Az elismerés után miként alakul a magyar misszió státusza?
A dolgok menete az, hogy az elismerést követően a külügyminiszter a kormány felhatalmazása alapján felkéri a köztársasági elnököt a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Ezzel a misszió nagykövetséggé válik.
Véleménye szerint Koszovó függetlenségének kikiáltása segíti-e a Kárpát-medencei magyar közösségek autonómiatörekvéseit?
Jelen pillanatban nagyon kockázatos összekötni Koszovó függetlenségét és az erdélyi magyarság autonómiatörekvéseit. Általában azok az országok tudják nehezen elfogadni Koszovó önálló állami létét, amelyek valamiért gyanút táplálnak saját kisebbségeikkel szemben. Attól tartanak, hogy Koszovó elismerése felhívás lenne szeparatista törekvésekre, vagy megalapozatlan autonómiaigényekre. Az Ahtisaari-terv különben olyan jól körvonalazott kisebbségi jogvédő csomagot fogalmazott meg, amely adott esetben mintául szolgálhat más ország számára is. Ennek alapján lehet, hogy néhány év múlva mintaszerű együttélés valósul majd meg Koszovóban, de ezt most még nagyon nehéz megjósolni.
Koszovó nem lehet modell (Fotó: Gáti András)
Minden nemzetközi dokumentum hangsúlyozza, hogy Koszovó ügye nem szolgálhat modellként más országok számára, pontosan azért, mert a világon rengeteg olyan konfliktushelyzet van, ahol elszakadási törekvéseket lehetne igazolni a koszovói rendezéssel. Éppen ezért a nemzetközi közösség nagyon óvatosan viszonyul Koszovóhoz. Az unióval együtt mi magunk is azt mondjuk, hogy ez sui generis-ügy, vagyis nem precedensértékű. Koszovó helyzete valóban egyedülálló, mivel a milosevicsi politika miatt kellett a nemzetközi közösségnek bevonulnia a tartományba, és a terület de facto már hosszú évek óta nem Szerbia része, hanem nemzetközi felügyelet alatt áll. Nem arról van szó tehát, hogy valaki egyik napról a másikra státust vált és deklarálja függetlenségét.
És Ön szerint mekkora a valódi veszély?
Minél inkább összekötjük az erdélyi autonómiatörekvéseket a koszovói függetlenséggel, annál inkább megerősítjük azt a félelmet, ami kifejezetten megnehezíti, hogy bármit is el lehessen érni autonómiaügyekben. Demokráciákban csak akkor jöhet létre autonómia bármilyen formában, ha a kisebbség és a többség megállapodik róla. Ehhez bizalomépítés kell és el kell érni, hogy ne keltsenek félelmet ennek kapcsán. Minél inkább Koszovóval kötjük össze Erdély kérdését, annál nehezebbé válik, hogy el lehessen érni akár a kulturális és oktatási önigazgatást.
A magyar diplomácia támogatja az RMDSZ autonómiatörekvéseit?
Igen, de a szándékok valóra váltásához kellene egy olyan megállapodás a többség és kisebbség között, amelyben le vannak fektetve az alapelvek, hogy ne kelljen folyamatosan egyezkedni, huzakodni.
Az autonómiatörekvést támogatjuk (Fotó: Gáti András)
Az erdélyi autonómia kérdésében Magyarországnak azokat a mértékadó és legitimációval bíró erőket kell támogatnia, amelyeknek politikai támogatottsága van. Az RMDSZ abból indul ki, hogy az Európai Unió a szubszidiaritás és a regionalitás elve alapján olyan felhatalmazásokat ad a helyi közösségeknek, amelyek a megfelelő szintre helyezik a döntéshozatalt. Így a főleg magyarlakta kistérségek eljuthatnak az önrendelkezéshez és sokkal hangsúlyosabban szólhatnak bele a döntésekbe.
A bukaresti szenátus nemrégiben elutasította a román-magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló kétoldalú megállapodást. Ennek nyomán az ortodox egyház erdélyi metropolitája kijelentette, felkéri a román kormányt, hogy az egyházzal közösen pereljék be nemzetközi bíróságon a magyar államot a számításai szerint több milliárd euró értékű Gozsdu-örökség visszaszerzése érdekében. Mi a véleménye az esetleges pereskedésről?
A magyar kormány elfogadta a Gozsdu Közalapítványról szóló megállapodást, és a román országgyűlésen lett volna a sor, hogy ugyanezt megtegye. Magyarország és Románia között több évtizede megállapodás van érvényben a kompenzációról, így ez a história gyakorlatilag lezárt ügynek tekinthető. Magyarországot nem is tudom mi alapján lehetne beperelni, hiszen van egy államközi szerződés arról, hogy megtörtént a kölcsönös kompenzáció és a jóvátétel. A pereskedésnek nincsen realitása.
A Gozsdu-megállapodás a román és a magyar kormány első, 2005-ös bukaresti ülésén született. Ön szerint minősíti-e a közös kormányülések hatékonyságát ez a kudarc?
Romániában kisebbségi kormány van és nagyon sok minden elakad egy ponton, mert a román kormánynak a parlamentben nincsen többsége. Ugyanez a helyzet a kisebbségi törvény esetében is. Az RMDSZ kormányzati pozíciót élvez, Tariceanu miniszterelnök is támogatja a jogszabályt, de nincs meg a parlamenti többség ahhoz, hogy jóvá lehessen hagyni a törvényt.
Észtország és Lettország szerdán írta alá a megállapodást a vízummentességről az Egyesült Államokkal. Majd a magyar kormány is ilyen szándéknyilatkozatot hozott tető alá az USA-val.
Magyarország bekerült azon államok körébe, amelyekkel az Egyesült Államok elkezdte a tárgyalást, ami azóta is folyamatosan zajlik. Tavaly még tíz százalék körül volt az elutasított vízumkérelmek aránya, de az idén már jóval alatta vagyunk, és jó eséllyel tudjuk is tartani. Amit most aláírtuk, az egy egyetértési nyilatkozat, ami az alapkérdések közös megfogalmazását tartalmazza. Ennek lesz még egy végrehajtási része és csak utána következik a könnyített vízummentesség. Kinyilvánítottuk, hogy számunkra ez nagyon fontos politikai kérdés, a párbeszéd folytatódik, de a vízummentesség eléréséhez valószínűleg erre az évre még szükség lesz. Az amerikaiak kétoldalú alapon tárgyalnak, tehát nem elsődlegesen vízumproblémának tekintik, hanem biztonságpolitikai kérdésnek.
Brüsszel több alkalommal rosszallását fejezte ki, hogy a közös európai uniós tárgyalásokon kívül a tagországok “különalkut” kötnek az Egyesült Államokkal. Hogyan befolyásolja ez a vízumtörekvéseinket?
A régi és új uniós tagállamok között vízumügyben érdekkülönbség van. A régiek – Görögország kivételével – vízummentességet élveznek az Egyesült Államokkal szemben, számukra bizonyos értelemben a vízummentesség kiterjesztésére irányuló törekvések szigorítást jelentenek. Az új tagállamok számára ugyanakkor a mostani helyzethez képest nagyon nagy könnyítés következne be, mert igaz, hogy időről időre el kellene juttatniuk bizonyos információkat a tengerentúlra, de megvalósulna a vízummentesség.
Washington ajánlotta fel a vízummentesség lehetőségét (Fotó: Gáti András)
Az új tagállamok számára ráadásul sürgős mindez, hiszen a jelenlegi washingtoni adminisztráció ajánlotta fel ezt a lehetőséget. Jelenleg a dolog afelé tart, hogy az új tagállamok folytatják a kétoldalú tárgyalásokat, és közben az Európai Bizottság is konzultál az Egyesült Államokkal arról, pontosan milyen adatokat kelljen átadni.
A Lisszaboni Szerződést sorra ratifikálják az uniós tagállamok, elsőként Magyarország. Ekkora a hitele a magyar külügynek, hogy meggyőzte az Országgyűlést, hogy két napon belül ratifikáljon egy olyan szöveget, amelynek magyar változata nem is állt (állhatott) rendelkezésre?
A magyar Országgyűlésben a pártok a legtöbb kérdésben nem értenek egyet, de az Európai Unióval kapcsolatos pártelképzelések nagyon hasonlóak. Itt egyetértés van: egy integráltabb Európát szeretnénk, hazánk csak abba az esetben lehet igazán sikeres, ha az egyesült Európa tagjaként tud fellépni bizonyos kérdésekben. A Lisszaboni Szerződés és az alkotmányszerződés nagy részben azonos. Erről voltak magyar munkaanyagok is, a pártok, a képviselők végig tudták követni a tárgyalásokat. A szöveget milliószor forgatta mindenki, hiszen a magyar parlament az elbukott alkotmányszerződést is elfogadta korábban.
Egyes országokban, mint például Nagy-Britanniában úgy néz ki, hogy bár nem lesz végül népszavazás, csak parlamenti ratifikáció, elég nagy az ellenállás. Magyarország számára jó ez a dokumentum?
Azt ki kell emelni, hogy a Lisszaboni Szerződésbe végül minden belekerült, amit Magyarország el akart érni. Az Alapjogi Charta kötelező érvényétől kezdve, az államok egyenlőségétől a kisebbségi ügyekig. Benne van az egész alapkoncepció: hogyan jöhet létre egy integráltabb Európa. Nagy volt a támogatottsága, hogy Magyarország demonstrálja az elkötelezettségét. Jelenleg egyébként Írországnál látom, hogy gond lehet, hiszen egyedül ott lesz népszavazás. De reméljük, ők is úgy döntenek, hogy törvénybe iktatják a dokumentumot.
A Malina-ügyben még mindig nem született határozat, milyen lehetőségei lehetnek a magyar félnek az ügy rendezésére?
Malina Hedvig ügyével kapcsolatban mindvégig azt hangoztattuk, hogy ez nem elsődlegesen szlovák-magyar ügy, a kérdés alapvetően a szlovák jogállamiságról szól. Akkor emeltük fel a szavunkat, amikor azt láttuk, hogy az eset jogi problémából kezd politikai üggyé válni. Például a rendőrségi szakasz lezárulta előtt megszólalt a kormányfő és a belügyminiszter, és minősítette az esetet. Ami reménykeltő az az, hogy a szlovák civil társadalom is megszólalt, tehát ott is van egyfajta figyelem a jogállamiság működésével kapcsolatban.
Magyarország két hete aláírta a Déli Áramlat megállapodást Oroszországgal. Milyen jelenleg a magyar-amerikai viszony? Nem tart attól, hogy hazánkat, illetve a kormányt inkább oroszpártinak könyvelik el?
A magyar kormány megpróbálja ezt a kérdést pragmatikusan kezelni, és ebben nagy különbség van a kormány és az ellenzék között. Oroszország jelentős geopolitikai tényező, hatalmas piac, ők jelentik az elsődleges energiaforrást itt a régióban. Európa – Norvégia kivételével – csak minimálisan tudja fedezni a saját energiaszükségletét. Magyarország dolgozik a diverzifikáción, és ez a Nabucco – Déli Áramlatnál sokkal szélesebb kérdés. Fontos, hogy a megújuló energia aránya mekkora, a Mol most például az öbölmenti országokkal tárgyal annak érdekében, hogy a nem a régióhoz tartozó, energiában gazdag államokkal szorosabb legyen az együttműködés.
Mit ért pontosan diverzifikáció alatt?
A diverzifikálásnak két módja van: egyrészt hogy jöjjön a gáz új úton is. Ez a Déli Áramlat, amely elsősorban orosz gázt jelent, de olyan útvonalon halad majd, hogy egy esetleges orosz-ukrán gázvita esetén Magyarország ellátását nem fenyegeti veszély. A másikfajta diverzifikáción új források bevonását kell érteni, ez a Nabucco-gázvezeték.
Szakértők szerint amerikai szempontból mind a Nabucco, mind Koszovó elismerése vizsga, mármint hogy ki ki mellé teszi le az obulust. Ön mit gondol erről?
Az Egyesült Államok nem függ az orosz gáztól, ezért számára a Nabucco – Déli Áramlat arról szól, hogy Oroszországnak mennyire erős a befolyása a térségben. Éppen ezért az USA egyértelművé teszi, hogy a Nabucco számára stratégiai prioritás. A Nabucco természetesen európai uniós terv is, az EU számára is elsődleges fontosságú, hiszen új forrásokat kapcsol be. Ameddig ez csak az azeri gázról szól, addig egyértelmű, hogy mindenki egyetért vele.
Ám valószínűleg szükség lesz más országokból is gázra, például Iránból. Itt már felmerülnek kérdések, hiszen az energiában különösen gazdag országok közül többen vannak olyanok, amelyek viszonya nem rendezett a nemzetközi közösséggel. Nem világos ugyanakkor, hogy az érintett közép-ázsiai országok, amelyek szoros kapcsolatban vannak Oroszországgal, milyen mértékben adták el kapacitásaikat az orosz félnek, és hogy mennyire lesznek képesek a Nabucco részére szállítani.
