Az Egyesült Államok külpolitikáját a múlt század kilencvenes éveinek elején nagyban meghatározó egykori politikus, akinek a véleménye még mindig nagyon sokat számít a washingtoni és európai politikai döntéshozóknak, Koszovóban vendégeskedik.
Miután találkozott Hashim Thaci miniszterelnökkel, felszólította Montenegrót és Macedóniát, hogy ismerjék el Koszovó függetlenségét, majd közölte: ha Szerbiát felveszik az EU-ba, annak azután kell lezajlania, hogy megszületik a Koszovót független államként elismerő szerződés Belgráddal. “Az EU súlyos hibát követne el, ha addig fogadná be Szerbiát, amíg az igényt támaszt Koszovóra, mint területe részére. Ez nagyon veszélyes volna” – üzent az unió tagállamainak Holbrooke.
A Koszovó Szerbiáról történt leszakításához utat nyitó daytoni szerződés létrehozásában döntő szerepet játszó, s hazájában és Európában is nagy tekintélyű volt politikus úgy ítélte meg, hogy a volt szerb tartomány jól vette az első akadályt – sikerült elismertetnie a függetlenségét mintegy négytucattal az ENSZ majd kétszáz tagállama közül.
Holbrooke szerint szó se lehet arról, hogy bárki egyenlőségjelet tegyen a függetlenségét több mint tíz éve kikiáltott Dél-Oszétia, a 18 év alatt Grúziával öt háborút megvívott, önállóságát keményen védelmező Abházia és a majdnem tíz év nemzetközi gyámság után önállósuló Koszovó közé.
Oroszország annektálta ezeket a területeket, ezzel szemben az ENSZ, az Egyesült Államok és az EU 1999 és 2008 között az ENSZ elé vitte Koszovó kérdését – mondta Richard Holbrooke, aki arról nem szólt, hogy Washington és Brüsszel máig érvényes ENSZ- és biztonsági tanácsi határozatokat megkerülve igyekszik erősíteni Koszovó függetlenségét.
Szeptember közepén az összes tagállam alkotta ENSZ-közgyűlésnek kell döntenie arról, hogy támogatja-e Belgrád igényét, s megkéri-e a hágai Nemzetközi Bíróságot, hogy döntse el: nem volt-e nemzetközi jogsértés Koszovó függetlenségének egyoldalú kikiáltása, s annak több állam, köztük Magyarország általi elismerése.
