Szerbiában a főváros szerepe meghatározó, mivel a lakosságnak mintegy az egynegyede ott él. Belgrád a gazdaság legfőbb központja, s országos mértékben hatalmas pénzekkel rendelkezik: évi 67 milliárd dinárral (több mint 200 milliárd forinttal).
A gondot részben a szerbiai kormánykoalíciót vezető, Boris Tadic államfő által irányított Demokrata Párt diktátuma, részben a vele országosan koalícióra lépő szocialista párt manőverezése okozta. A szocialisták vezette tábor Belgrádban is a mérleg nyelvévé vált a májusi (parlamenti, tartományi és helyhatósági) választásokon, s tőle függ, hogy a 110 tagú belgrádi közgyűlésben 52-52 képviselővel rendelkező demokrata, illetve radikális-nacionalista tábor közül melyik győz.
A szocialisták május 24-én a radikálisokkal és nacionalistákkal kötöttek megállapodást, eldöntve, hogy ki lesz Belgrád radikális polgármestere. A demokrata párti megbízott városvezető ezt követően – jogszerűen, a törvények kínálta lehetőségeket kihasználva, de a demokratikus politizálás elveit, íratlan szabályait félrelökve -, több mint két hónappal a választások utáni időpontra, július 14-re hívta össze a városi közgyűlés alakuló ülését.
Ez idő alatt országos szinten létrejött a szocialisták és a demokraták koalíciója, s Tadic államfő – miután pártjából korábban sokan elmondták – pár napja kijelentette, hogy országos szinten is borul a koalíció, ha Belgrádban nem alakul azt leképező helyhatóság. A szocialista párt elnöksége ezek után vasárnap felmondta a radikálisokkal és nacionalistákkal kötött koalíciót, de kiutat hagyott magának. Ivica Dacic pártelnök bejelentette, hogy mivel a teljes demokrata tábor elfogadhatatlan pártjának, a legtisztességesebb lenne új helyhatósági választást tartani Belgrádban.
