“A nagy lépések ideje elmúlt, megítélésem szerint Ukrajna felvételét is el kell halasztani” – mondta a washingtoni John Hopkins Egyetem professzora, aki már “a kezdet kezdetén”, 1993-94-ben a washingtoni külügyminisztérium tervező osztályának főmunkatársaként az észak-atlanti szövetség keleti kibővítése körül bábáskodott. Egyike volt azon keveseknek, akik kezdettől fogva támogatták a folyamatot.
Nem helyeselték a bővítést
A professzor felidézte, hogy a washingtoni döntéshozók többsége eleinte milyen ellenségesen fogadta a bővítés tervét. “Különösen a washingtoni védelmi minisztérium ellenezte, és a külügyben is szinte minden osztály” – emlékezett vissza. Mint hozzátette, a kezdeményezésnek a NATO tagországok kormányain belül sem volt szinte semmiféle támogatása, egyedül az akkori német védelmi miniszter, Volker Rühe állt ki határozottan az ügy mellett.
Charles Gati szerint azonban ma hiba lenne új ország, például Ukrajna felvétele, illetve a csatlakozási előkészítő folyamat elindítása. Úgy ítéli meg, hogy Magyarország keleti szomszédja “olyan gazdasági és politikai problémákkal küzd, annyira nem tud együttműködni önmagával, politikusai annyira gyűlölik egymást, hogy ilyen körülmények között egy ilyen nagy lépésre ma nincs lehetőség”.
Meglátása szerint inkább annak elérése a cél, hogy “legyen minden országban belső megegyezés arról, mit tegyen a NATO és legyen egy olyan vezetés Brüsszelben, amely látja, hogy Afganisztánon túlmenően is komoly katonai és politikai szerepet játszhat a NATO”.
Siker volt
Leszögezte, hogy a NATO-bővítés nagy siker volt; Közép-Kelet-Európa stabilitása annak köszönhető, hogy volt egy közös katonai szervezet, amelyik elvállalta ezen országok védelmét. Magyarország esetében a NATO-csatlakozás nélkül “meglett volna az esélye annak, hogy az ország lesüllyedjen a Balkánra”. A politológus szerint ma már mindenki természetesnek tartja, pedig a NATO-bővítésnek köszönhető, hogy a térségben nincsenek háborúk, incidensek.
Megítélése szerint bizonyos országokban ennek ellenére ma mégis inkább a semlegességet szavaznák meg, nem a NATO-hoz való tartozást, “de azt hiszem, ez szerencsére csak átmeneti állapot”. Úgy látja, nemcsak az Ausztriával szinte összenőtt Szlovéniában, hanem Magyarországon és Szlovákiában, de talán Csehországban is erős a semlegesség iránti hajlam.
Nem a politikai elit részéről, hanem az egyszerű emberek körében, amit a szélsőségesek a jobb- és baloldalon is kihasználnak. Indoklása szerint az észak-atlanti szervezethez újonnan csatlakozott országok szinte azonnal új elvárásokkal néztek szembe, különösen a 2001 szeptemberi amerikai terrortámadások után, s ez bizonyos fokú csalódást keltett.
Gati orosz veszélyre int
Charles Gati arra is kitért: a közemberek és a politikai vezetők nagy többsége nemcsak a balti országokban és Lengyelországban, de máshol is tudja, hogy “fennáll egyfajta orosz veszély, amelyre fel kell készülni”. Meggyőződése szerint “az orosz tankok nem jönnek be, mégis szükség van egy egységes fellépésre az esetleges veszély ellen”.
A magyar származású politológus előadást tart az első NATO-bővítési kör 10. évfordulója alkalmából rendezendő konferencián csütörtökön a New York-i magyar főkonzulátuson, azután március 12-én Budapesten, a parlamentben tartandó nemzetközi konferencián, majd 17-én Varsóban.
