A 2008-as választási kampányban ez a félelem arra vonatkozott, hogy a faji szellem kibújik-e a palackból, meghatározó kérdéssé válik-e, és tovább mérgezi az amúgy is érzékeny kapcsolatot fehérek és feketék között. De a kutya nem ugatott, és ez javarészt John McCainnek köszönhető.
A republikánus jelölt jogosan és széles körben méltatott, a vereségét beismerő beszéde fényt derített arra, hogy tanácsadói nyomása ellenére miért nem nyúlt hozzá ehhez az érzékeny, de számára politikailag potenciálisan kedvező témához – véli Győri. Ezt az utolsó beszédet meglepődéssel fogadták szerte a világban, részben ezért. Mert McCain párttársai és tanácsadói szerint a kampány legnagyobb bakija Obama lelkészének és spirituális mentorának, Jeremiah Wright lelkésznek a szájából elhangzott elképesztően durva beszólások szándékos figyelmen kívül hagyása volt. Wright lelkész ugyanis azt mondta, „ez az ország rasszizmusra alapult, és még mindig ennek alapján működik”. „Legfőbb bűne viszont az volt, hogy azt állította, a 2001-es terrortámadás Amerika megérdemelt büntetése, többek között azért, mert „támogattuk az állami terrorizmust a palesztinok és a fekete délafrikaiak ellen.”
Kevés kép lett volna annyira alkalmas a fehér szavazók egy részének elijesztésére, mint az üvöltő, faji konfliktust ígérő Wright szoros barátsága Obamával fejti ki Györi Gábor, hozzátéve: a McCain-stáb ezért a téma kíméletlen feltárását követelte. McCain azonban némi visszakozás után határozottan beintett: „Teljesen világossá tettem az álláspontomat ebben a kérdésben… Nem hiszem, hogy Obama szenátor osztja Wright lelkész szélsőséges állításait vagy nézeteit.”
Miért zárkózott el McCain egy olyan témától, amelynek a pedzegetése számos támogatója szerint segíthetett volna csökkenő népszerűségű kampányának? „Két magyarázatot ki lehet zárni. Az egyik, hogy McCain elutasítaná a negatív kampányt, (…) a másik, hogy saját maga számára hátrányosnak ítélte meg azt.”
Sok esély nem maradt, s ezt ismeri fel Győri ebben a cikkben: McCain pontosan tudta: a Wright-téma felvetése olyan toxikus légkört és társadalmi szakadékokat generálhat, amelyet egyik győztes oldal sem tudna egyhamar eloszlatni, illetve betemetni. „Az uszító lelkipásztor témájának mellőzését immár nehéz máshogy értelmezni, mint egy felbecsülhetetlenül tisztességes gesztust az amerikai társadalom megbékélése érdekében.”
