Nagyvilág

A rémtett lett Ausztria védjegye?

Az „elveszett gyerekek országa”, „a föld alatti börtönök országa”, „horrorország” – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illeti a világsajtó mostanság Ausztriát. Mióta az „amstetteni rém” április végén berobbant a médiába, az osztrákok nem győzik menteni megtépázott országimázsukat, hiszen nem ez volt náluk az első „cellaügy”. Egyesek szerint a náci múltban keresendő a magyarázat, mások szerint a rémségek nem országtipikusak.

Havas hegycsúcsok, legelésző tehenek, muskátlival díszített házacskák, a föld alatt a sötétségben pedig egy sikoltozó, dörömbölő emberalak – mostanság ez a karikatúra kering a világhálón, utalva az elmúlt három évben ismertté vált osztrák „pinceügyekre”. A 2006-os év Natascha Kampusch rabságától volt hangos, akit 10 évesen rabolt el Wolfgang Priklopil, és nyolc éven keresztül, saját háza pincéjében tartott fogva Bécs közelében.

Tavaly egy linzi eset borzolta a közvélemény kedélyeit: három osztrák lányt hét éven keresztül teljes elszigeteltségben és sötétségben tartott az anyjuk egy szeméttel és ürülékkel teli házban Poestlingbergben. A lányokat ugyan 2005-ben kimentették a „börtönükből”, ám az eset csak 2007-ben került nyilvánosságra. Idén áprilisban pedig az amstetteni rém ügye keltett döbbenetett Ausztriában, sőt az egész világon. A most 73 éves Josef Fritzl 24 éven keresztül tartotta pincéjébe zárva a lányát, akitől hét gyereke született.

Náci múltban keresendő a magyarázat?

A világsajtó – a három egymást követő, kísértetiesen hasonló eset miatt – a „föld alatti börtönök országaként” skatulyázta be Ausztriát. Mégis hogyan fordulhatnak elő ennyire hasonló esetek ugyanabban az országban? Az egyik áldozat, Natascha Kampusch szerint Ausztria náci múltja játszthat ebben szerepet.

„Úgy vélem, szexuális zaklatások, erőszakok a világon mindenhol előfordulnak, de szerintem a II. világháború „öröksége” és annak a nevelésre való hatása is közrejátszhat” – nyilatkozta az amstetteni eset kapcsán a BBC-nek adott interjúban a ma már 18 éves lány.

karikatúra a rémségekről  - nem csak Ausztriát sokkolták

Karikatúra a rémségekről – nem csak Ausztriát sokkolták

Ráadásul a külföldi lapok Josef Fritzl esetében már egyenesen a náci éra befolyásáról beszélnek, ugyanis a férfi elgázosítással fenyegette meg lányát és közös gyerekeiket, amennyiben vele bármi történne.

Nincs párhuzam?

„Felelőtlenség lenne párhuzamokat vonni, és osztrák sajátosságként kezelni ezeket az eseteket, óhatatlanul is rontva az Ausztriáról kialakult képet” – állítja Münnich Iván kriminológus. Véleménye szerint nem lehet általánosítani az eseteket még a közös elem (a pincében való fogva tartás) miatt sem, hiszen az ötletet bárhonnan – például filmből, könyvből, hallomásból – meríthették.

Németh Erzsébet szociálpszichológus úgy látja, az eseteknek inkább a társadalomlélektani hátterét lenne érdemes megvizsgálni. Furcsa ugyanis, hogy évekig, évtizedekig a családtagok, albérlők, szomszédok semmit sem vettek észre.

Találgatások már erre is születtek a külföldi médiában, amelyeket szintén a náci múlttal hoznak összefüggésbe, mondván a németek a szomszédaik, ismerőseik besúgására biztatták az osztrákokat, amely egyfajta – manapság is megnyilvánuló – elszigeteltségi mentalitást eredményezett. Azaz a magánélet szent és sérthetetlen, fogalmuk sincs, mi folyik a falon túl, s nem is érdekli őket.

Imázsjavító kampány

Josef Fritzl bűnügye kapcsán még olyan magas rangú személyek is megszólaltak, mint Alfred Gusenbauer kancellár és Heinz Fischer osztrák államfő. Attól tartanak ugyanis Ausztriában, hogy az „amstetteni rém” vérfertőzéses ügye az ország súlyos arculatromlását eredményezheti.

Egy friss közvéleménykutatás szerint az osztrákok mintegy 60 százaléka is ezen a véleményen van. „Nincs Amstetten-ügy és nincs Ausztria-ügy, csak egy elszigetelt jelenségről van szó” – hangsúlyozta Gusenbauer az Amstettenben felsorakoztatott több száz külföldi újságíró előtt.

Heinz Fischer köztársasági elnök is többször nyomatékosította a médiában, hogy nincs ebben az ügyben semmi tipikusan borzalmasan osztrák. „Szörnyűségek, amelyre az emberi természet lehet képes, bárhol megnyilvánulhatnak” – nyilatkozta legutóbb a Kleine Zeitung című osztrák napilapnak.

Visszájára sülhet el a védekezés

A bécsi kormány mindenesetre egy XXI. századi megoldáshoz folyamodott. Gusenbauer kancellár Ursula Plassnik külügyminiszterrel, nagykövetségekkel és profi szakemberekkel – minden technikai és szakmai eszközt felhasználva – egy globális, országimázs-javító PR-kampányba kezd az amstetteni bűncselekmény apropóján, hogy helyreállítsák Ausztria megtépázott hírnevét, és eloszlassanak minden olyan feltételezést, amely szerint az ilyen rémtett egyfajta osztrák sajátosság. „Nem tarthatja egyetlen ember túszként fogva az egész országot” – indokolta az osztrák kormány a PR-kampány tervét.

A lapunk álta megkérdezett szociálpszichológus azonban nem tartja jó ötletnek az osztrák kormány által tervezett imázsjavító kampányt. „Minél tovább foglalkozik az esettel a média, annál inkább újra és újra a közbeszéd tárgyává válik” – hangsúlyozta Németh Erzsébet.

Meglátása szerint amennyiben mégis PR-kampányba kezd Ausztria, úgy nem ezeknek a rémtetteknek a tagadását kellene kidomborítani, mondván „ez nem osztrák sajátosság”. Így ugyanis könnyen a „kabátlopás esetévé” fajulhat a dolog: minél inkább bizonygatjuk, hogy nem mi tettük, annál inkább gyanússá válunk.

belgium is megsínylette

Belgiumnak is megvoltak a maga „rémei”, akik azóta is megbélyegzik az országot. 1996 óta a Dutroux-botrány és a Pándy-gyilkosságok sokkolták a világot. Marc Dutroux-t többrendbeli gyilkossággal, emberrablással, pedofilhálózat működtetésével vádolták, 2004-ben életfogytiglani börtönbüntetést kapott. A Belgiumban élő Pándy András, magyar származású protestáns segédlelkész – akit 2002-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek – az 1980-as években 6 családtagját megölte, lányaival pedig vérfertőző kapcsolatot tartott fenn.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik