Az orosz-grúz háború kitörése után az „új világrend” illúziója, amelyben a civilizált nemzetállamok vitáikat békésen rendezik a háború lehetősége nélkül, a nemzetközi közvélemény számára is szertefoszlott.
Ezúttal nem a nemzetközi jog szerint egyedül legitim ENSZ-felhatalmazás, vagy az ENSZ helyettesítőjeként fellépő NATO döntése következtében kezdődött háború. Nem is egy diktátor vezette „haramiaállamot” ért támadás. A 2001. szeptember 11-e utáni világrend-átalakulás egy újabb lépcsőfokának lehetünk a tanúi: ama világrend visszaállásának, amelyet a világ első számú magánhírszerző cége, a Stratfor nemes egyszerűséggel csak az „igazi világrendként” emleget.
Oroszország már nem akkora kihívás
Először is le kell szögezni, hogy a mai „erős Oroszország” nem vetélytársa az úgynevezett „Nyugatnak”, legalábbis közel sem olyan mértékben, mint a Szovjetunió volt. Vásárlóerő-paritáson mérve az orosz GDP 2 billió dollárra rúg, az USA és az Európai Unió GDP-je összesen 27 billió. Oroszország még mindig jelentős mértékben csökkenő lakossága jelenleg 142 millió fő, az Egyesült Államokban 305 millióan, az EU-ban közel félmilliárdan élnek. Az „új hidegháború” tehát jóval kisebb kihívás a Nyugat számára, mint az előző volt.
Ám a kihívás mégsem lebecsülendő, egyrészt azon nyugati, elsősorban amerikai vállalatok számára, amelyek Oroszországban vagy annak perifériáján működnek. Másrészt Oroszország szomszédainak, elsősorban azoknak az országoknak, ahol jelentős számú orosz vagy orosz ajkú kisebbség él, a belső stabilitásukat fenyegető új kihívásokkal kell szembenézniük. Természetesen mindkét fenyegetés hátterében a Kreml, illetve a valaha rettegett KGB utóda, az FSZB (Szövetségi Biztonsági Szolgálat) áll.
Odacsap a nyugati cégeknek
Az új feszültségeket kihasználva Moszkva számára széles körben adottak a lehetőségek arra, hogy a területén, illetve a befolyási övezetében működő nyugati vállalatokat megsarcolja, vagy a tevékenységüket ellehetetlenítse. Erre már korábban is volt példa, a brit-holland Royal Dutch Shell energiaipari óriást a „Szahalin-2”-től, az amerikai Chevront a Kaszpi-tengeri olajvezeték-projekttől tántorították el. Jelenleg hasonló „eljárásban” részesül a British Petrol résztulajdonában lévő TNK-BP.
A módszerek sokrétűek lehetnek, az eddig bevált képlet szerint a megcélzott vállalatot ellepik a különböző egészségügyi, környezetvédelmi, bevándorlásügyi szakhatóságok, majd szabálysértésre hivatkozva súlyos büntetéseket szabnak ki. Munkájukat segítik az FSZB által fenntartott, hasonló szerepkörben tevékenykedő (nem kormányzati) szervezetek. A büntetések jogosságát azután a nem éppen független orosz bíróságok előtt lehet megtámadni.
Sarkozy és Medvegyev – az EU és Oroszország tartják a távolságot (Fotó: MTI)
Az FSZB közvetlenebb módon is felléphet: kémkedés gyanújára hivatkozva megszállhatja a vállalat irodáit, letartóztathatja alkalmazottait. Meg kell jegyezni, hogy ez esetben nem feltétlenül mondvacsinált indokokra hivatkoznak, a hírszerző szervezetek előszeretettel telepítenek ügynököket külföldön tevékenykedő nagyvállalatokhoz.
A Nyugat nem tud visszavágni
Ilyen körülmények között nagy a csábítás arra, hogy az orosz vállalatok „leszámoljanak” nyugati konkurenciájukkal.
A Nyugatnak a látszattal ellentétben nincsenek rövid távon bevethető eszközei arra, hogy Oroszországot gazdaságilag megbüntessék. Moszkva nemrégiben bejelentette, hogy a továbbiakban nem kívánja folytatni a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozást előkészítő tárgyalásokat. Erre két jó okuk van: egyrészről az orosz rezsim számára olyan kellemetlen vállalásokat kellene tenni, mint például a belföldön értékesített energiahordozók árszubvenciójának megszüntetése, másrészről olyan államok blokkolják a tárgyalásokat, mint Ukrajna és Grúzia. Oroszország pedig nem kíván „hízelegni” nekik.
Oroszország tovább húzná, mint az EU
A külföldi működőtőke-beruházások (FDI) visszafogása sem jelentene különösebb érvágást az orosz gazdaság számára. A Stratfor becslése szerint a 2007-ben huszonnyolc milliárd dollárra rúgó FDI-nak csak töredéke, mintegy kilencmilliárd dollár a tényleges külföldi befektetés, a többi jórészt a korábban az oligarchák által kimenekített tőke visszaáramlása. Ez a kilencmilliárd dollár eltörpül az összesen hétszázötven milliárd dollárra rúgó különféle tartalékok mellett.
Oroszországból származik ugyanakkor az Európai Unió földgázának, olajának, urániumának mintegy negyede. Bár Moszkvának szüksége van az ezek eladásából származó bevételre, tekintettel a hatalmas valutatartalékaira, jóval tovább képes kitartani, mint Európa az említett energiahordozók nélkül.
—-Államok veszélyben?—-
A megváltozott nemzetközi környezet, amely a Nyugat számára kihívást, a nyugati vállalatok számára új környezetet teremt, az Oroszországgal határos, jelentős orosz kisebbséggel rendelkező államok számára veszély a stabilitásukra, talán az államiságukra nézve is.
A grúziai beavatkozásban elrejtett üzenet címzettjei éppen ezek az országok: elsősorban Ukrajna és a balti államok. Oroszország ugyanis úgy véli, hogy a balti államok NATO-tagsága, Ukrajna tervezett csatlakozása veszélyt jelent számára.
Kijev csatlakozásával az orosz törzsterület védhetetlenné válna egy esetleges agresszióval szemben, s ez a helyzet Moszkva számára elfogadhatatlan. A „grúz üzenet” lényege nem más, mint az, hogy Oroszország újra kész és képes katonailag is érvényesíteni érdekeit. A Grúzia elleni agresszió elsődleges magyarázata a Dél-Oszétiában élő orosz állampolgárok megvédése volt, a nemrégiben közzétett „Medvegyev-doktrína” pedig megerősíti, hogy az orosz külpolitika számára a jövőben is prioritást fog élvezni a határon túl élő orosz állampolgárok érdekeinek a védelme.
Ukrajna kettészakadhat?
Ukrajna lakosságnak mintegy tizenhét százaléka etnikailag orosz, további harmincszázaléknyi ukrán etnikumú állampolgár orosz anyanyelvű. Ukrajna nagyjából a Dnyeper mentén történelmileg is kettéosztható „oroszbarát” és „nyugatbarát” részre. Éppen a keleti, orosz etnikumú, vagy orosz anyanyelvű területeken találhatóak az iparilag legfontosabb városok, illetve az ipart kiszolgáló nyersanyagok. Oroszország támogatását maguk mögött tudva ezek a területek könnyen megakadályozhatják Ukrajna nyugati integrációját, s a feszültség végső esetben az ország kettészakadásához is vezethet.
Az EU- és NATO-tag balti köztársaságok sincsenek sokkal jobb helyzetben. Bár az ő esetükben az orosz katonai agresszió veszélye jóval kisebb, Moszkvának a jelentős orosz kisebbségi lakosság miatt szintén jelentős cselekvési mozgástere van. Lettország lakosságának negyven, Észtországnak harminc, Litvániának tíz százaléka orosz etnikumú. E kisebbségek itt is mobilizálhatóak a számukra kedvezőtlen nyugati orientációjú államberendezkedés stabilitása ellen.
Farmok megalapították a Szovjetuniót
Erre friss például szolgálnak azok a tüntetések, amelyeket 2007-ben Észtországban egy második világháborús szovjet katonai emlékmű elmozdítása okozott. Az ilyen és ehhez hasonló feszültségek kihasználhatóak, felerősíthetőek, illetve mesterségesen is előidézhetőek az FSZB hathatós közreműködésével.
Erre utalhat a Ria Novosztyi közelmúltban megjelent híradása. E szerint néhány észtországi farm „kikiáltotta függetlenségét”, és önálló védelmi erőt szervez az „észt SS-csapatok agressziója ellen”. A nevetségesnek tűnő eseményre adott túlzott észt válasz újabb széles körű elégedetlenséghez vezethet az orosz etnikumú lakosság körében.
Az „új hidegháború”, bár Oroszország viszonylagos gyengesége miatt nem mérhető elődjéhez, a Nyugat és Oroszország, illetve Oroszország és a „közel külföld” viszonyában új realitást jelent. Amíg a NATO, elsősorban az Egyesült Államok Irakban és Afganisztánban való lekötöttsége miatt nem képes valós elrettentő erőként szolgálni, Oroszország az erősebbik fél hamis szerepében tetszeleghet, és nincs kétség afelől, hogy ezt a szerepet a lehető legteljesebb mértékig végig kívánja játszani.
