Nagyvilág

Nem csak elnököt választanak Amerikában

Bár a világ az amerikai elnökválasztásra figyel, ezzel párhuzamosan egy másik fontos voksolás is zajlik az Egyesült Államokban: a Kongresszusba is képviselőket választanak.

Az amerikai politika számos megfigyelője – az alapító atyák szándékaival ellentétben – az elnöki intézményt helyezi a politikai rendszer középpontjába. Ám a Kongresszus a külpolitikában is, de különösen a belpolitikában számos fontos jogkörrel rendelkezik (mint például a hadüzenet joga, a nemzetközi szerződések jóváhagyása, a szövetségi bírák kinevezése vagy a költségvetés elfogadása). Éppen ezért nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy idén az elnökválasztásokkal egy időben kongresszusi választásokat is tartanak az Egyesült Államokban.

Az amerikai politikai rendszer szigorúan megvalósítja a hatalmi ágak elválasztásának elvét. Ez azt is jelenti, hogy az elnököt és a Kongresszust külön, független választási eljárás során választják meg, így közel sem biztos, hogy az elnök (illetve pártja) akár csak a Kongresszus egyik házában is többséget szerezzen.

Két ház, két eljárás

Ráadásul a Kongresszus két házát is különböző választási eljárás keretében választják meg: a 435 tagú alsó-, avagy Képviselőházba a tagállamok (nagyjából) lakosságuk arányában küldhetnek két évre megválasztott képviselőket. Ezzel szemben a Szenátusba minden tagállam egyformán két szenátort küldhet, akiket hat évre választanak, de úgy, hogy egy rotációs rendszernek köszönhetően minden második évben (a teljes képviselőházzal együtt) a Szenátus (körülbelül) egyharmada is újraválasztásra kerül.

A két ház működésében is van néhány fontos különbség. A Képviselőházban az aktuális többség gyakorlatilag mindent megtehet: tetszése szerint ütemezheti és (főleg) zárhatja le az egyes törvényjavaslatok vitáját. Ezzel szemben a Szenátusban – amely egyébként például a nemzetközi szerződések jóváhagyásának, vagy a bírók kinevezésének jogával rendelkezik – az („arisztokratikus”) hagyományok értelmében akár egyetlen szenátor ellenkezése is határozatlan időre megakaszthatja egy törvényjavaslat tárgyalását (a szenátoroknak ugyanis joguk van addig beszélni bármilyen témáról, ameddig kedvük tartja – és állóképességük engedi).

1917 óta hatályban van ugyan egy, a vita lezárását lehetővé tevő szabály, de ehhez jelenleg a Szenátus 3/5-ének (azaz 60 szenátornak) a támogatására van szükség, tehát a legalább 41 főt kitevő ellenzék bármikor élhet az obstrukció („filibuster”) eszközével.

Demokrata többséget várnak

A Kongresszusnak jelenleg mindkét házában a Demokrata Párt rendelkezik többséggel: a Képviselőházban 236:199, a Szenátusban (két független, de rendszerint a demokratákkal szavazó szenátorral együtt) 51:49 arányban. A közvélemény-kutatások alapján szinte biztosra vehető, hogy a soron következő választásokon a demokraták mindkét házban jelentősen növelni fogják többségüket. A nagy kérdés, hogy sikerül-e a Szenátusban 60 fős, „obstrukcióbiztos” többséget szerezniük.

Az idei választásokon összesen 35 szenátusi helyről döntenek. Ezek közül 12-t jelenleg is demokrata párti szenátorok töltenek be, és nagy valószínűséggel valamennyi honatyát újra is fogják választani. A 23 jelenleg republikánus szenátusi helyből viszont 11 komoly veszélyben van: becslések szerint ebből a demokraták jó eséllyel 8-10-et meg is szerezhetnek.

A bűvös 60-as szám eléréséhez 9 hely is elég. (A demokrata elnök-, illetve alelnökjelölt sikere esetén, lévén mindketten szenátorok, a demokraták is „elveszítenek” két helyet, de mivel ebben az esetben a szenátorok ciklusából hátralevő időre az adott tagállam – ebben az esetben Illinois, illetve Delaware demokrata párti – kormányzója jelölhet helyettest, ez a veszteség csupán átmeneti.)

(A szerző az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének tanársegédje)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik