A Fortis bank- és biztosítási konszernt ősszel a holland, a belga és a luxembourgi kormányzat feldarabolta, és a belgiumi részt részben államosították. Ezután a mentőcsomagot kidolgozó kormány közölte, hogy a részvények 75 százalékát el kívánja adni a francia BNP Paribas nagybanknak. A Fortis kisrészvényesei azonban – akikkel minderről nem konzultált senki – feldühödtek és pert indítottak. A pert másodfokon, december 12-ikén meg is nyerték, ami befagyasztotta a Fortisszal kapcsolatos tervek megvalósítását.
Az elmúlt napokban a média már megszellőztetett olyan híreszteléseket, miszerint kormányzati részről igyekeztek befolyásolni a másodfokú ítéletet, megpróbálták elkerülni a Fortis-ügyletet befagyasztó döntést. Állítólag közvetítő személyeken keresztül “megkeresték” a szóban forgó bírói tanács tagjait, illetve szerették volna elérni, ha más összetételű bírói tanács bírálja el az ügyet másodfokon.
Miután a legfelsőbb bíróság is megerősítette a befolyásolási törekvésre utaló, konkrétan nem részletezett “jelek” meglétét, pénteken előbb Jo Vandeurzen igazságügy-miniszter vette a kalapját, majd nem sokkal ezután az egész kormány testületileg felajánlotta lemondását II. Albert királynak. Médiavélekedések szerint Leterme azért szorgalmazta a testületi lemondást, hogy ne keltsen olyan benyomást, mintha neki személy szerint kellene vállalnia a felelősséget az igazságszolgáltatás befolyásolásának kísérletéért.
A belga kereszténydemokraták vezetője visszatérő “lemondásbejelentő”: korábban a flamand-vallon ellentétek miatt alig tudott kormányt alakítani, és volt olyan köztes pont, amikor bedobta a törülközőt, később pedig krízishelyzetben kormányfőként is felajánlotta a lemondását, de II. Albert azt akkor nem fogadta el.
