A nyilatkozat szerint „Koszovó függetlenségének kikiáltására azt követően került sor, hogy a nemzetközi közösségnek Koszovó státuszát illetően nem sikerült tárgyalásos megoldást találnia Belgrád és Pristina között. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen volt a fenntarthatatlan status quo megváltoztatása. A koszovói rendezés olyan egyedi eset, amely az egykori Jugoszlávia felbomlása és a nemzetközi közigazgatás időszakának sajátságos körülményei következtében alakult ki.”
Európai perspektíva
A dokumentumban hangsúlyozzák, hogy „mindhárom ország kiemelt jelentőséget tulajdonít Délkelet-Európa stabilitásának, valamint annak, hogy a régió valamennyi állama világos európai perspektívával rendelkezzen.”
A koszovói intézmények kötelezettséget vállaltak arra, hogy többek között a megfelelő törvények elfogadásával is teljes körűen alkalmazzák az ENSZ Főtitkára Különleges Megbízottjának Koszovó Státusza rendezésére kidolgozott Átfogó Javaslatában (Ahtisaari-terv) kitűzött elveket és intézkedéseket. Ugyancsak együttműködési szándékukról biztosították az ENSZ BT 1244-es számú határozatával összhangban álló nemzetközi jelenlétet Koszovóban.
A nyilatkozat szerint a dokumentumban említett országok „a Koszovó elismerésére vonatkozó döntésüket alapos mérlegelést követően, illetve az Európai Unió Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa által 2007. február 12-én és 2008. február 18-án, valamint az Európai Tanács 2007. december 14-én elfogadott következtetéseit figyelembe véve hozzák meg.”
A három ország továbbra is támogatja az EU-nak és a NATO-nak a koszovói stabilitás és a demokrácia megteremtése iránti aktív elkötelezettségét. A koszovói intézményeknek garanciákat kell nyújtaniuk egy olyan multietnikus állam megteremtéséhez, amely a demokrácia és a jogállamiság elvein alapul, és biztosítja a szerb és más közösségek széles körű jogait, beleértve tényleges részvételüket valamennyi intézmény munkájában.
Támogatják a balkáni államok EU-tagságát
A három ország érdekelt kapcsolatai fejlesztésében egy gazdaságilag fejlődő, a szomszédaival jó kapcsolatokat ápoló és európai orientációját fenntartó Szerbiával. A három ország úgy véli, hogy a térség valamennyi állama számára – beleértve Szerbiát is – az európai integráció biztosítja a gazdasági fejlődés, a társadalmi haladás és prosperitás egyedüli biztos és fenntartható alapját.
A három ország támogatja a Szerbia és az unió közötti kapcsolatok további erősítését. Korábban kiálltak a vízumkönnyítések megadása mellett, majd bátorították a vízummentességi tárgyalások megkezdését Szerbiával, amelyek az ország állampolgárai számára további utazási könnyítésekhez vezethetnek.
A Thesszaloniki Agenda szellemében, amely megerősítette, hogy a térség országainak jövője az Európai Unióban van, támogatják a Stabilizációs és Társulási Megállapodás mielőbbi aláírását Szerbia és az Európai Unió között, annak érdekében, hogy Szerbia idővel tagjelöltté, majd később az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon, részesülve e folyamat során az elérhető európai támogatásokból.
A három ország számít a Szerbiával fenntartott jószomszédi viszonyának további fejlődésére, valamint a szerb néppel meglévő hagyományos kapcsolatai erősítésére.
