Az által, hogy Mikhail Szaakasvili grúz elnök erőszakot alkalmazott Dél-Oszétia visszaszerzésének érdekében, akaratlanul is esélyt adott a Kremlnek arra, hogy visszaszerezze a Kaukázus térségében meggyengült hatalmát – állapítja meg a The Guardian című brit napilap kommentárja. A cikk írója emlékeztet, hogy Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta aggodalommal figyeli, ahogyan az Egyesült Államok kormányai egymás után szegik meg azt az ígéretet, hogy a térségben tiszteletben tartják a hidegháború befejeződése után kialakult status quót.
A NATO-tagság a tét?
A NATO keleti kibővítése nemcsak a balti államokat, hanem az egykori Varsói Szerződés tagállamait is távolabb sodorta Moszkvától. Ráadásul már Ukrajna és Grúzia neve is felmerült, mint az Észak-Atlanti Szövetséghez csatlakozni kívánó újabb két volt szovjet tagállam. A Pentagon lépései aggasztják az orosz katonai vezetést, akik úgy látják, hogy az Egyesült Államok célja nem más, mint behálózni Oroszorságot – írja a szerző. Szaakasvili mostani lépésével Moszkva felhatalmazva érzi magát az erődemonstrációra, és arra, hogy visszaszerezze a Kreml utóbbi két évszázadban megtépázott hatalmát a Kaukázusban – hívja fel a figyelmet.
Hasonló gondolatot fejtett ki a Corriere della Sera című olasz lap hírmagyarázója is. A milánói lap szerint kiváló ürügyet szolgáltatott Moszkvának a nagyszabású orosz-grúz háborúra, hogy Mihail Szaakasvili grúz elnök parancsot adott a Dél-Oszétia elleni katonai támadásra. Az olasz kommentátor szerint Moszkva már régóta várt erre az alkalomra, és a grúz elnök – akaratán kívül – megtette neki a szívességet, hogy ürügyet teremtett.
A Rzeczpospolita lengyel konzervatív napilap szerint nincs most itt az ideje annak, hogy Szaakasvili lépésének okait elemezgessük. Az újság szerint most azt kell leszögezni, hogy Oroszország reagálása a Dél-Oszétia elleni grúz támadásra megszeg minden civilizációs normát, amely fontos a nyugati embereknek. Ha ma Oroszország eléri, amit akar, könnyen Ukrajna következhet, majd sorra kerülhetnek a balti államok is. “A kommunizmus összeomlása óta nem tapasztalt a világ ilyen fokú szemtelenséget Moszkva részéről” – írta a lengyel elemző.
A régi reflexek működnek
A Financial Times című brit napilap egészen odáig megy, hogy a véres harcokba torkollott orosz-grúz konfliktus célja annak biztosítása, hogy Grúzia soha ne legyen NATO-tag, továbbá más szovjet utódállamok, köztük Ukrajna figyelmeztetése, hogy ők se álmodjanak erről.
A Kaukázus fölötti ellenőrzés megerősítése, a grúz vezetés leváltása mellett az orosz lépéseket a NATO-bővítésből következő bekerítettségi érzés és az amerikai rakétavédelmi rendszer térségbeli kiépítésének nyomasztó hatása is indokolta – írta az újság, amely kontinentális kiadásában orosz elemzőket idézett a témáról.
Ami Grúziát illeti, a cél egy Moszkva-barát, NATO-ellenes vezetés kikényszerítése, és ennek érdekében Oroszország nem fog enyhíteni a nyomáson – állította egy elemző. Szerkesztőségi vezércikkében a tekintélyes lap úgy vélekedett, hogy Moszkvának fel kellene hagynia azzal a magatartással, amellyel egy XIX. századi nagyhatalomhoz hasonlóan viselkedik. A politikai mérleg helyreállítását egy Európai Unió és Oroszország közötti új stratégiai partnerség oldaná meg – vélte a Financial Times.
Nagyhatalmi játszma
A különféle politikai irányzatokkal rokonszenvező európai lapok annyiban egyetértettek a dél-oszétiai háborúról közölt keddi hírmagyarázataikban, hogy a fegyveres konfliktus igazi tétje nem a parányi szakadár terület jövője; a térség nagyhatalmak viaskodásának terepévé vált.
Nem Dél-Oszétiáról van szó, Dél-Oszétia csak alkalom (Vlagyimir) Putyinnak, hogy újra megmutassa hatalmi ambícióit – írta a francia Libération. Érthető, ha Oroszország megalázottnak érzi magát a (berlini) fal leomlása óta, hiszen egyszerre vesztett el egy birodalmat, egy ideológiát és számos stratégiai hadállást. George Bush (amerikai elnök) szükségtelenül agresszív politikája még egy Medvegyev és Putyin Oroszországánál kevésbé paranoid állam számára is fenyegetőnek tűnhet. Putyin (jelenlegi orosz miniszterelnök, előző államfő) sohasem rejtette véka alá: kész fenyegetésekhez, sőt erőszakhoz is folyamodni, hogy visszaszerezzen valamit Oroszország elvesztett hatalmi pozícióiból. Az orosz államférfi nagyon ért ahhoz, hogy kihasználja a Nyugat gyengeségeit és megosztottságát – olvasható a baloldali liberális francia lapban.
A Koszovó-kártya
A Die Presse című konzervatív újságban az Innsbrucki Egyetem nemzetközi jogi professzora a koszovói függetlenséggel vonta párhuzamba a dél-oszétiai konfliktust, és úgy vélte, hogy Oroszország – a “Jugoszlávia-konfliktus nagy politikai vesztese” – most ügyesen a Koszovó-kártyát játssza ki.
Ami megadatott (az elszakadás lehetősége) a koszovóiaknak, azt a déloszétoktól sem szabad megtagadni – írta Peter Hilpold az érvelés megvilágítására. Szerinte még csak meg sem fogják próbálni, hogy az ENSZ alapokmányának az erőszak alkalmazását tiltó rendelkezéseit egyértelműen megsértő grúziai orosz intervenciót legalább látszólag igazolják a nemzetközi jog alapján.
