A befolyása alá került asszonyokat a férfi népi gyógyítóként ismerte meg, s életük nehéz pillanataiban – például férjük halála vagy válás után – nyerte meg őket a maga számára. Felajánlotta nekik, hogy költözzenek hozzá, a segítségükre lesz. Később arra is rávette őket, hogy vagyonukat minden ellentételezés nélkül ráírják. Szigorúan ügyelt arra, hogy a tranzakciók törvényesek legyenek, ezért mindent jegyzővel hitelesített.
Szellemi vezér, szektavezető szerepében tetszelgett, magát vezérnek, feleségét pedig királynőnek szólítatta. A befolyása alá került asszonyokat Dél-Morvaországban lévő szőlőjében, illetve egy luxuspanzió építésén dolgoztatta. A napi 12 órás kemény munkáért a nők alig kaptak enni, s rendszeresen kukáztak. „Szakértői vélemények szerint táplálkozásuk a koncentrációs táborok foglyaiéhoz hasonlítható – mondta Oldrich Kríz, bűnügyi szakértő.
A zavaros ügy két éve került a hatóságok látókörébe, amikor az egyik asszonyt az építkezésen meglátogatta a lánya. A nő és a szektavezér között ezután megromlott és elmérgesedett a viszony, mire a vezér elmegyógyintézetbe záratta. Az asszony elmesélte esetét az egyik ápolónőnek, aki erről tájékoztatta a rendőrséget. A hivatalos közlés szerint a rendőrség már átadta az aktákat a bíróságnak, s ha a fanatikus szektavezért bűnösnek találják, akár 12 évi börtönbüntetéssel is sújthatják. A nyugdíjas férfi a csehországi Grál Mozgalom vezetőjének mondta magát, de a mozgalom elhatárolta magát tőle.
