Hua Kuo-feng a 30-as évek végén lépett be a kommunista pártba. Élete végén Mao Ce-tung jelölte ki örökösének az akkor miniszterelnök-helyettes Hua Kuo-fenget, akit a “kulturális forradalom” befejeződése és a reformpolitika kezdete közötti időszak átmeneti alakjaként emlegetnek.
Hua 1976 áprilisa és 1980 szeptembere között töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, a kínai kommunista pártot pedig 1976 és 1981 között vezette. Hivatali ideje alatt sikerült a Teng Hsziao-ping vezette reformerőknek akkora erőre szert tenniük, hogy véglegesen le tudtak számolni a balosokkal.
A “kulturális forradalom” különböző fordulatokkal 1966-tól 1976-ig, egészen Mao haláláig tartott. Mao 1976. szeptember 9-én bekövetkezett halálát éles hatalmi harc követte. Az ultrabalos “négyek bandáját” Hua Kuo-feng letartóztatta, de sokáig maga sem tarthatta helyét, 1978-ban már Teng Hsziao-ping vált az ország meghatározó politikai alakjává.
A Hua és Teng közötti politikai párbaj egyik kulcskérdése Mao megítélése volt. Míg az előbbi szerint “minden”, amit Mao mondott és tett, helyes volt, Teng azt hangoztatta, hogy “az igazság kritériuma a gyakorlat”. A tengi formula szerint Mao tevékenységében 70 százalék pozitív, 30 százalék hibás volt de úgy vélte, hogy ha teljes egészében megtagadnák, a kommunista hatalom alapját képező párt legitimitását kérdőjeleznék meg.
