Caterina Volpicelli (1839-1894) a 19. század második felében alapította meg a Szent Szív Szolgálólányai (Ancelle del Sacro Cuore) rendet, amelynek tagjai nem viseltek sem apácaköntöst, sem fátylat, hogy mindenben egyformák legyen azokkal, akiken segítettek a nápolyi külvárosokban, vagy az 1884-es kolerajárvány idején. Ugyancsak rendet alapított 1900-ban a bresciai Arcangelo Tadini (1846-1912) a Názáreti Szent Ház Munkásnővérei (Suore Operaie della Santa Casa di Nazareth) néven a fiatal munkások védelme érdekében. Az ő példáját a katolikus egyházfő ma is aktuálisnak nevezte a súlyos gazdasági válság miatt.
Ugyancsak Bresciából származott Geltrude Comensoli (1843-1903) rendalapító, míg Bernardo Tolomei sienai apát (1272-1348) az Olivetói Kongregációt hozta létre, és 82 rendtársával együtt halt meg, miután a pestisjárvány betegeit ápolták.
Az öt új szent közül az egyetlen nem itáliai a portugál függetlenség bajnoka, Nuno Alvares Pereira (1360-1431) volt, aki sikeres hadvezérként írta be nevét a történelembe, majd miután megözvegyült és lányát feleségül adta a portugál király fiához, karmelita szerzetes és híres aszkéta lett Nuno de Santa Maria néven.
