A politikában való női jelenlét hét százalékponttal növekedett 1995 óta, ez főként annak köszönhető, hogy a nők ráébredtek arra, hogy sokkal hatákonyabban tudják képviselni érdekeiket, ha nemcsak lobbiznak a változásért, hanem hatalmi szerepet is vállalnak – áll a New York Times által közzétett tanulmányban. Ha a nők politikai aktivitása ilyen ütemben halad, 2045-re a fejlődő világban a nők 40, a férfiak 60 százalékos arányban lehetnek jelen választott képviselőként a parlament padsoraiban – állítja a riport.
A női képviselők arányának növekedésében nagy szerepet játszanak a “női kvóták”, amelyek bizonyos számú parlamenti helyet kötelezően biztosítanak a női képviselőjelölteknek. Mindössze 22 állam van, ahol a nők 30 százaléknál nagyobb arányban vannak jelen a nemzeti törvényhozásban, ebből 18 ország kvótával szabályozza a parlamentbe jutás lehetőségét.
Előzetes választási eredmények alapján elemzők lehetségesnek tartják, hogy létrejöhet az első ruandai kormány, ahol a női képviselők adják a parlament többségét, 80 mandátumból 44 megszerzésével. A jelenség egyik oka, hogy a ruandai népirtást követően a nők erős késztetést éreztek arra, hogy az ország újjáépítése során politikailag aktív szerepet vállaljanak.
A nők szerepéről szóló ENSZ-tanulmány azt is megállapítja, hogy a nők általában jóval nagyobb arányban járulnak az urnák elé abban az esetben, ha a választható képviselők között nő is szerepel. A riport ugyanakkor arra is rámutat, hogy a politikai hatalomba bejutott nőknek csak jóval alacsonyabb százaléka jut vezető pozícióba, mint ahogyan azt rátermettségük és tudásuk alapján várni lehetne.
Némileg kivételt képez ez alól Izrael, ahol a kormányzó Kadima párt elnökének választott Cipi Lvininek, ha őt bízzák meg kormányalakítással, nagy esély van arra, hogy ő legyen az ország második női kormányfője – írja a Haaretz című izraeli napilap. Ha ez megvalósul, akkor Izraelben a végrehajtói, a törvényhozói és a bírói hatalom is női kézben összpontosulhat.
