„Kifosztott Brüsszel” címmel írt könyvet nemrég az uniós tisztségviselők csalásairól az Európai Bizottság volt könyvvizsgálója. Marta Andreasen veszélyes témát feszeget: kirúgással és megszégyenítéssel kell szembenéznie annak, akit árulónak bélyegeznek.
A könyv azonban nagyon is aktuális. Megdöbbentő adat, hogy az unió költségvetését 14 éves működése során még egyetlenegyszer sem találta rendben a pénzügyek vizsgálatára felhatalmazott szerv, az Európai Számvevőszék. Minden évben több milliárd eurós kárt okoznak a szabálytalanságok és a csalások. Ez azt jelenti, hogy a közös EU-költségvetés minden száz eurójából nagyjából egy nem stimmel. Az Európai Számvevőszék legutóbbi jelentésében a kiadások szinte minden területét kritizálta. Az auditorok szerint a hiány fő oka a hanyagság, a korrupció és a csalások voltak.
Fejétől bűzlik a hal?
Legtöbbször a tagállami visszaélésekről hallhatunk. Nemrég egy volt cseh miniszterhelyettest és társait lepleztek le, akik 2003 és 2005 között mintegy 229 millió koronát (2,08 milliárd forintot) loptak el a támogatásból, amelyet Brüsszel a csehországi vállalkozásoknak szánt. Ugyancsak korrupció és pazarlás miatt függesztették fel több százmillió eurónyi támogatás folyósítását Bulgáriának, és Romániát is folyamatosan bírálják az eltűnt uniós pénzek miatt.
A számvevőszék auditorai azonban nem csak a tagállamokat hibáztatják a költségvetés hiányáért, hiszen az Európai Bizottság sem kezeli megfelelően a pénzeket. Igaz, hogy az államok kormányai vannak közelebb a támogatásban részesülőkhöz, de a bizottság munkatársainak ellenőrizniük kellene őket – hangsúlyozza a számvevőszék. A bizottságnak közel 30 ezer alkalmazottja van, mégis gyakori a hanyagság – írja BBC.
Nem csak az ellenőrzés lazasága az oka a hiányzó pénzösszegeknek. Időről időre fény derül uniós tisztségviselők által elkövetett visszaélésekre is. 2007-ben például három olaszt (az Európai Bizottság egy hivatalnokát, egy európai parlamenti képviselő munkatársát és egy üzletembert) vett őrizetbe a belga rendőrség a tíz éven keresztül felvett több tízmillió eurós csúszópénzek miatt. Okirat-hamisításért, hamis iratokkal való visszaélésért, továbbá csalás és bűnszövetkezetben való részvétel miatt emeltek vádat ellenük. 1999-ben Edith Cresson francia EU-biztos korrupciós ügye miatt pedig az egész Jacques Santer vezette Európai Bizottságnak le kellett mondania.
„Áruló” a bizottságnál
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) figyelme most újra az Európai Bizottság felé fordult, miután egy volt alkalmazott korrupcióról és csalásokról nyújtott be bizonyítékokat. Marta Andreasen azt állítja, hogy a könyvvizsgálatra vonatkozó laza szabályok miatt a csalóknak évente több mint 60 millió font eltüntetésére van lehetőségük. A bizottsági alapok 95 százaléka ugyanis nincs könyvvizsgáló által hitelesítve, a költségvetés egésze pedig az elmúlt 14 évben nem volt auditálva.
Montázs: Rédley Tamás/FN
Marta Andreasen viszontagságos történetének részleteiről a Daily Telegraph is írt. Képesített könyvvizsgálóként 2002-ben került a bizottsághoz. Azért nevezték ki, hogy rendet tegyen az EU számlái között, amelyek jogszerűségét akkor már 6 éve nem tudták tisztázni a számvevőszék előtt. A dán származású, Spanyolországban élő Andreasen lelkes idealistaként kezdte meg a munkáját a bizottságnál, és megkísérelte rendbe tenni a dolgokat. Az Európai Számvevőszék vezetői üdvözölték a szándékát, de figyelmeztették, hogy kemény ellenállásba fog ütközni.
10 ezer gyanús ügyletet leplezett le
Amikor Marta Andreasen elkezdte vizsgálni az unió számlázási rendszerét, nagy zűrzavart talált. 2000 és 2001 között például 200 millió font tűnt el nyom nélkül. Amikor rákérdezett ennek okára, azt a választ kapta, hogy az eltűnt összegek „kölcsönök” voltak, amelyeket „leírtak”.
Rájött, hogy egyes hivatalnokok hatalmas összegek kezelésére vannak felhatalmazva anélkül, hogy bármiféle feljegyzést kellene készíteniük a pénz útjáról. A számlákat egy olyan adatkezelő programmal vezették, amelybe a személyek azonosítása nélkül lehetett belépni és változtatásokat végrehajtani. Több mint 10 ezer gyanús ügyletet talált.
Andreasent arra akarták kényszeríteni, hogy olyan 2001-es számlákat írjon alá, amelyeket még az elődjének kellett volna megtenni. Nem osztották meg vele azokat az információkat sem, amelyek segítségével megállapíthatta volna, hogy a számlák korrektek-e. Amikor pedig visszautasította a számlák aláírását, kezdetét vette az üldöztetése.
Lehallgatták a telefonját, és követték a bizottság épületén kívülre is. Kétségbeesésében Neil Kinnockhoz, a bizottság alelnökéhez fordult, aki fő küldetésének vallotta a könyvvizsgálat kiszélesítését és a korrupciót visszaszorítását. Ám Lord Kinnock kezdeményezésére először felfüggesztették, majd hitszegés és hűtlenség miatt elbocsátották, végül fegyelmi eljárás indult ellene. Öt éven át járt tárgyalásokra, ahol folyamatosan megalázták: miközben beszélt, Kinnock például látványosan grimaszolt, és megpróbálták őrültnek beállítani.
New Yorkon át mosták a pénzt
A csalás elleni hivatalhoz eljutatott iratok sok meglepő adatot tartalmaznak. Ezek szerint a bizottságnak 200 ezer számlája van a világ 45 bankjában, ami egyszerűvé teszi a korrupt hivatalnokok számára az alapok megcsapolását. Andreasen azt is kiszivárogtatta, hogy az illegális ügyletek álcázását és a pénzmosást egy New York-i hivatalon keresztül folytatják EU-alkalmazottak – írja a Guardian.
A bizottság szerint volt dolgozójuk állításai megalapozatlanok. Andreasen azonban belső dokumentumokkal is alátámasztotta az állításait, amelyeket akkor gyűjtött, amikor még az EU-nak dolgozott. A vizsgálat rendkívül kínos lehet a korábbi biztos, Kinnock számára.
Meglepő fordulat, hogy a júniusi európai parlamenti választásokon a dán–spanyol Andreasen a brit Független Párt listavezető jelöltjeként indul. Tisztában van vele, hogy a megválasztása sem változtat sokat a „megaállam” korruptságán és megreformálhatatlanságán. „Tragikus, hogy a politikusaink jelentéktelen ügyekkel piszmogó zombikká válnak ebben a különös kormányban, amelynek alárendeltük magunkat” – nyilatkozta a Daily Telegraph-nak.
A besúgók sorsa: elbocsátás és egy rejtélyes haláleset
Nem Andreasen az egyetlen, aki belső információkat szivárogtatott ki az EU intézményeiből. Bernard Connollyt (az „Európa Romlott Szíve” című könyv szerzőjét) és Van Buitinent is besúgónak kiáltották ki, mert belső korrupciós ügyekről rántották le a leplet. Van Buitinen, akinek nagy szerepe volt az egész bizottság 1999-es lemondatásában, a következőket nyilatkozta Andreasennel kapcsolatban az EP bizottsága előtt: „Ezt az ügyet politikailag rosszul kezelték. Marta egy áldozat”.
Nem csak a bizottságnál van korrupció. Emma Hartley könyvében a számvevőszéken belüli korrupcióról ír. 1993-ban egy olasz tisztségviselő, Antonio Quatraro ellen folytattak nyomozást, mert állítólag a maffiával kapcsolatban álló olasz és görög cégeknek adott el intervenciós dohánykészleteket, és fogadott el csúszópénzt. Az uniós tisztségviselő azonban hamarosan titokzatos körülmények között kizuhant a bizottság egyik épületének felső emeleti ablakából, és halálát követően a vizsgálat lezárult.
Néhány év múlva Robert Dougal Watt, a számvevőszék egyik könyvelője kezébe akadt egy jelentés, ahol felmerült Antonio Quatraro neve is. Watt, aki már 2001 óta vizsgálta a dohánytámogatások rendszerét, nyomozni kezdett az ügyben, és megdöbbenésére a szálak a munkaadójához, a számvevőszékhez vezettek. 2002-ben hivatalos panaszt tett az európai ombudsmannál, az Európai Parlamentnél és a Bizottságnál is az Európai Számvevőszéknél felfedezett visszaélések miatt.
A korrupció szabad virágzása
Watt szerint a számvevőszék, amelynek az EU csalásellenes hivatalaként is kellene működnie, félrevezette a nyomozókat és a parlamentet Quatraro halálával kapcsolatban. Szerinte a szerencsétlenül járt tisztségviselő nem tett mást, mint hogy tudomást szerzett valamilyen belső visszaélésről, ami miatt megzsarolták. Watt elmondta, hogy „a korrupció szabadon virágozhat valamennyi uniós intézményben a vezetőség tudtával”, az EU könyvelési rendszere pedig „rossz, alkalmatlan az önellenőrzésre”. Emiatt 2003-ban ki is rúgták.
„Azt terjesztették rólam, hogy nem vagyok normális. Én sem örültem neki, hogy rájöttem, tudatosan kennek el dolgokat. A volt kollégáim egy része még mindig haragszik rám, mert olyan dolgokról rántottam le a leplet, amelyről ők is tudtak. A számvevőszék sok munkatársa érzi úgy, hogy a vizsgálódásaik eredményeit időnként elferdítik vagy elfedik. De ha a munkájuk legalább egy kis része eléri a célját, ők már nyugodtan alszanak” – nyilatkozta.
Az unió bürokratái tehát nem becsülik meg a belső „árulóikat”, hanem elbocsátják őket. Gondot jelent az is, hogy nincs olyan politikai erő, amelyik felelősségre szeretné vonni az EU-t. A felderített csalások egy része ugyanis nyilvánvalóan a tagállamokat is érinti, és egyik ország sem szeretné, ha az Európai Számvevőszék vagy egy európai tisztségviselő az országban követné az ellopott pénz útját.
A tagállamok és az intézmények ellenállása miatt pedig az uniós pénzek továbbra is könnyű prédát jelentenek azoknak a bűnözőknek, akik kihasználják az ellenőrzés lazaságát.
A szerző a Sanoma Médiaakadémia hallgatója
