A The Daily Telgraph című brit napilap szerint Oroszország gyakorlatilag
annektálta Abháziát és Dél-Oszétiát, az orosz-grúz békemegállapodás pontjait
legalábbis erre engednek következtetni. A lap szerint Moszkva már hetekkel a
háború kezdete előtt különböző akciókkal provokálta a grúz haderőt, „belekényszerítette”
a grúz elnököt a támadás megindítására. A Kreml célja az volt, hogy ürügyet
teremtsen Grúzia mintegy egyötöd részének annektálására – fogalmazott a lap.
Megsértik a tűzszünetet?
A The New York Times című amerikai napilap arról számolt be, hogy a megszálló
orosz csapatok a tűzszünet ellenére továbbra is hadmozdulatokat hajtanak végre
Grúzia területén. A grúz
nemzetbiztonsági hivatal szerint a Dél-Oszétiától nem messze fekvő Gori
városába szerdán reggel bevonult egy harckocsi-oszlop, de ezt orosz részről
cáfolták – írja a lap.
A Le Figaro című francia napilapnak adott interjúban a
háború kapcsán a grúz külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Oroszország tönkre
akarja tenni a grúz demokráciát, és meg akarja akadályozni Grúzia csatlakozását
a NATO-hoz. “Oroszország célja örökre elpusztítani a demokráciát
Grúziában, és elhárítani Grúzia NATO-csatlakozásának lehetőségét” –
fogalmazott Eka Tkeselasvili a Le Figarónak.
Grúziának szüksége van a nemzetközi közösség segítségére,
hogy megóvja területi integritását – tette hozzá. Hasonlóan vélekedtek a szerdai német lapok, kommentárjaik szerint Grúzia végleg
elveszítette szakadár tartományait, Oroszország igyekszik tovább destabilizálni
a grúziai helyzetet, elérni Miheil Szaakasvili bukását és oroszbarát kormány
megalakulását.
Grúzia búcsút inthet a NATO-nak?
ötnapos háborúban abból, amit előbb vagy utóbb el akart nyerni – írta a
jobboldali Die Welt. Dél-Oszétia végleg elérhetetlenné vált Tbiliszi számára, s
Abháziáról is lemondhat Szaakasvili grúz elnök – állapította meg a lap. Az
orosz csapatok biztonsági folyosót létesítettek a szakadár terület és Grúzia
között, minden utat ők ellenőriznek. Mi több, bevonultak a Dél-Oszétiával és
Abháziával szomszédos grúz területekre is: amíg a Tbiliszitől 60 kilométerre
fekvő Gori orosz kézen van, az oroszok ellenőrzik az S1 jelű, kelet-nyugati
irányú grúziai fő közlekedési utat, elvágva a keleti országrészt, de egyúttal a
– szintén megszállt – nyugat-grúziai Potit is a fővárostól. Senki sem tudja, az
orosz erők mikor és milyen feltételekkel távoznak a grúz területekről – írta a
Die Welt.
Oroszország egészen addig fogja destabilizálni Grúziát, amíg
meg nem dől Szaakasvili elnök hatalma – jósolta a Handelsblatt. A
gazdasági-pénzügyi lap szerint a kremlbeli duó addig nem fog nyugtot hagyni a
kis déli szomszédnak, amíg oroszbarát kormány nem alakul Tbilisziben, és a
NATO-val kapcsolatos összes terv a szemétkosárba nem kerül. Az újság biztosra
veszi, hogy Grúzia búcsút mondhat a NATO-csatlakozásról szőtt álmoknak. Mint
írta, a grúz-orosz fegyveres konfliktus után elképzelhetetlen, hogy az atlanti
szervezet tagjai közé fogadja a kaukázusi országot. Ezzel Moszkva elérte egyik
célját – állapította meg a Handelsblatt.
Európa, különösen a héten a konfliktusövezettől nem messze
Dmitrij Medvegyev orosz elnökkel tárgyalóasztalhoz ülő Angela Merkel német
kancellár felelősségére figyelmeztetett a liberális Süddeutsche Zeitung. Noha
George Bush amerikai elnök többnapi hallgatás után végre kemény szavakkal
illette az orosz inváziót, Moszkva aligha érzi úgy, hogy elszámolással tartozna
az iraki háborús politikusnak, akinek ráadásul alig néhány hónapja maradt a
hivatali idejéből. Lényeges, hogy Merkel meghúzza a “vörös vonalat”,
világossá tegye az orosz elnök számára, mire számíthat Oroszország a Nyugat
részéről.
Merkel meghúzza a „vörös vonalat”
Financial Times Deutschland (FTD) című lap is. Oroszországnak vissza kell
vonnia csapatait a szakadár területekre, ezen kívül semmi esetre sincs joga a
demokratikusan megválasztott grúz elnök lemondását követelni. A lap szerint
emellett egyértelművé kell tenni, hogy továbbra is van kilátás Grúzia
NATO-tagságára. Ha a világ lanyha tiltakozás után hagyja, hogy folytatódjon az
agresszió Grúziában, azzal csak bátorítja Vlagyimir Putyin orosz kormányfőt, s
Moldova, Ukrajna, a balti államok jöhetnek a sorban – írta az FTD.
Noha a
katonai megoldás utóbbiak esetében nem valószínű, Moszkva jókora nyomás alá
helyezheti ezeket az országokat, kikényszerítendő, hogy engedelmeskedjenek. Az
Észtország és Oroszország között kialakult tavalyi feszültség – az észt
internetes oldalak elleni támadások – ízelítőt adtak ebből – emlékeztetett az
üzleti napilap. A világ választhat: vagy továbbra is aláveti magát az orosz
miniszterelnöknek, és együtt él a putyini imperializmus minden
következményével, vagy gazdasági szankciókkal egyértelműen megálljt parancsol
neki – zárta cikkét a Financial Times Deutschland.
Ostobaság volt a grúz elnök lépése
A Die Presse című konzervatív osztrák napilap szerdai
vezércikkében arról ír, hogy az ötnapos, értelmetlen kaukázusi háború által két
régi igazság is megerősítést nyert: egyfelől az a tapasztalat, hogy az emberek
sosem tanulnak a történelemből, másfelől pedig az, hogy egy háborúnak végső soron
csak vesztesei vannak.
vitathatatlan, hogy a legnagyobb veszteséget most is a polgári lakosság
szenvedte el. A második legnagyobb vesztesnek Grúziát és az ország elnökét,
Miheil Szaakasvilit nevezte. Megítélése szerint a Chinvali elleni támadásra
vonatkozó parancsával Szaakasvili hosszú, nagyon hosszú időre elásta nagyra
törő célját, a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozást. A grúzok most
még mögötte állnak, mert az Oroszország iránt érzett gyűlöletük minden mást
elnyom. Ám fokozatosan tudatosodni fog bennük, hogy ki zúdította rájuk a bajt –
a józan felismerés legkésőbb akkor következik majd be, ha érezhetővé válnak a
háborús károk, és a nyugati befektetések
megcsappannak, mert az országot és az elnökét a magas kockázatú
fokozatba sorolják be.
Oroszország egyértelműen a fegyveres összecsapás katonai
nyertese, de ez kezdettől világos volt – húzta alá a szerző, hozzátéve: egyedül
csak Szaakasvili gondolta azt, hogy provokálhatja a világ még mindig egyik
legerősebb katonai nagyhatalmát, és ráadásul ép bőrrel meg is úszhatja azt.
“Ez nem csupán téves kalkuláció volt, hanem mérhetetlen ostobaság is”
– vélekedett a cikkíró, aki szerint külpolitikailag azonban Oroszország is a
vesztesek közé tartozik.
Rémisztő módszerek a posztszovjet térségben
felnyitotta az egész világ szemét, és feltárta, hogy Moszkva milyen rémisztő
módszereket alkalmaz a posztszovjet térségben, hogyan zsarol meg független
államokat az azokból kiszakadt területek fölött gyakorolt befolyása vagy félig
bűnözőnek tekinthető, titkosszolgálati rezsimek felhasználása révén. Tanújelét
adta annak is, hogy milyen túlzó mértékben és kíméletlen erőszakkal üt rajta
egy kicsi, kellemetlenkedő szomszédján, ha az egyszer felbosszantja. “A
bosszú mindig rossz katonai tanácsadó – márpedig ebben a háborúban mind az
oroszokat, mind a grúzokat a bosszú vezérelte” – szögezte le.
Véleménye szerint az orosz diplomáciára kellemetlen
pillanatok várnak, amikor tapasztalni fogja, hogy az utóbbi napok katonai
erőfitogtatása micsoda ijedelmet váltott ki más országokból – a történtek után
Európa egész biztosan az eddiginél is kevesebb kedvet érez majd egy olyan új
biztonsági rendszer kiépítéséhez, amelynek meghatározó eleme Oroszország. “Ugyancsak
a háború vesztese Európa és az Egyesült Államok. Az utóbbi azért, mert szemmel
láthatóan nem tudta visszatartani védencét, Szaakasvilit a véres kalandtól. Az
előbbi pedig azért, mert ismét megmutatta, hogy mennyire tehetetlen a
szomszédságában zajló eseményekkel szemben” – fejtette ki végezetül a
vezércikk szerzője.
