Én voltam az, aki elhatározta, hogy újjáépíti az Esztergom és Párkány közötti hidat. Ez az elődöm, Vladimír Meciar idején elképzelhetetlen lett volna. Én tettem lehetővé, hogy megalakuljon a magyar egyetem ebben az országban, és hívtam a kormányomba a szlovákiai magyarokat. Csáky Pál (a Magyar Koalíció Pártja elnöke – a szerk.) miniszterelnök-helyettesként nyolc éven át ott ült mellettem. Ez a kiindulópont – nyilatkozta a Figyelőnek Mikulas Dzurinda volt szlovák miniszterelnök.
Számos olyan projekt merült fel azonban, amelyhez szükséges volt a közvetlen együttműködés Budapesttel. Orbán Viktorral sokat értünk el közösen, később Medgyessy Péterrel, és Gyurcsány Ferenccel is. Sokat gondolok azonban arra az időre, amikor Orbán Viktorral elkezdtem a közös munkát. Tényleg nagy jóindulattal vágtam bele az együttműködésbe. Szomszédok vagyunk, és tudom, hogy az én házam értéke is magasabb lesz, ha a szomszéd házának ára, és annak a megítélése szintén nagyon magas – folytatta a lapnak a szlovák ellenzék mostani vezetője.
„Ezek után megdöbbentett, amikor Orbán felvetette a státustörvény kérdését. Ha jól emlékszem 15 ezer forintot akartak fizetni Budapestről azoknak a szlovákoknak, akik olyan szlovákiai iskolába adják gyereküket, ahol magyar nyelvű tanítás folyik. Ez hihetetlenül ostoba dolog! Lehetetlen hozzáállás a XXI. század kezdetén! Mindig is emlékezni fogok, amikor erről személyesen beszéltem Viktorral az irodájában. Nagyon őszintén többször is elmondtam neki a véleményem: „Ne csináld, Viktor!” Erre ő cinikusan azt mondta: „Csináld meg ugyanezt Szlovákiában!” Tudta, amit én is, hogy Magyarországon nagyon kevés szlovák él.” – nyilatkozta a kereszténydemokrata politikus a Figyelőnek.
A kapcsolatok csak akkor lesznek jobbak, ha a jövőbe nézünk, és nem a múltba. Talán nem a legjobb történész vagyok, de azért valamennyire ismerem a történelmet, ezért meg tudok érteni bizonyos sérelmeket és ellenérzéseket. Viszont ha a budapesti politikusok csak a múltba – vagy 99 százalékban a múltba – néznek, a kapcsolatok nem fognak javulni. Az efféle politikának semmilyen perspektívája nincs. Őszintén mondom, nagyon várok egy politikusra Budapesten, aki pozitívan képes gondolkodni, és 99 százalékban a jövőbe néz, nem a múltba. Hadd mondjam még el, hogy nem volt könnyű ezt a helyzetet kezelni, nagyon mélyen frusztráló volt – emlékezett Dzurinda.
Arra a kérdése, hogy a határok leomlása mennyire normalizálhatja a két ország viszonyát, Dzurinda így válaszolt: az emberek normálisak, normálisabbak, mint mi, politikusok. Csakhogy a közvélemény hangulatát a politikusok határozzák meg, ez a probléma. Ki tud arról, hogy a viszony normális a rajkaiak és a rusovceiek (Oroszvár – a szerk.) között, vagy a komarnóiak (Révkomárom – a szerk.) és a komáromiak között? Ki tud bármit is a mindennapokról? Ha viszont egy politikus mond valamit, az egész sajtó tele van vele.
A volt miniszterelnök ennek ellenére derűlátó. „Nemcsak a fasizmust tapasztalhattuk meg, hanem a kommunizmust is. Ezért tudhatjuk: jobb együttműködni, összefogni, mint megosztottnak lenni. Úgy érzem, hogy ezt a szlovákok, magyarok, csehek és lengyelek is széles körben értik.”
(A Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában megjelenő interjúból kiderül: Dzurinda ostobaságnak tartja, hogy reformjai gazdasági szempontból kettészakították Szlovákiát. A volt szlovák kormányfő beszél még az általa ismert politikusok két csoportjáról, és arról is, hogyan teheti tönkre Robert Fico a szlovák gazdasági csodát. Dzurinda úgy véli: nem törvényszerű, hogy a reformer politikusok elbuknak, és elmondja, miért nem kíván uniós tisztséget vállalni.)
