A bolíviai Santa Cruzban megjelenő El Deber című újság pénteki információi szerint a rendőrök a helyi Las Américas szállodában végrehajtott művelet során lőtték le Eduardo Rózsa Florest, Magyarosi Árpádot és Michael Martin Dwyert. A csütörtökön hajnalban lezajlott akció során őrizetbe vették Mario Tadicot és Tóásó Elődöt. Utóbbi és Magyarosi a hatóság közlése szerint magyar állampolgár, Dwyer ír, míg Rózsa és Tadic bolíviai.
“Kereste a halált”
Brády Zoltán, a Kapu főszerkesztője, – Flores itt főmunkatársként dolgozott tizenöt éve, –egészen meglepő fordulattokkal szolgál Rózsa elmúlt hónapjairól. Elmesélte, hogy Flores idestova egy éve harcol Bolívia őserdeiben nap mint nap. Harcol Morales elnök elnyomó rendszere ellen, miközben „hivatalosan” Irakban tartózkodik.
Rózsa Flores (fotó: MTI)
A főszerkesztő elárulta, hogy az író, színész, katona Florest a hazai politikai állapotok kényszerítették távozásra. Bevallotta, hogy bár nem köztudomású, de ők, Brády és Rózsa Flores voltak, akik kiszivárogtatták az őszödi beszédet. Ezt követően lehetetlenültek el teljesen, folyamatos támadások érték és érik őket. Rózsa kapott egy szívinfarktust is, ami után úgy döntött, elmegy innen – meséli Brády.
Brády a mostani merényletet is idézőjelbe teszi, nem is készülhettek most merényletre, hiszen az elnök éppen Venezuelában tartózkodott Chavez elnöknél. Nem volt ez más, mint egy katonai rajtaütés. Floresék folyamatosan harcoltak a rendszer katonái ellen, többször voltak fegyveres konfliktusaik, ezt a rajtaütést a média állítja be merényletkísérlet megelőzéseként.
Flores mindenesetre kereste a halált – ezt nem tagadja Brády. Ő egy forradalmi költő volt, amilyenek százévente születnek. Legutóbb éppen két napja írt egy hosszú publicisztikát arról, hogy vérből, az elesett harcosok véréből lehet csak szabadság a világban.
Tudta, hogy a purgatóriumba kerül
Rózsa-Flores Eduárdót szoros barátság kötötte a nemrég elhunyt Gyurkovics Tiborhoz, akinek rendszeresen elküldte verseit is – mondta az FN-nek az író özvegye. Gyurkovics Györgyi 2003-ban nagyobb szabású interjút készített a költő-forradalmárral, ahogy fogalmazott: Rózsa-Flores egy rendkívül kedves, barátságos, nyitott, de igen harcias egyéniség volt. Utóbbin azt kell érteni – magyarázta Gyurkovics Györgyi -, hogy nem ismerte a megalkuvást. Az írás Atyám, öltem címmel jelent meg Földváry (Gyurkovics) Györgyi interjúkötetében.
Részlet az atyám, öltem című interjúból
– Hisz a túlvilági életben?
– Igen. Valószínűleg pár évszázadig én a purgatóriumba kerülök, de utána jó helyre. Látszanak a sebhelyek az arcomon, majdnem mind egy alkalommal történt. 1992 május 2-án autóval mentünk ,– hogy Zágrábba menjek és onnan Ljubljanába, onnan pedig repülővel Rómába – , becsapódott egy gránát az útra, kaptam néhány repeszt az arcomba, a fejembe, és két kocsink egymásnak ment, az egyikben ültem én. Hat napig kómába kerültem. A hetedik nap, vasárnap délelőtt tízkor tértem magamhoz, ezen a vasárnap délelőtt tíz órakor, amikor magamhoz tértem, avatták boldoggá Monsignore Escrivá de Balaguert. Nem hiszem, hogy ez csoda lett volna. Az orvosok azt mondták, kemény fejem van, hiszen akár százszor is meghalhattam volna az ott töltött idő alatt. Mikor konstatáltam, hogy látok, megkérdeztem, hol vagyok, mennyi az idő, mondták, és akkor bekattant, nekem most kellene a Vatikánban lennem, a Szent Péter bazilika előtt. Végig úgy éreztem, amik velem történtek azok kopogások voltak. Az embernek két lehetősége van, kinyitja, vagy nem nyitja ki az ajtót. Éreztem, most elég volt. Valójában Dávid kontra Góliát háború volt ez, nem értettem, mitől voltam jobb, szebb, kedvesebb az Úrnak, mért kellett nekem életben maradnom. Soha nem fogok választ kapni erre a kérdésemre, a választ magamnak kell megtalálnom. Én pedig azt találtam ki, valószínűleg azért kellett megmaradnom, hogy legyen, aki emlékezik a többiekre, írnom kell, és biztos van még dolgom. Azóta is töröm a fejem, mi lehet a dolgom, mert van még időm a földön.
1991-ben történt Szentlászlón, Árpád korabeli kis faluban Kelet Szlavóniában, köröttem fütyülnek a gránátok, én meg puskával a hátamon megyek egyik helyről a másikra. Jön két öreg bácsi, köszönnek horvátul én meg visszaköszöntem magyarul. Tudtam, hogy ott majdnem mindenki magyar. Nagy rácsodálkozással, kérdezték, maga magyar? Mondtam igen, magyar vagyok. Aztán amikor elbúcsúztunk, csodálkoztam azon, amit mondtam. Nagyon egyszerű a hit, a haza kérdése. Megörültem, és innentől kezdve teljesen egyértelmű számomra, hogy a Kárpát medencéhez úgy kötődök, ha engem innen nem űznek el, soha nem fogok elmenni.
Politikusok voltak a célpontjaik
Álvaro García Linera bolíviai alelnök a sajtónak nyilatkozva “szélsőjobboldali fasiszta ideológiát” követő csoportnak nevezte a bandát. Állítása szerint ennek tagjai a felelősek két bolíviai közéleti személyiség – egy miniszter és egy bíboros – háza ellen elkövetett robbantásos merényletért. A bandatagok holmijai között talált névjegyzék tanúsága szerint kiszemelt célpontjaik között szerepelt több Santa Cruz-i politikus. Kifürkészték továbbá Evo Morales elnök személyi biztosítási rendszerét azzal a céllal, hogy meggyilkolják – állította García Linera.
Az alelnök ígéretet tett arra, hogy a hatóságok kivizsgálják, kiknek a segítségével jutottak el a banda tagjai Horvátországból és Írországból Bolíviába, ki fizette utazási költségeiket és megélhetésüket, ki szolgáltatott nekik információkat a hatóságok elérhetőségéről, hivatalos épületeiről. Vizsgálat tárgya lesz továbbá a birtokukban lévő C4 robbanóanyag eredete is. Utóbbira – különböző lőfegyverekkel együtt – a szállodai rajtaütés után fél órával, a Santa Cruz-i vásárváros (Fexpo) egyik standján bukkantak a rendőrök.
Kivégezték őket?
Mind Marcos Farfán miniszterhelyettes, mind az alelnök azt állította, hogy a három “zsoldost” tűzharcban lőtték le a rendőrök. Az El Deber ezzel szembeállítja a helyszínen készült fényképeket; ezek tanúsága szerint mindhárman aludtak, amikor agyonlőtték őket, és még a közelükben sem volt fegyver. A kivégzés gyanúját erősítette meg az ügynökség által idézett Víctor Hugo Escóbar rendőrparancsnok is, aki szerint nem volt tűzpárbaj a szállodában; a szóban forgó három személyt “szitává lőtték”, mielőtt fegyverükért nyúlhattak volna.
Az El Deber címlapon hozza az elkövetők holttesteiről készült felvételt – KÉPGALÉRIA!
Magyar merénylők
“Nemzeti anarchista vagyok, alapítója az egyszemélyes Nemzeti Anarchista Pártnak” – így mutatta be magát Rózsa-Flores Eduardo az egyik magyar közösségi oldalon található profiljában. Rozsa Flores
1960-ban Santa Cruzban született Bolíviában. Apja Rózsa György, zsidó származású magyar festőművész, anyja, Nelly Flores Arias spanyol származású tanár. A család 1972-ben Chilébe költözött, majd a Pinochet hatalomátvétele után Svédországban politikai menekültként éltek. 1975-ben döntöttek úgy, hogy Magyarországra költöznek. Flores a budapesti Szent László Gimnáziumban érettségizett 1979-ben és 1984-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett diplomát. Az ELTE BTK utolsó KISZ-titkára volt.
Részt vett a horvát függetlenségi háborúban. Később a Különleges Erők parancsnokaként megkapta a horvát állampolgárságot és Franjo Tudjman horvát elnök őrnaggyá léptette elő. 1993-ban ezredesi rendfokozatot kapott. Front-tevékenysége alatt háromszor sebesült meg.Szerepelt Fekete Ibolya 2001-es Chico című filmben is címszereplőként.
Az egyik merénylő, Eduardo Rózsa Flores (fotó: 2002. Magyar Játékfilmszemle, MTI) – KÉPGALÉRIA!
Íróként 1994-ben jelent meg első könyve Magyarországon „Mocskos Háború” címmel, majd a második 1996-ban „Hallgatás Hadművelet” címmel. Ezeket követte 1999-ben a „Hűség” című verses kötet és a „Meghaltunk és mégis élünk” második, visszaemlékezéseit tartalmazó könyv. 2001-ben jelent meg az „Állapot: két háború között” című, második verses kötete, majd 2003-ban a „Disznóságok gyűjteménye”. 2004-ben „69 Titok, szerelmes versek és egy magyarázat” címmel jelentek meg versei. 2007-ben 47 szufi vers című (spanyol-magyar nyelvű) verses kötete jelent meg.
Rózsa-Flores a KAPU című folyóirat főmunkatársa és a Magyar Iszlám Közösség alelnöke volt.
Szerepelt több filmben is, így az 1996-os Bolsevitában, a 2001-es Chicóban főszereplő volt és a Kisváros több részében alakított bűnözőt. Kepes András 2008 októberében riportműsort készített vele a Különös történetekben, Eduardo címmel, ahol Flores elmondja, hogy amikor a magyar állam tudtával Budapesten bújkáló nemzetközi terrorista Carlosnak ő volt a magyar összekötője a Belügyminisztérium részéről. Itt az is kiderült, hogy még később is leveleztek.
Az antikommunista Flores leginkább Hugo Chavez venezuelai elnököt ostorozza blogjában Evo Moralesre csak mint bolíviai tettestársaként gondol. Mindemellett arra készült, hogy Bolíviában polgárháború alakul ki. „Bolívia esetében pedig, egy belső fegyveres konfliktus az ország széteséséhez vezethet, és ez, olyan folyamatokat indíthat el az egész szubkontinensen melyeket ma még, nagyon kevés elemző meri hangosan elemezni, egyáltalán prognosztizálni. A végkifejletig már nem kell sokat aludni.”
Magyarosi Árpád
életrajza szerint 1981. február 4-én született Marosvásárhelyen, és zenészként kívánt karriert csinálni. ltalános iskolai tanulmányait a romániai Szovátán kezdte, majd Budapesten folytatta további két intézményben. Az egyik magyar közösségi oldalon található adatlapja szerint többször váltott középiskolát is, csakúgy, mint egyetemet és főiskolát is.
2004-től számos különböző rendezvényen lépett fel, és szórakoztatta közönségét. “Hallhattunk már TV-ben, rádióban egyaránt, de a nagy kitörés még hátra van, még várat magára…ahogy Ő mondja…”még nem értem meg a sztárságra”.
Magyarosi Árpád (forrás: zenebaratikor) – KÉPGALÉRIA!
Biográfiája szerint már gyermekkorában komolyan érdeklődött a zene és az éneklés iránt. 1999-ben gimnáziumban alakult meg az első rövid életű zenekara, mely a “Sehonnai nincstelenek” névre hallgatott. Egy 2007-es interjújában arról is beszélt, hogy a zenélés mellett versei és rajzai is rendszeresen jelentek meg a Partium nevű irodalmi, művészeti folyóiratban.
Csakúgy, mint Eduardo Rózsa-Flores, a közösségi oldalon Magyarosi Árpád is feltünteti “klubjai” között a Magyar Iszlám Közösséget. Mind a két férfi arabul is felírta nevét az adatlapjára.
Magyarosi Árpádhoz hasonlóan a sajtóhírek szerint őrizetbe vett Tóásó Előd is Szovátán végezte általános és középfokú tanulmányait. Ezt követően Magyarországon, a Berzsenyi Dániel Főiskolára és Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre járt – derül ki az egyik magyar közösségi oldalra feltöltött adatlapjáról. A románul, angolul és spanyolul beszélő fiatal férfi lakóhelyeként Brazíliát jelölte meg. Tóásó Előd munkájáról azt írta, hogy “szabadúszó, ahol kellek ott leszek”.
Félórás lövöldözés
A bolíviai rendőrfőnök csütörtökön jelentette be, hogy két magyart és egy bolíviait lelőttek az Evo Morales bolíviai elnök ellen tervezett merénylet felszámolása közben. A Caracasban tartózkodó Evo Morales elnök maga úgy számolt be az esetről, hogy még előző nap adott utasítást a külföldi zsoldosok és bűntársaik letartóztatására, és csütörtökön kapta azt a tájékoztatást, hogy Santa Cruz városban, egy szállóban félórás lövöldözés volt. A tűzharcban három ember meghalt, további kettőt letartóztattak.
