Abramovics a Forbes Magazin idei adatai szerint mintegy 23,5 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezik, a világ 15. leggazdagabb embere, aki a kilencvenes években tett szert vagyonára olajexportból. Egyebek mellett arról híres, hogy a londoni Chelsea labdarúgó klub tulajdonosa, szenvedélyesen szereti és vásárolja a hatalmas luxusyachtokat, és legutóbb beválasztották a művészetek világában legbefolyásosabb emberek közé is.
Amikor az oligarcha rájött, hogy pénze eltűnik a csinovnyikok zsebében, elindult a kormányzóválasztáson, s 92 százalékkal győzött. Ettől kezdve tucatszám épültek Csukcsföldön az iskolák, kórházak és kulturális intézmények, amire a legszerényebb becslések szerint is több százmillió dollárt költött magánvagyonából. Eleinte még évente 3-4 alkalommal a helyszínre utazott, később azonban már csak faxon és telefonon kormányzott. Második kormányzói mandátumának letelte előtt lemondott, bár Vlagyimir Putyin akkori elnök csak másodszorra fogadta el lemondását.
Csukcsföld lakosai azonban jótevőjüknek tartják, s könyörögtek, hogy induljon a minapi parlamenti választáson, majd amikor őt és korábbi helyetteseit is elsöprő szavazati aránnyal megválasztották, meggyőzték, hogy legyen a parlament elnöke, s arra hivatkoztak, hogy ez nem követeli meg a jelenlétet.
Oroszországi megfigyelők Abramovics csukcsföldi kormányzói karrierje mögött a Kremllel kötött alkut sejtenek, amely valahogy úgy szólhatott, hogy ha az oligarcha vagyonából visszaforgat valamennyit a csukcsföldi gazdaságba, akkor nyugodtan élhet, és élvezheti vagyonát, ellentétben volt üzlettársával, Borisz Berezovszkijjal, akit távollétében börtönre ítéltek, vagy éppen Mihail Hodorkovszkijjal, a Jukosz (Jukosz) volt főrészvényesével, aki valóban börtönbe került.
