Az ókori olimpiák mindenki által elfogadott szabálya volt, hogy a játékok idejére béke köszönt az ellenségekre, mindenki leteszi a fegyvert. Az újkori olimpiáknak nem sikerült folytatniuk ezt a hagyományt: számtalan játék maradt el bombázások, háborúk miatt, a megtartottak között pedig több eseményt beárnyékolt az államok közti ellenségeskedés, vagy éppen a terror.
Meghiúsult a budapesti olimpia
A világpolitika először 1920-ban szólt bele az országok sportszerű versengésébe, súlyosan érintve hazánkat. A rendezés jogát a NOB eredetileg Budapestnek ítélte, a világháborúban játszott szerepe miatt azonban ezt a döntést visszavonták. A trianoni békeszerződés által megcsonkított, gazdaságilag és politikailag is instabil helyzetben lévő ország amúgy is bajosan lehetett volna a játékok színhelye.
A rendezés jogát szintén a háborúban betöltött szerepe jogán Belgium kapta: Antwerpen lett a helyszín. Országunkat a többi vesztes állammal egyetemben meg sem hívták az olimpiára. Sőt, az 1924-es párizsi olimpián is megvetés és hűvös fogadtatás volt a magyar sportolók osztályrésze.
Az elkövetkezendő három évtized sem sok jót tartogatott a béke szimbólumának tartott olimpiai játékoknak. 1932-ben, Los Angelesben a gazdasági válság tartott távol sok országot, ráadásul sok európai versenyző kényszerült otthon maradni, mert nem tudta önköltségen állni az utat. Az 1936-os berlini olimpia a náci Németország és Hitler diadalmenete volt, ám sikeresen lebonyolított, jól szervezett eseményként könyvelhető el.
Háború miatt elmarad…
A sportesemények rendezésének sikerein felbátorodva Hitler úgy vélte, ideje más módszerekkel folytatni a nemzetek közötti versengést. A második világháború 12 évre jegelte a játékok rendezését. Az 1896 óta megrendezett olimpiai játékok közül több is elmaradt a világháborúk miatt, de a számozásba ezek is beleszámítanak. Az 1916-ban Berlinbe rendezett olimpia a negyedik, annak ellenére, hogy az első világháború véres eseményei miatt elmaradt.
1938-ban először Tokió kapta meg a rendezés jogát a két évvel későbbi játékokra, de a Japán birodalom 1940-ben éppen Mandzsúria lerohanásával volt elfoglalva. A helyettesként beugró Helsinki sem bizonyult tökéletes választásnak, Finnország ugyanis 1940-ben éppen élet-halál harcot vívott az őt megtámadó Szovjetunióval. Az 1944-es londoni olimpia elmaradását talán nem is kell részletezni: a brit főváros romokban állt, a világ pedig Normandiára figyelt.
Hiányos olimpia
A háború borzalmai után 1948-ban Londonban találkoztak újra a világ élsportolói, bár számuk jelentősen megcsappant a világégés során. Hazánk is több remek sportolót veszített. Olimpiai bajnok kardvívóink közül Petschauer Attilát Davidovkán, Garay Jánost Mauthausenben gyilkolták meg. A játékokat rendező brit főváros sem állt azonban sokkal jobban.
A német bombázások nyomai éktelenkedtek mindenhol, új stadionok építéséről pedig szó sem lehetett. A sportolókat nem olimpiai faluban, hanem kollégiumokban szállásolták el. A sporteseményeken nem vehetett részt sem Japán, sem Németország, a Szovjetunió pedig csak megfigyelőként látogatott el Londonba.
Magyarország legyőzi a Szovjetuniót
Az 1956-os melbourne-i olimpia a hazánkban zajló események, továbbá a szuezi válság miatt ugyancsak nem lehetett alkalom az önfeledt szurkolásra. A magyar forradalom budapesti leverése után egy hónappal játszott legendás szovjet-magyar vízilabda mérkőzésen például rendkívül felfokozott hangulat uralkodott.
A meccsen Prokopov szovjet center ütése nyomán Bolváry Antalnak felrepedt a bőre a szeme alatt. A magyar játékos a kispad helyett a másik irányban hagyta el a medencét, így az egész nézőtér láthatta, sebesülését. Az arénában elszabadultak az indulatok, a szovjet játékosokat úgy kellett kimenekíteni az uszodából. A szabad világ szimpátiáját élvező magyar csapat 4-0-ra verte a szovjeteket.
Fekete Olimpia
Az olimpiák történetének legsötétebb napja kétség kívül Münchenhez köthető. Az 1972-es olimpián a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorcsoport tagjai hatoltak be az olimpiai faluba. Túszul ejtettek kilenc izraeli sportolót, kettőt pedig megöltek.
A túszejtést követően kétezer harcostársuk szabadon bocsátását követelték. Az akció során mind a 11 izraeli sportolót meggyilkolták, a mentőakció során azonban három palesztin terrorista is meghalt. Bár a játékokat folytatták, a sportolók nagy része elhagyta Münchent a záróesemények előtt.
Bojkottszezon
1980-ban Moszkvában került először sor bojkottra. Az Egyesült Államok felhívására 42 ország döntött úgy, hogy Afganisztán szovjet megszállása elleni tiltakozásként nem vesz részt a játékokon. Több mint tíz ország máshogy adott hangot rosszallásának. Elmentek ugyan az eseményekre, de nem országuk zászlaját, hanem az olimpiai zászlót húzták fel, és az olimpiai himnusz szólt, miközben átvették érmüket.
A moszkvai események szabotálására válaszul 1984-ben a szovjetek hirdettek bojkottot a Los Angeles-i olimpiára. A keleti blokknak kiadott ukáznak csak Jugoszlávia és Románia nem engedelmeskedett. Mindkét ország sportolói remek eredményekkel tértek haza.
A hatás elmarad
1984 óta nem volt olyan nemzetközi politikai esemény, mely jelentősen befolyásolta volna az ötkarikás játékok menetét. Peking előtt azonban átlengte a világot a bojkott hangulata. A politikai nyomásgyakorlás vágya mégsem kerekedhetett felül a gazdasági és diplomáciai érdekeken. Tibet, az emberi jogok és a szólásszabadság mellett legfeljebb civilszervezetek és egyszemélyes, spontán akciók demonstrálnak határozottan, megalkuvás nélkül.
A jelenlegi orosz-grúz háború nincs jelentős hatással a Pekingben zajló sporteseményekre. A nemzetközi politikai szereplők nagy része nem is rendelkezik egységes állásponttal az ügyről. Ettől függetlenül nem volt még példa rá, hogy a megnyitó ünnepségekkel szinte egy napon törjön ki háború, éles kontrasztot alkotva az ott uralkodó emelkedett pacifista hangulattal szemben.
