A világ veszélyes részén élünk

A Columbia Egyetem diákjai érdeklődnek a közép-európai politika és Magyarország iránt? Ha nem, miért? Ha igen, akkor pedig milyen megközelítésből?

Magyarország iránt is olyan nagy az érdeklődés, mint a világ más térségei és országai iránt, tekintettel arra, hogy az egyetem hallgatóinak 30 százaléka külföldi. Minden félévben van nálunk magyar oktató, idén Pók Attila az MTA-ról, egyik óráját példának okért 71 diák vette fel, ami hatalmas létszámnak számít.

Ön mire figyelmezteti diákjait a jelenlegi magyar politikával kapcsolatban?

Magyarország ma a szavak és ideák háborúját éli át, ahogyan a térség más országai is. Amikor a magyar politikai eseményekről olvasok, nagy polarizációt látok. A csata Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök között csak az előnyszerzésről szól, egészen a következő választásokig.

Politikai szinten a szereplők brutális és ördögi szavakat használnak mindkét oldalon. Bár nem tudok magyarul, amikor Magyarországról olvasok angolul, azt látom, hogy ezek a dolgok történnek a térség más országaiban is. Nehéz a politikai színtéren való mozgás. Az önök országa jelenleg vizsgálja a lehetőségeit. Egyik oldalról Magyarország támogatja az EU-t, s politikailag a lehető legközelebb akar hozzá kerülni. Ugyanakkor fél is tőle. Ilyen lehet az, hogy Nyugat-Magyarország mezőgazdasági területeinek egy negyede osztrák kézben van, amit biztosra vehet, hogy valamelyik párt napirendre fog emelni, kijátszva ezzel a rasszista kártyát a politika színpadán. Ez a jövő év eseménye lehet, amelyre a diákjaink figyelni fognak.

Honnan szerzi ismereteit Magyarországról?

Sok magyar politikai intézménynek van angol nyelvű oldala, ahogyan a Budapest Journal is jó írásokat szokott közölni. Hacsak nem történik valami nagy baj, az amerikai lapok kevéssé foglalkoznak Magyarországgal, ugyanakkor a német, osztrák, cseh, lengyel és román újságok magas színvonalú elemzést nyújtanak a magyar politikai életről.

A 2006-os események óta változott a Magyarországról kialakult kép a nyugati sajtóban?

Meg kell érteni, hogy amikor emberek tankokkal furikáznak Budapest főutcáján, az némi figyelmet kivált, főleg az amerikai sajtóban. Ugyanakkor Magyarországnak jó a médiamegjelenése. Itt New Yorkban egy nagyon aktív kulturális központ működik, ami keresi a kapcsolatot az amerikai művészelittel, illetve a közös pontokat a két ország között. A magyar kormány sokat és jól fektet be a központ működésébe, hiszen ez remek képet sugároz az önök országáról.

Ha a rendszerváltást nézzük, amelynek jövőre lesz a huszadik évfordulója, hogyan látja Magyarország lehetőségeit és eredményeit?

Néhány területén Magyarország nagyon jól teljesített. A kisebbségvédelem, amelyet a roma népesség ügyében tett, Magyarország az egyik legjobb gyakorlatot mutatja Európában. Az, hogy ezt a kérdést Magyarország még nem oldotta meg, nem jelenti azt, hogy nem próbáltak meg mindent. Ez egy európai kérdés, nem közép-európai, nem magyar és nem is szlovák. Amit Magyarország ebben elért, igenis sokan kísérték figyelemmel.

John Micgiel, a Columbia Egyetem tanára (Fotó: FN – Gál Krisztián)

Úgy gondolom azonban, hogy Magyarország egy kissé a saját dolgaival van elfoglalva, itt sok energia elvész a politikai hangulat miatt, kevesebb időt fordítva ezzel a nemzetközi kapcsolatokra. Az EU-n belüli elvárások is arról szóltak, hogy Magyarország aktívabb szerepet játszik majd a szervezet életében. Jelen pillanatban a belpolitikai helyzet miatt nem is várható javulás ezen a téren. De talán ez a magyar gazdaság eredményeivel változhat, úgy gondolom Gyurcsány most hasonló utat követ, mint annak idején Bokros pénzügyminiszter: minél lejjebb vinni az inflációt és GDP-emelkedést kíván elérni. Sok múlik azonban az „utca emberén”. Ahogyan az előző választáson, amikor a kormány béremelést alkalmazott. Az a pénz, amit az állam a dolgozó emberek zsebébe tesz, még mindig elég magas. Egy buborékban működik a gazdaság, ami egyre kisebb és kisebb lesz.

Az Egyesült Államok budapesti nagykövete aggodalmát fejezte ki Gyurcsány gázpolitikáját illetően, igaz, hogy a magyar miniszterelnököt oroszorientált politikusként tartják számon?

Igen, nagyon úgy látszik. S nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európa más részein is tartja magát ez a nézet. Az energiaügy területén a magyarok más utat követnek, mint a csehek vagy a lengyelek, ami kiváltotta az amerikaiak rosszállását. Az amerikaiak természetesen máshogy vélekednek a Déli Áramlat gázvezetékről, amelynek lényege, hogy az oroszok az európai országokat minél inkább függővé tegyék az orosz szállításoktól. Szerbia, Bulgária és Magyarország szövetségesként működik közre ebben az ügyben Oroszországgal. Mások, így a lengyelek ezt máshogy látják. Ők sok pénzt költenek arra, hogy nyugat-európai országokhoz kapcsolódnak, vagy gáztárolókat építsenek a partjaiknál. Ezzel lehetségessé teszik a túlélést abban az esetben, ha elmaradnának a gázszállítások. Ez történt a csehekkel, akiknél kimaradtak tételek, miután aláírták az Egyesült Államokkal a radarmegállapodást. A csehek bebiztosították magukat azzal, hogy német vezetékeken kapják a gázt, egy biztonsági övet kialakítva ezzel az országuk körül. Magyarország ebből a szempontból más utat követ, amely a NATO fórumán egyre fontosabb kérdéssé válik.

A magyar-amerikai kapcsolatok igen szorosak. Bush elnök két évvel ezelőtt Budapesten járt, Tom Lantos temetésén az egész amerikai elit kifejezte részvétét. Lehetségesnek tart valamilyen változást az új amerikai adminisztráció felállásával a két ország kapcsolatában?

Nem lehet megmondani, hogy az új elnök, a nemzetbiztonsági tanács s a külügyminisztérium átalakulásával hogyan változnak a kapcsolatok, de nem várható drámai változás az egyébként szövetséges Magyarországgal. Lehetségesek azonban új típusú együttműködések a két ország között, amely nagyban függ az itt dolgozó magyar diplomaták kapcsolataitól is. Milyen együttműködésekre gondolok? Amerika szövetségeseket keres Afganisztán stabilizálására, amely komoly problémákkal küzd. Ez Magyarországra is hatással van, mivel Afganisztán nagy mennyiségű ópiumot termel, amely eljut az európai fogyasztókhoz is. Magyarországon ez komoly belpolitikai és egészségügyi kérdés, amely innovatív politikával és gazdasági fejlesztéssel megoldható lenne.

Mit gondol, hogyan lehetne Magyarország ismét aktív a külpolitikában?

Önöknél már megszűnt a sorkötelezettség. Az Egyesült Államokban működik a Békehadtest – fiatalok hasznosan kötötték le felesleges energiájukat, s távoli országokban segítettek az embereken, legfőképpen Délkelet-Ázsiában és Afrikában. Visszatérésük után pedig sokszor az adott térség diplomatái, szakértői lettek, mert átélték azokat a problémákat, amelyekkel az ott élők szembesülnek. Nem látom okát, hogy ezt Magyarország ma miért ne tehetné meg. A „szabadabb utazás”, a tapasztalat volt az, ami segítette önöket az 1980-as években a rendszerváltás közeledtével. Tudták, hogy külföldön hogyan működnek a dolgok, így egyszerűbben lehetett azokat megvalósítani, előrébb járt az ország a többieknél. A világ veszélyes részén van Magyarország, ahol minden kormány problémákkal küzd, s ebben Magyarország sem kivétel.