A legutóbbi helyhatósági választások magyar-magyar megmérettetéséből egyértelműen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) került ki győztesen a Magyar Polgári Párttal (MPP) szemben. A siker nem csak azzal mérhető, hogy a magyarság szavazatai 83-17 százalékban oszlottak meg Markó Béláék javára.
Még ennél is fontosabb, hogy az alacsonyabb magyar részvétel ellenére az RMDSZ egymagában átlépte a parlamenti választásokon kulcsfontosságú ötszázalékos küszöböt, vagyis hasonló eredménnyel önmagában is bejutna a parlamentbe ősszel.
Ráadásul az RMDSZ kezében komoly fegyver, hogy egy esetleges megosztott indulás esetén hangoztatni tudja: aki nem rá szavaz, az a magyar parlamenti képviselet egyetlen reális lehetőségét veszélyezteti. Vélhetően ez az érv sok olyan magyar voksolót is elgondolkodtat majd, akik az önkormányzati választáson a rivális magyar szervezetre szavaztak. Vagyis egy mondatban megállapíthatjuk: a Szász Jenő vezette MPP nem tudott alkupozícióba kerülni.
A Fidesz is beszállt
A romániai magyar-magyar csatározásoknak vannak magyar belpolitikai vonatkozásai, köszönhetően annak, hogy a Fidesz és annak elnöke nyíltan az MPP mellett kampányolt. Míg az európai parlamenti választásokon, melyek során Tőkés László bejutott a brüsszeli testületbe ezt sikerrel tették, addig a helyhatósági választásokon ez már kevesebb eredménnyel járt.
Vagyis a Fidesz nem mérte fel helyesen a helyzetet. Az kétségtelen tény, hogy az erdélyi magyarság körében, különösen Székelyföldön, van igény az alternatívára. Erre egyértelműen utal, hogy Tőkés László az EP-választáskor az erdélyi magyar szavazatok közel 40 százalékát megszerezte, illetve Hargita és Kovászna megyékben összességében több voksot kapott, mint az RMDSZ listája.
Nem megfelelő személy mögé álltak?
Ezt az eredményt azonban nem tudta megismételni Szász Jenő, Székelyudvarhely volt polgármestere, az MPP elnöke. Vagyis a Fidesznél nem látták át, hogy a sikeres alternatíva építéséhez hiteles személyi feltételek kellenek. Míg Tőkés László mind a mai napig a temesvári hős, illetve személyéhez nem kötnek korrupciós ügyeket, Szász Jenő személye ezt nem tudta prezentálni.
Az MPP elnöke közvetlenül a választások előtt magyarázkodásra kényszerült földvásárlási ügyekben, ráadásul komoly támadásoknak tette ki magát a székelyudvarhelyi árvízkárosultak segélyezési pénzeivel kapcsolatban is. Több elemző szerint Traian Bacescu román elnök rajta keresztül szeretné elérni, hogy az RMDSZ, vagyis az erdélyi magyarság kikerüljön a parlamentből. Talán ezzel is magyarázható, hogy Székelyföldön ott érte a legnagyobb kudarc az MPP-t, ahol a szavazás Szász Jenőről szólt: a megyei tanácsi elnöki posztért és a Székelyudvarhelyért vívott összecsapásokon.
Ugyanakkor több székely településen, ahol nem Szász Jenő állt a szavazás középpontjában, megfelelő jelöltek esetében az MPP sikereket ért el: így Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson vagy a sepsiszentgyörgyi testületben.
Új választási rendszer
Az őszi választások Romániában már az új szavazási szisztéma alapján zajlanak: egyéni körzetek lesznek országos kompenzációs listával azon pártok számára, melyek átlépik az ötszázalékos küszöböt. Ebben a rendszerben várhatóan minimum hat olyan körzet lesz a képviselőházban, illetve három olyan a szenátusban, ahol az etnikai arányok miatt a magyarságnak reális esélye van nyerni.
Mivel azonban Romániában a korábbiakhoz képest jelenleg kevesebb olyan párt van, mely eséllyel lépné át az ötszázalékos küszöböt, az is előfordulhat, hogy a kedvezőtlenebb rendszer ellenére több magyar képviselő lesz a jelenleginél.
Lehetetlen a pártszövetség
A Magyar Polgári Párt ajánlata, hogy az egységes indulás pártszövetségként valósuljon meg, azért irreális, mert ebben az esetben a küszöb nyolc százalékra növekedne, ami a magyarság számára elérhetetlennek tűnik az etnikai arányok miatt. Innentől kezdve az egység egyetlen lehetősége, hogy Markó Béla és a Szász Jenőtől függetlenül mozgó Tőkés László megállapodnak abban, hogy az erdélyi magyar ellenzéki képviselők is RMDSZ színekben induljanak. Ehhez azonban politikai akarat kell.
Egyrészt kérdés, hogy az RMDSZ nem látja-e elérkezettnek az időt, hogy politikailag végérvényesen leszámoljon riválisával. És mennyire érdeke Markó Bélának, hogy pozícióban tartsa a számára „ideális” ellenzéki vezetőt, Szász Jenőt, így nem engedve át a kezdeményezést a királyhágó-melléki református püspöknek.
Másrészt kérdés az is, hogy Tőkés László képes lesz-e a kompromisszumra rávenni Szász Jenőt. Harmadrészt a Fidesznek is nyomást kéne gyakorolnia erdélyi szövetségeseire az egységbe tömörülés érdekében. Ha a különindulás mellett döntenek, az várhatóan nem roppantja meg az RMDSZ-t, de nem oldja meg azokat a gondokat sem, amelyekért kétségtelenül Markó Béla is felelős, és ami miatt választásról választásra felmerül az alternatíva szükségessége.
Az RMDSZ a permanens kormányzásba kezd belekopni, régi képviselőit a korrupció szele lengi körül, és kevés eredményt tudnak felmutatni nemzetpolitikailag. Az egységes indulás komolyabb parlamenti képviseletet biztosítana, ugyanakkor a jelenlegi politikai tagozódást konzerválná.
