A Vörös Brigádok mintegy húsz fős kommandójának tagjait, akik elrabolták, majd 1978. május 9-én meggyilkolták Morót, évekkel később szinte mind letartóztatták, hála a “bűnbánók” tanúvallomásainak, akiknek a büntetését egy 1982-es törvény alapján jelentősen mérsékelték.
“A Vörös Brigádok mozgalma belehalt Moro halálába, mert teljesen lejáratta magát vele. Ezen kívül a bűnbánókról hozott törvény is felgyorsította végét” – vélekedik Pierre Milza francia történész.
16 évet ült a “végrehajtó”
Mario Morettit, aki a Vörös Brigádok vezetője volt Moro elrablása idején, három évvel később fogták el egy bűnbánó információi alapján. Hatszoros életfogytiglanra ítélték, majd 1997-től, 16 évi börtön után egyfajta “fél-szabadságot” élvezett.
Moretti 32 évesen a kereszténydemokrata párt elnökének egyik “börtönőre” volt, és egyben “perének” vádlója Moro 55 napos fogsága idején. Ő soha nem volt hajlandó együttműködni a hatóságokkal. 1993-ban, a sajtónak tett egyetlen nyilatkozatában azt állította, hogy ő volt Moro halálos ítéletének végrehajtója.
Az élettársak sem bántak meg semmit
Szintén soha nem vált bűnbánóvá Moretti jobbkeze, Prospero Gallinari, akit Moro elrablásáért és öt testőrének meggyilkolásáért ítéltek életfogytiglanra. Az ő büntetését egészségügyi okokból mérsékelték. Élettársát, az események idején 23 éves Annalaura Braghettit, aki a társtulajdonosa volt annak a lakásnak, ahol Morót fogva tartották, 1980-ban tartóztatták le.
Ugyancsak életfogytiglanra ítélték, 2002-ben feltételesen szabadlábra helyezték, jelenleg egy, az elítéltek megsegítését célzó szervezetnél dolgozik. Húsz évvel a gyilkosság után könyvet jelentetett meg A fogoly címmel, amelyben Braghetti leírja: mélyen megindították Aldo Moro levelei, bár a politikussal soha nem került közvetlen kapcsolatba. Egyúttal kétségeit hangoztatta a Vörös Brigádok akciójának megalapozottságát illetően.
’93-ban fogták el az utlsó fogvatartót
Moro negyedik fogvatartóját, Germano Maccarit, akinek személyazonosságáról az olasz rendőrség 15 évig mit sem tudott, 1993-ban fogták el, szintén egy bűnbánó tanúskodása nyomán. Huszonhárom évre ítélték, 2001-ben szívinfarktusban halt meg egy római börtönben. Halála előtt egy ismerősének állítólag bevallotta, hogy ő lőtte le Morót, ellentmondva ezzel Moretti változatának.
Csak Ariana Farrada fordult szembe
A kommandó további két tagja, Valerio Morucci és párja, Adriana Farranda, akik Moro fogsága idején közzétették leveleit, valamint a Vörös Brigádok közleményeit, nyilvánosan lemondtak a fegyveres harcról. Életfogytiglani börtönbüntetésüket szintén mérsékelték.
Adriana Farranda ma fotósként dolgozik, míg Morucci több könyvet kiadott. Egyikben azt állítja, hogy szembefordult a Vörös Brigádok vezetőségével, mert ellenezte Moro kivégzését.
A kommandó két tagja szabadon van és külföldön él: Alessandro Casimirri Nicaraguában tartózkodik, de a két ország között nincsen kiadatási egyezmény; Alvaro Lojacono Svájcban él, itt töltött le 17 évi börtönbüntetést egy olasz bíró megölése miatt, de svájci állampolgársága miatt őt sem lehet kiadni az olasz hatóságoknak.
A Vörös Brigádok történelmi vezetői már szintén szabadlábon vannak. Renato Curcio, az alapító, egykori 68-as trentói diákvezér egy kis könyvkiadót vezet, míg Alberto Franceschini szintén egy elítélteknek jogsegélyt nyújtó szervezetnél dolgozik.
