A jelenlegi háború kirobbanásában meghatározó tényező volt a biztonságérzet lecsökkenése, amelyet mindkét fél érzékelt. A fenyegetettség érzete aztán szükségszerűen erőszakba torkollott, ez általában jellemző reakció a térségben. Az erőszak közel-keleti felfogása erősen távol áll a nyugati mentalitástól, a cél erősnek látszani és elrettenteni az ellenséget – nyújt betekintést a háború pszichológiájába Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. Izrael jól tudja, hogy a katonai győzelem önmagában kevés, meg kell győzni a közel-keleti ellenségeket és a nemzetközi közvéleményt is.
Érezhető volt, hogy Izrael a 2006-os libanoni összecsapás óta készül egy sikeres, győztes háborúra, az időzítés pedig nem véletlen – véli a szakértő. George W. Bush az utolsó napjait tölti elnökként, ráadásul egy győztes háború jelentősen növelheti a februári választásokon a jelenlegi kormánypártok, a Munkapárt és a Kadima esélyeit. Céljuk megakadályozni a Likud és annak keményvonalas vezére, Benjamin Netanjahu hatalomra kerülését. A hat hónapos tűzszünet meghosszabbításának a Hamasz által történt elutasítása és a rakétatámadások felújítása pedig úgyszólván lépéskényszerbe hozta Izraelt.
Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem professzora szerint a kormánypártok választási céljai mellett Izraelnek az is célja, hogy a Hamasz hatalmának letörésével helyzetbe hozza a Ciszjordániában erős Fatahot, a mérsékeltebb palesztin erőket, akik Mahmúd Abbász vezetésével tárgyalópartnerek lehetnek Izrael számára.
A Fatah kerülhet helyzetbe
A Hamasz esetében szintén több, köztük népszerűségi okokra vezethető vissza a támadások elindítása. Gázát az izraeli átadás után olyan blokád érte, amely lehetetlenné tette a hatalom megszilárdítását, az anyagi, technikai, ellátási feltételek nem voltak adottak ehhez.
A jelenlegi háborútól a Hamasz a felújított bombatámadásoktól megtépázott népszerűségének visszaszerzését várja, habár elhúzódó háborúra nem számítottak. A szintén Irán és Szíria által támogatott libanoni Hezbollah népszerűsége például jelentősen megnövekedett a 2006-os Izraellel folytatott háború után.
A Hamaszt Izrael és az Egyesült Államok is terrorszervezetnek tartja, de a helyzet ennél jóval összetettebb – hívja fel a figyelmet Rostoványi Zsolt, a Corvinus Egyetem Közel-Kelet-szakértője. Figyelembe kell venni, hogy a Hamasz katonai tevékenysége mellett társadalmi, szociális feladatokat is ellát, biztosítja a blokád alatt a Gázai övezetben lakók ellátását, iskolákat, kórházakat működtet.
Tálas Péter szerint a jelenlegi gázai harcokra jellemző, hogy a modern háborúk többségéhez hasonlóan nagy hangsúlyt fektetnek a „kommunikációs hadviselésre”. A mediális tálalás mindkét fél számára meghatározó, és erre rá is játszanak. Felkészültségüket jól mutatja, hogy egyre több szóvivő és kommentátor tűnik fel mindkét fél oldalán – mondta.
—-Bevonul a NATO?—-
A közvetítőként jelenleg a térségben tárgyaló nemzetközi szervezetek, habár a konfliktus rendezésében fordulatot nem hoznak, képesek erőteljes nyomást gyakorolni mindkét félre. A nemzetközi közösségnek egyébként kötelessége is közreműködni a helyzet rendezésében. Tálas Péter szerint ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a gázai háborúban a szereplők önműködőek, a helyzetben az egyetlen globális szereplő az Egyesült Államok, egyedül ő tud érdemi hatással lenni Izrael lépéseire.
Az Egyesült Államok leendő elnöke pedig eddig még nem szólalt meg a háború kapcsán, ha ez megtörténik, (legkésőbb a január 20-án tartandó beiktatást követően), az minden bizonnyal elmozdulást fog eredményezni a háború menetében. A februárban tartandó izraeli választás lehet a másik ilyen határpont, amikor lezárulhat a konfliktus.
A hosszú távú rendezés érdekében az is felmerült, hogy a Gázai övezetet nemzetközi ellenőrzés alá vonják. A NATO-csapatok bevonása már nem először került napirendre, de eddig Izrael éles ellenállásába ütközött, és a palesztinok, bár nyitottabbak a kérdésben, szintén nem vennék szívesen a beavatkozást. Voltak már jobb lehetőségek a nemzetközi felügyelet létrehozására, és valószínűleg nem ez a konfliktus lesz az, amikor megvalósul a misszió – véli Tálas Péter, aki szerint a küldetésre vállalkozóknak olyan biztonsági kockázatokkal kell számolniuk, ami miatt eleve nem lehet nagyszámú missziót odatelepíteni.
