Valószínűleg tudja ezt Robert Fico miniszterelnök is, az ellenzéki jelölt, Iveta Radicová elleni kemény támadásai jórészt annak tulajdoníthatók, hogy mozgósítani akarja saját szavazótáborát az Irány-Szociáldemokrácia és az Szlovák Nemzeti Párt által támogatott Gasparovic érdekében. “A jelenlegi köztársasági elnök ugyanis annyira szürke és jellegtelen, hogy legfeljebb elszólásokkal és bakikkal tudja magára felhívni a figyelmet” – mutat rá az újság.
Hozzáteszi: “A Grassalkovich-palota lakója a szlovák politika azon nagy túlélői közé tartozik, akik egész sor párton és szövetségen keresztül vándorolva mindig a húsosfazék közelében tudtak maradni. Ezt főleg politikai kaméleon természetének köszönheti; ha kommunistának kellett lenni, az volt, ha Vladimír Meciarnak kellett hűségesen asszisztálni parlamenti elnökként, akkor az is ment, ha meg a jelenlegi +szociális+ és +nemzeti+ kormánypártok támogatására van szükség, akkor óriásplakátjain azt hirdeti, hogy ő +nemzetien gondolkodik és szociálisan érez+. Röviden: a jellemtelenség mintapéldája és a köpönyegforgatás nagymestere, és mivel semmilyen elvhez és ideológiához nem ragaszkodik tartósan, ezért átmenetileg bármelyiket magára öltheti, és bárkivel szövetkezhet.”
Az Új Szó szerint a szlovák politika egyik paradoxona, hogy “ez a szánalmas és szerencsétlenül komikus, de valós károkat okozó figura” az elnöki széket egy szerencsés véletlennek köszönheti. 2004-ben az akkori kormánypártok (a jelenlegi ellenzék) és választóik alaposan eltaktikázták a választásokat, főleg azért, mert nem tudtak közös jelöltet állítani, meg sokan azt hitték, hogy az első forduló úgyis lefutott, ráérnek a másodikban szavazni. Ennek az lett a következménye, hogy a második fordulóba Meciar és Gasparovic jutott tovább. Ez utóbbi nem azért nyert, mert vonzó programja, vagy hiteles személyisége végett rá szavaztak az emberek, hanem mert Meciar ellen voksoltak – ez különösen vonatkozik az akkor urnához járuló szlovákiai magyarokra.
“Így lehetett az ország első számú közjogi méltósága egy szenilis köpönyegforgató, aki összekeveri a balkont a Balkánnal, Tony Blairt John Majorrel, Szerbiát Horvátországgal, az ENSZ-t a NATO-val, Lisszabont meg Libanonnal. Még a 2009-es választásokon való indulását sem volt képes hibátlanul bejelenteni, azt találta
mondani, hogy +sosem egyszerű az államfő elnökének funkciójába való jelölés mellett dönteni.+ Bár a nyelvi bukdácsolások legfeljebb mosolyra vagy szégyenkezésre késztetnek, az elnöknek a kormánypártokat szervilisen kiszolgáló lépései gyakorlatilag kiiktatnak egy komoly hatalmi féket és teljesen szabad utat engednek a Fico-kormány egyre destruktívabb tevékenységének. Figyelembe véve, hogy Harabin igazságügyi miniszter már gondosan készítgeti magának a Legfelsőbb Bíróság elnöki bársonyszékét, az a veszély fenyeget, hogy az összes hatalmi ágat Fico hű követői szállják meg” – figyelmeztet a pozsonyi magyar lap.
Úgy véli, hogy az ellenzék jelöltjének győzelme alkotmányos ellensúlyt jelenthetne a mindent lehengerelni akaró kormánnyal szemben, nem mellesleg pedig reményt arra, hogy a 2010-es parlamenti választásokon Fico és csapata verhető. Ehhez kellene egyebek között a szlovákiai magyarságnak az átlagosnál magasabb arányú részvétele az elnökválasztáson.
