Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a minap egy sajtótájékoztatón vetette fel: a román tannyelvű osztályokban kötelező tantárggyá lehetne tenni a magyar nyelv oktatását.
Az erdélyi Krónika rámutat, hogy emiatt szinte a teljes román politikai osztály nekirontott Markó Bélának. Csakhogy a kisebbségi nyelv tanulásának kötelezővé tétele Európa megannyi országában mindennapos gyakorlat – írja a kommentátor, aki szerint ez teszi egyenrangúvá a számbeli kisebbséget a többséggel. Az előírt kétnyelvűség „szimmetrikussá tenné az interetnikus kapcsolatokat”, kiiktatná az abból fakadó torzulásokat, hogy a magyarok mindkét nyelven képesek tájékozódni, a románok számára viszont voltaképpen ismeretlen a magyar világ – olvasható a cikkben.
A szerző szerint ugyanakkor az RMDSZ-elnök felvetése nem jókor – azaz a választási kampány küszöbén – érkezett. “Az ilyenkor felvetett radikálisnak tűnő gondolatok csak arra jók, hogy újratermeljék a nemzeti törésvonalakat, hogy hadrendbe állítsák a magyarfóbiából szavazatokat remélő pártokat” – állapítja meg a cikkíró.
A Bukaresti Új Magyar Szó vezércikkében emlékeztet: valamikor a hatvanas-hetvenes években vált divattá, hogy a román nemzetiségű szülők az eredetileg a romániai német kisebbséghez tartozó diákok számára létesített anyanyelvi iskolákba adják csemetéiket.
A német tannyelvű iskolákat – akárcsak a magyar iskolákat – az illető nemzetiségekhez tartozó diákok számára hozta létre (tűrte meg) a kommunista rezsim. A nagy különbség azonban a kettő között az volt (és még mindig az), hogy míg a magyar iskolákba csakis magyar gyerekek jártak és járnak, a romániai svábok és szászok tömeges kivándorlása nyomán látszólag értelmüket vesztő német osztályok nemcsak hogy szemvillanás alatt megteltek román gyerekekkel, hanem újakat és újakat kellett létrehozni – írta a szerző.
Ezzel szemben a szórványban (ahol a magyarok kis létszámban, szétszórtan élnek) a magyar osztályok rendszerint létszámhiánnyal küzdöttek és küzdenek ma is. A két helyzet közti szöges ellentmondásra nem lehet az az egyetlen válasz, hogy a német világnyelv, a magyar pedig nem az – írja a cikk szerzője, aki a baj forrását abban a magyar szülőben látja, aki nem kiváltságnak tekinti, hogy Romániában is magyar iskolába járathatja gyermekét, hanem tehernek.
“Ha pedig még a magyar ember sem érzi védendő értéknek, kincsnek a magyar nyelvű tanulás lehetőségét, nehéz elvárni a román polgártársaktól ugyanezt” – olvasható a vezércikkben.
