George W. Bush elnöksége eleve rosszul indult, a választási eredmények hitelességét még hónapokkal az elnökválasztás után is vitatták, ráadásul kifejezetten hátrányt jelentett számára, hogy nála jelentékenyebb apja korábban már betöltötte az elnöki tisztséget – világít rá a most leköszönő elnök kezdeti nehézségeire Frank Tibor, Amerika-szakértő, az ELTE Angol-Amerikai Intézetének igazgatója.
Az Egyesült Államok 43. elnökénél még unokatestvére, a kormányzó Jebb Bush is jobb képességű politikusnak mutatkozott, idősebb George H. W. Bush pedig − ha nem is volt kiemelkedő államférfi − korábbi alelnöksége és a CIA élén szerzett tapasztalatai miatt elnökként sokkal jobban szerepelt, mint fia.
Negatív döntések sorozata
A most távozó elnök megítélését az is rontja, hogy 2001. szeptember 11-éig gyakorlatilag nem volt értékelhető elnöki programja. A World Trade Center elleni terrortámadás aztán felrázta az elnököt, „terror elleni” háborút hirdetett és belevágott az iraki háborúba. A támadás megindítása után röviddel kiderült, hogy Szaddám tömegpusztító fegyvereinek létezésére nincs bizonyíték, a fokozatosan állóháborúvá váló, értelmetlen katonai jelenlét ráadásul az emberveszteségen túl óriási költségeket is rótt az Egyesült Államokra.
a Bush-korszak mérlegen. Tekintse meg képgalériánkat!
A háború azonban csak egyike volt a leköszönő elnök elhibázott döntéseinek. Gyakorlatilag nem volt olyan ország, amellyel kapcsolatban jó külpolitikát folytatott volna – véli Frank Tibor. Az elnök szembefordult Európával, az iraki háború miatt kivívta a németek és a franciák haragját, amelynek következtében majdnem szakadás történt az atlanti táboron belül. George W. Bush valójában egy nagyon konzervatív, elavult rezsimet próbált feltámasztani, ráadásul vallási okokra hivatkozva útját állta az olyan, tudományosan fontos fejlesztéseknek, mint az őssejtkutatás – világít rá a korszak hibáira Frank Tibor.
Rosszul választotta meg társait
El kell ugyanakkor ismerni, hogy az elnöknek olyan, előremutató lépései is voltak, amelyekkel megpróbálta modernizálni a kormányzatot – véli a szakértő. Condoleezza Rice külügyminiszter személyében például először került fekete nő a tárca élére. Habár a posztszovjet térségben jártas Rice végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kinevezésével Bush megmutatta, hogy nemcsak a demokraták elkötelezettek a hatalmi struktúra megújításának kérdésében. Morális szempontból az alelnök személye szintén melléfogásnak bizonyult. Dick Cheney nevét többször is korrupciós ügyekkel hozták összefüggésbe, a gyanú szerint magánvállalatának busás hasznot hajtott az iraki háború.
Bush nagyköveti kinevezései sem voltak a legszerencsésebbek. A családtagoknak és barátoknak kiosztott pozíciók szakszerűtlen diplomáciai hálózathoz vezettek és ez nem tett jót sem a külpolitika professzionalizmusának, sem az elnök népszerűségének.
A ciklus utolsó évében beköszöntő gazdasági válság aztán végső csapást mért Bush megítélésére, aki Richard Nixon óta a legnépszerűtlenebb elnökként köszön le. Habár közvetlen felelősségét nem lehet megállapítani, az elhibázott gazdaságpolitika, a hihetetlen méreteket öltő korrupció és a nagyvállalati vezetők etikátlan magatartása nagy szerepet játszott a válság kialakulásában – mutat rá Frank Tibor. A szakértő szerint részben Busht is felelősség terheli azért, hogy olyan felelőtlen üzleti környezet jöhetett létre, amely végül világméretű gazdasági válságba torkollott.
