Nógrádi György, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezetője kiemelte, hogy az afganisztáni háborúban a NATO, az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa a cselekvőképtelenség szélére került, a helyzetet nagyon nehéz megoldani.
Tálas Péter, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem intézetvezetője szerint sem tekinthető sikeresnek az afganisztáni jelenlét. Nemcsak a mutatók, hanem a tendenciák is rosszak. Egyre erősebb a tálibok katonai és politikai befolyása Afganisztán nagy részén. Különösen aggasztó, hogy csökken a központi kormány befolyása. Az erőszakos cselekmények száma növekedett, ez látszik a NATO-vezette afganisztáni nemzetközi biztonsági erő (ISAF) áldozatainak számában – mutatott rá.
Nógrádi György kiemelte: 2008 elejétől egyre nagyobb teret nyertek a tálibok, a déli területek mellett egyre inkább megjelennek az északi régiókban és benyomulnak Pakisztánba is. Egy év alatt megötszöröződtek a támadások a nemzetközi erők ellen – tette hozzá. Habár a tagállamok mindig hangsúlyozzák elkötelezettségüket, a szükségesnél mégis kevesebb katonát küldenek Afganisztánba.
Az afgán haduraknak pedig még mindig megvannak a saját hadseregeik, amelyekben több zsoldot kapnak a katonák, mint a nemzeti hadseregben. A törzsi területek jelentős részét sem az afgán, sem a pakisztáni hadsereg nem képes ellenőrizni. Az afgán rendőrség egy részét fel kellett oszlatni, mert olyan korrupt volt – mondta Nógrádi György.
Stratégiaváltás kell
Tálas Péter szerint ugyanakkor mindez nem jelenti azt, hogy “keresztet kell vetni” a misszióra, a siker érdekében azonban meg kell változtatni az afganisztáni stratégiát. Jóval hatékonyabban kellene kiképezni az afgán erőket, meg kellene erősíteni a helyi kormányzatokat, a külföldről támogatott fegyveres csoportok pénzügyi utánpótlását kellene elvágni ahhoz, hogy csökkenteni lehessen az erőszakos cselekmények számát – sorolta a szükséges lépéseket a biztonságpolitikai elemző.
Világossá kell tenni azt is, hogy a tálibok között is vannak különbségek: akikkel meg lehet állapodni, azokkal meg kell állapodni – tette hozzá. A helyzet megoldásában kulcsszerepet játszik Pakisztán, ennek az államnak a területéről érkezik ugyanis a tálib ellenállók jelentős utánpótlása – mondta Tálas Péter.
Nógrádi György is egyetértett azzal, hogy az afganisztáni stratégiát újra kell gondolni. A siker minimális feltétele a több katona és a több pénz. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy az Egyesült Államok jelentős pénzügyi problémákkal küszködik, a tálibok utánpótlása pedig korlátlan – emelte ki. Hangsúlyozta, a győzelem döntően azon múlik, hogy a helyi erők megnyerhetők-e. A siker a helyi lakosság mellett a helyi vezetőktől függ – mutatott rá.
Alábecsülték a kockázatot
A NATO alábecsülte a kockázatokat és felülbecsülte a képességeit Afganisztánnal kapcsolatban. Ki kell mondani, hogy arabok ellen csak arabok nyerhetnek, csak az iszlám győzhet a szélsőségesekkel szemben – jelentette ki a szakember. A misszió részeként működő tartományi újjáépítési csoportokat a két szakember szerint jó ötlet volt létrehozni, a segélyezésre fordított pénzek nagy része azonban szerintük kidobott pénznek tekinthető. Nógrádi György azt mondta, a támogatás jelentés részét egész egyszerűen ellopták. Tálas Péter is úgy látja, hogy a segélyezés alapvetően nem sikeres Afganisztánban.
Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2001. december 20-án hozott döntést az Afganisztánba kiküldendő nemzetközi egységről, hogy az betöltse a tálib rezsim veresége után keletkezett biztonsági űrt. A Nemzetközi Biztonságot Segítő Erő (International Security Assistance Force – ISAF) feladata eltér a hagyományos békefenntartó erők feladatától: elsődlegesen támogatói szerepköre van, az új afgán vezetés biztonsági feladatait kell segítenie. 2003. augusztus 11-én a NATO vette át az ottani nemzetközi erők parancsnokságát, amelyek hatáskörét a későbbiekben Kabulon túlra, az ország vidéki körzeteire is kiterjesztették. Mára 26 Tartományi Újjáépítési Csoportot (PRT) hoztak létre, a bagláni magyar vezetés alatt áll. A soknemzetiségű, 40 ország katonáit tömörítő NATO-kontingens létszáma 47 ezer.
