Ehud Olmert kijelentése egy megegyezés részeként értelmezhető, melyben a határokról, a menekültek helyzetéről, valamint a biztonsági kapcsolatokról Izrael és jövőbeni palesztin állam között – írja a Haaretz izraeli újság honlapján.
Gáza-Ciszjordánia összekötő út
Olmert, aki úgy véli, még van idő a megegyezésre hivatali idejének lejárta előtt, most a palesztin reakcióra vár. A miniszterelnök indítványában részletezi az állandó határokat, melyek az izraeli hadsereg kivonulását követően lépnének életbe Ciszjordánia nagy részén.
A javaslat szerint Gázát és Ciszjordániát egy szabad átkelő kötné össze mindenféle ellenőrzőpont nélkül. Habár az összekötő út hivatalosan Izraelhez tartozna, kapcsolatot létesítene a két terület között, amire 1967 előtt sem volt példa.
A telepek kitelepítése
Egy izraeli tisztségviselő szerint a palesztinok kaptak egy térképet is, melyeken ábrázolják a javasolt határokat. A tervezetben az áll, hogy 93 százalékot kapnának meg Júdea és Szamária területéből a palesztinok, míg az izraeliek által megtartani kívánt 7 százalékért cserébe kapnának a Negev-sivatagból egy hasonló méretű területet. Az Izraelnek megmaradó területeken természetesen szabadon folytatódhatna a telepek építése.
A kitelepítés két fordulóban történne. Először a megállapodás aláírását követően az állam kompenzálná azokat a telepeseket, akik hajlandóak önként elköltözni Izrael valamely más részébe, vagy a megmaradó területeken létrehozott új telepekre. Olmert állítása szerint ezért engedélyezte a közelmúltban annyi új telep lakás építését a vitatott területeken.
Palesztina megalakulása
A második fordulóban, miután a palesztinok végrehajtottak belpolitikai reformokat és képessé válnak az egyezményben foglaltak megvalósítására, Izrael kitelepítené minden állampolgárát az új palesztin határokon belülről. Abbasz ezután sikeresen kommunikálhatná a választói felé, hogy sikerült visszaszereznie Ciszjordánia 98 százalékát.
A mostani indítvány középút Ehud Barak 2000-es Camp David-i és 2001. januári, tabai tervezetei között. A biztonsági oldalt érintve leszögezi, az eljövendő palesztin államnak nem lehet hadserege, a palesztinok persze szükségesnek tartják egy biztonsági erő fenntartását a külső „fenyegető tényezők” ellen.
A menekültek ügyében Olmert elutasítja a „visszatérés jogát”, tehát palesztin menekültek csak az új palesztin állam terültére térhetnének vissza és csak kivételes esetekben léphetnének Izraelbe.
Jeruzsálemet most elfelejtik
Olmert megállapodott Abbasszal, hogy Jeruzsálem kérdését elnapolják. Az izraeli kormánypárt koalíciós partnere, a vallásos Shas párt ugyanis kijelentette, hogy amennyiben Jeruzsálem a tárgyalóasztalra kerül, kilépnek a kormánykoalícióból.
Az izraeli kormányfő nagyon fontosnak tartja a megbeszélések folytatását és a tervezet megvalósítását. Úgy véli ezzel is bizonyíthatnák, hogy a zsidó állam nem a területekhez ragaszkodik, hanem a békéhez. A katonai ellenőrzés pedig a szükség műve, mely idővel megszűnhet, amint mindkét fél érdekeinek megfelelően alakulnak a dolgok. Ez nézőpont jelentős támogatásra talált amerikai diplomáciai körökben is.
