John Gray, a londoni közgazdasági egyetem, a London School of Economics politikatudományi professzora, számos politikai-filozófiai munka szerzője a The Observerben megjelent írásában úgy véli: véget ért az Amerika globális vezető szerepével jellemzett időszak, amely a második világháborúig nyúlt vissza.
Térden állva kér a pénzügyminiszter
Gray szerint a pénzügyi rendszer kulcselemeinek államosítása a szabadpiac Amerika által hirdetett hitvallásának önmegsemmisítésével ér fel, miközben azok az országok, amelyek fenntartották a piacok ellenőrzését, most igazolva érezhetik magukat. Ez a változás, következményeit tekintve legalább olyan messze ható, mint a Szovjetunió bukása volt, hiszen egy egész kormányzati és gazdasági modell omlott össze.
A New Yorki-i tőzsde (MTI)
A hidegháború vége óta az egymást követő amerikai kormányzatok a pénzügyek megfelelő kezeléséről oktattak ki más országokat. Indonézia, Thaiföld, Argentína és több afrikai ország súlyos kiadáscsökkentéseket és mély recessziókat élt át. Ez volt az ára annak, hogy segélyeket kaphassanak az „amerikai ortodoxiának érvényt szerző” Nemzetközi Valutaalaptól – áll a vezető baloldali brit lap által közölt elemzésben.
Az írás szerint különösen Kínát piszkálták állandóan bankrendszerének gyengesége miatt, most azonban mégsem kínai bankok mennek csődbe. Micsoda jelképi ereje volt annak, hogy miközben kínai asztronauták űrsétára indultak, az amerikai pénzügyminiszter térdre kényszerült – írta Gray, azokra a hírekre utalva, hogy Henry Paulson állítólag térdre ereszkedve könyörgött a Kongresszusnak bankmentő programja elfogadásáért.
Most, hogy az amerikai szövetségi finanszírozási rendszer immár kritikus mértékben függ a külföldi tőke folyamatos és nagyarányú beáramlásától, azok az országok fogják Amerika gazdasági jövőjét meghatározni, amelyek elvetették a kapitalizmus amerikai modelljét – áll a cikkben.
Elbillent az egyensúly
Gray szerint a jelenlegi helyzetben az állam szerepének példátlan mértékű kiterjesztése az egyetlen módja a piaci katasztrófa megakadályozásának. Ennek következménye azonban az lesz, hogy az Egyesült Államok még erőteljesebben rá lesz utalva a világ új, feltörekvő hatalmaira. A szerző szerint a kérdés az, hogy az amerikai adósságpapírokból nagy mennyiségben vásárló országok – köztük Kína, az öböl menti országok vagy Oroszország – hajlandók-e továbbra is támogatni a dollár globális tartalékvaluta-szerepének fenntartását, vagy inkább arra látnak most lehetőséget, hogy a gazdasági hatalmi egyensúlyt tovább billentsék a maguk javára.
Bárhogy lesz is, az események ellenőrzése már kicsúszott Amerika kezéből – áll az elemzésben. Gray szerint „az amerikai erő összeomlásának” nagy geopolitikai visszahatásai lesznek. A meggyengült amerikai gazdaság már nem sokáig tudja finanszírozni a túlfeszített amerikai katonai kötelezettségvállalásokat. Amerika iraki visszavonulásának Irán lesz a térségi nyertese, kérdés, hogy erre mit válaszol Szaúd-Arábia.
Kína vezetői egyelőre csendben szemlélik a kibontakozó válságot, de Amerika gyengesége nem fogja-e őket arra bátorítani, hogy érvényesítsék Kína erejét? Ezekre a kérdésekre most még nem lehet biztonsággal válaszolni, de annyi már bizonyos, hogy Amerikából egyre gyorsabban szivárog el az erő. Az Egyesült Államok már azt is tehetetlenül szemlélte, hogy Oroszország a grúz válság nyomán átrajzolta a geopolitikai térképet – áll Gray vasárnap közölt írásában.
A szerző szerint szinte észrevétlenül olyan új világ születik, amelyben Amerika csak egyike a nagyhatalmaknak, és olyan jövővel lesz kénytelen szembesülni, amelyet már nem képes maga formálni.
