Mindez a legközelebbi szomszédságunkban: „Ukrajnában például a legfrissebb adatok szerint a lakosság mintegy másfél százaléka HIV-fertőzött, Oroszországban pedig körülbelül egy százaléka, s az arányuk évről évre nő.” A vírus terjedésének oka ebben a térségben nem a szex, hanem az injekciós tűk megosztása az intravénás heroinhasználók körében. Számukat csak Oroszországban 3,5 millióra becslik, az új HIV-fertőzéseknek pedig mintegy hetven százaléka a fecskendők megosztásához köthető.
A volt szovjet tagállamokban azonban szinte reménytelennek tűnik a küzdelem. „Pedig a földgázkitermelésből gazdagodó Oroszország vezetőit is komolyan aggasztja a járvány, amely hosszú távon nemzetgazdasági kockázatot jelent” – állítja Sárosi. Azt írja még: amerikai becslések szerint az orosz lakosság száma 2050-re 143 millióról 111 millióra csökken, ennek oka pedig a rossz közegészségügyi viszonyok miatti magas halálozási arány. „Putyin elnök az elmúlt években sokat költött az egészségügyi ellátás javítására, és nemrég bejelentette, hogy ebben az évben az AIDS-ellenes harcra fordított orosz költségvetés összegét százmillió dollárra emeli. Bármennyit is költhet azonban az orosz állam prevencióra, – teszi hozzá Sárosi – mégis kevés lehet a járvány megfékezéséhez.”
Az egyik magyarázat az illegális drogokkal kapcsolatos „szovjet típusú megközelítés fennmaradásában rejlik”, ez ugyanis lehetetlenné teszi az injekciós droghasználókat célzó hatékony prevenciós programok bevezetését és/vagy kiterjesztését. Vagyis a steril injekciós felszerelések osztását, az információcserét, ami más országokban már hozott eredményeket.
„Ezek a programok azonban még mindig a „megtűrt” kategóriába tartoznak a legtöbb volt szovjet tagállamban, a tűcserét végző szociális munkásokat és klienseiket rendszeresen vegzálja a rendőrség, a programok pedig ritkán részesülnek megfelelő pénzügyi támogatásban.”
(A teljes elemzés az ÉS-ben olvasható.)
