Az EU 2003-ban, kubai ellenzékiek tömeges őrizetbe vétele után vezette be a szankciókat, közöttük a magas szintű látogatások korlátozását. A szankciókat 2005-ben már felfüggesztették. A végleges eltörlés célja, hogy további reformokra bátorítsa Raúl Castro kubai elnököt.
A szankciók feloldásával párhuzamosan arra sürgetik Havannát: helyezze szabadlábra a bebörtönzötteket, és fordítson nagyobb figyelmet az emberi jogok tiszteletben tartására. Kiemelten fontosnak tartja az EU azt is, hogy biztosítsák a humanitárius szervezetek dolgozóinak bejutását a kubai börtönökbe.
Az EU-miniszterek hangoztatták azt is, nincs szó arról, hogy az unió enyhítene az emberi jogokkal kapcsolatos elvárásain Havannával szemben, a határozat célja elsősorban annak jelzése, hogy az unió javuló kapcsolatokra törekszik. A külügyminiszteri döntés napokon belül életbe lép. Annak részeként azonban egy év múlva felülvizsgálják a helyzetet, és szükség esetén ismét bevezetnek büntetőintézkedéseket.
Reagálásában Havanna “jó irányba tett lépést” emlegetett, a kubai ellenzékiek és pártfogóik körében viszont jórészt bírálatot váltott ki az EU döntése. “Időbe telik, amíg értékeljük az ügyet, megismerjük a hivatalos döntéseket, s a megfelelő időben, hivatalos úton válaszolni fogunk” – mondta Felipe Pérez Roque kubai külügyminiszter. Megjegyezte ugyanakkor, hogy “Kuba álláspontja mindig is nagyon szilárd volt, az, hogy az európai hiba kijavítása nélkül lehetetlen a tárgyalás”, mert “Kuba nem tárgyal nyomás alatt”.
A belső ellenzék csalódott, és elárultnak érzi magát. Egyik szóvivőjük, Vladimiro Roca emlékeztetett, hogy a büntető intézkedések bevezetésének oka – a 75 ellenzéki bebörtönzése – nem változott. “Sajnos, ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint ötven éve: Fidel Castrónak sikerül úgy megvezetni a világot, ahogy csak akarja” – mondta Miriam Leiva, az Asszonyok Fehérben csoport alapítója. Leiva felemlegette a spanyol kormány felelősségét is, mivel Madrid volt a szankciók eltörlésének fő kezdeményezője.
A 75 elítélt egyike, Oscar Espinosa Chepe attól tart, hogy a döntés a kubai rendszer keményvonalasait erősíti, akik szerint a hajthatatlanság kifizetődő, és most arra hivatkozhatnak, hogy eredményes volt. Egy másik, Martha Beatriz Roque ugyancsak úgy véli, hogy a döntést Havanna győzelemként könyveli el, és emiatt keményebb idők jönnek.
Az Arco Progresista ellenzéki csoport viszont úgy véli, hogy a szankciók eltörlése szinkronban van a jelenlegi kubai körülményekkel, s a változások tendenciáját csak a kívülről indított párbeszéddel lehet segíteni.
A floridai emigráns csoportok közül a Kubai Liberális Unió (ULC) vezetője, Carlos Alberto Montaner elfogadhatónak nevezte a kompromisszumot abból a szempontból, hogy mozgásteret teremt a kubai demokratikus ellenzék számára. A Kubai Demokratikus Vezetés (DDC) titkára, Orlando Gutiérrez szerint a döntés “rövid távon a kubai kormány győzelmének tűnik, hosszú távon a rendszer vereségéhez vezet, mert az EU törvényes politikai szereplőként ismerte el a demokratikus ellenzéket”.
