A londoni székhelyű Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) vezérigazgatója, John Chipman professzor a ház aznap kiadott éves globális stratégiai helyzetértékelését (Strategic Survey 2008) ismertetve azt mondta: a további NATO-bővítésnél most fontosabb, hogy a szövetség megfelelő stratégiai biztosítékokat nyújtson a jelenlegi tagoknak. Az IISS vezetője szerint a NATO-bővítésnek “olyan eszköznek kell lennie, amelynek célja van”, nem válhat “önmagában és önmagáért” intézményi prioritássá.
Az intézet szerint Grúzia “egyértelműen felelőtlen” magatartást tanúsított, amikor nyíltan elvetette az őt támogató Egyesült Államok azon kérését, hogy ne próbálja erővel visszaszerezni Dél-Oszétiát. Az IISS szerint ez felveti azt a jogos kérdést, hogy Grúzia lehet-e felelős tagja egy nyugati katonai szövetségi rendszernek.
Grúzia egyre távolabb a NATO-tól
Grúzia gyengítette saját NATO-tagságának ügyét azzal, hogy nyíltan szembeszállt saját stratégiai támogatójával. A kis szövetségesek tartoznak annyival a nagy, stratégiai garanciát vállaló országoknak, hogy a megígért segítség fejében legalább konzultálnak velük – írták a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének elemzői. Az intézet ugyanakkor az orosz válaszlépést is “aránytalanul erőteljesnek” nevezte. Az IISS szakértői szerint a dél-oszétiaiak védelmének szükségességével sem volt igazolható, hogy Oroszország grúz területen folytatott kiterjedt hadműveleteket, a grúz infrastruktúra egy részének lerombolása pedig egyszerűen bosszúállás volt.
Oroszországnak azonban – ellentétben a grúz elnök és politikai kommentátorok állításaival – nem volt célja a háború után kialakult európai határok újrarajzolása, a Grúziában végrehajtott orosz akció nem Kuvait iraki lerohanásának európai megfelelője volt – fogalmaztak az IISS szakértői. Az intézet szerint Moszkvának valójában az volt a célja, hogy meghúzza a nyugati stratégiai befolyási övezet további keleti kiterjesztésének határvonalát. A Nyugatnak – különös tekintettel arra, hogy szüksége van Oroszország együttműködésére például az afganisztáni vagy az iráni kérdésben – el kell döntenie, hogy valóban szükséges-e most összeakaszkodnia Oroszországgal – vélekedtek az IISS elemzői.
Az intézet szerint az Egyesült Államok valószínűleg tovább fog érvelni Ukrajna NATO-tagsága mellett is, jóllehet az ukrán lakosság – és a megosztott vezetés – a legjobb esetben is vegyes érzelmeket táplál a csatlakozás iránt, a lakosság többsége most ellenzi a belépést.
Jó volt az időzítés
Az IISS szerint mindezek alapján az európaiak erőteljesen érvelhetnének amellett, hogy a NATO stratégiai érdeke a bővítés szüneteltetése.A tanulmányt bemutató csütörtöki londoni sajtótájékoztatón az IISS egyik térségi elemzője azt mondta: szerencsésnek nevezhető, hogy a grúziai válság a szlovén és a cseh EU-elnökség között, a francia soros elnökség idején robbant ki, mert a két kelet-európai országnak nehéz lett volna ugyanazt a stratégiai közvetítő szerepet betöltenie, amit Franciaország betöltött.
Az iráni atomprogramról a 390 oldalas tanulmányban az áll, hogy Irán tavaly szeptemberben elérte köztes célját, azaz hozzávetőleg háromezer dúsító centrifuga felszerelését. Ezek, zökkenőmentes és folyamatos működés esetén, elvileg kevesebb mint egy év alatt 20-25 kilogramm erősen dúsított uránium előállítására képesek, ami egy nukleáris robbanófejhez elegendő. Úgy tűnik azonban, hogy Irán még nem képes nagyszámú centrifuga folyamatos üzemeltetésére.
