonai vezetők részvételével.
Működik továbbá egy tízezer fős egység, amelynek feladata az atomfegyverek, az azokat tároló/működtető létesítmények védelme. A legális atomhatalmaknál (eddig) bevált balesetbiztos indítási eljárásokat alkalmaznak, elméletileg kizárva a téves, illetve az illetéktelen indítás lehetősége. A fegyvereket a hordozóeszközöktől elkülönítve tárolják, azokat csak krízis esetén illesztik össze. A nem megfelelő indítókódok alkalmazása esetén a robbanófegyver lezárja magát, és a továbbiakban működésképtelen.
A tálibok nem férhetnek közel?
A tálib fegyveresek erősek ugyan a törzsi területeken és az Észak-nyugati Határterületen, Pakisztán magjában, Punjab és Sindh tartományokban azonban nincsenek jelen, és támogatottságuk is jóval kisebb. Az ország egyetlen működőképes intézménye, a hadsereg is jórészt e magterületen állomásozik: a kilenc hadtestből hat található Punjab tartomány területén. Megfigyelők szerint az atomfegyvereket is itt tárolják. Elmondható tehát, hogy elhanyagolható valószínűsége van annak, hogy szélsőségesek atomfegyvert erőszakkal eltulajdonítsanak.
Nagyobb a veszélye annak, hogy iszlamista elemek bekerülhetnek a biztonsági szűrőkön átjutott személyek közé, és képesek lehetnek nukleáris anyagokat szövetségeseikhez eljuttatni. Tekintve, hogy a pakisztáni titkosszolgálatnak meghatározó szerepe volt a tálib mozgalom létrehozásában és kiképzésében, és nem titok, hogy személyzetének jelentős hányada ma is szimpatizál az iszlamistákkal, a „belső munka” lehetősége reális.
Nem szabad megfeledkezni a Pakisztánban általánosnak számító korrupcióról és arról a tényről sem, hogy az iszlamistáknak már sikerült számos támadást végrehajtaniuk a pakisztáni állami objektumok ellen, sőt a legutóbbi elnökválasztási kampány során meggyilkolták Benazír Bhutto volt miniszterelnököt, elnökjelöltet is. Tény, hogy az iszlamisták jelen vannak a pakisztáni államszervezetben, a hadseregben és a hírszerző szolgálatokban.
Mindezek ismeretében nem meglepő, hogy – különösképpen az Egyesült Államok és India – fokozott figyelemmel követik a pakisztáni atomfegyverek sorsát. Washington Afganisztánnal és Pakisztánnal kapcsolatos stratégiájának két sarokköve van: az iszlamista fegyveres csoportok felszámolása/gyengítése, valamint a pakisztáni atomfegyverek biztosítása.
Amerikai segélyből fejlesztenek?
Megfigyelők szerint Pakisztán továbbra is növeli atomfegyverei számát. A New York Times írása szerint ezt az amerikai Kongresszus titkos meghallgatásán Michael Mullen admirális, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának elnöke is megerősítette. Ez a fejlemény komoly felfordulást okozott a Kongresszusban, hiszen valószínűsíthető, hogy a további pakisztáni nukleáris fegyverkezést legalábbis áttételesen azok a több milliárd dollárra rúgó segélyek finanszírozzák, amelyeket Washington a terrorizmus elleni harc segítésére utal Iszlámábádnak.
Pakisztán számára még mindig India jelenti az első számú fenyegetést. A pakisztáni tálib mozgalom megerősödéséig az Indiával szembeni egyensúlyt a főleg a pakisztáni titkosszolgálatok által támogatott iszlamisták és a nukleáris fegyverek jelentették. Most, hogy előbbiek már nincsenek pakisztáni ellenőrzés alatt, a pakisztáni hadvezetés úgy tartja, hogy az egyensúly fenntartásásnak egyetlen eszköze a nukleáris robbanófejek számának növelése. Aggodalmaikat nem enyhítik az olyan indiai lépések, mint a Pakisztán bármely pontját elérni képes Agni-II típusjelzésű, közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta keddi tesztje.
