Bár az ember hajlamos hitelt adni a Russzkij reportyor című
lap megjegyzésének, hogy Oroszországban minden kérdésben ott van a válasz is,
azért ez mégsem olyan egyszerű. Abban ugyan senki nem kételkedik, hogy vasárnap
már az első fordulóban elnökké választják Dmitrij Medvegyevet, ez idő szerint
azonban senki nincs, aki tudná: hány százalékot kap a negyvenkét éves
politikus.
tévévitákra nem nagyon figyelt a közvélemény, a győzelemre egyedül esélyes
jelölt nem is vett részt bennük, csak a három esélytelen: Gennagyij Zjuganov
kommunista pártelnök, Vlagyimir Zsirinovszkij, a se nem liberális, se nem
demokrata Liberális Demokrata Pártnak pártjánál is populistább elnöke, valamint
Andrej Bogdanov, aki azzal szerezhetné meg a vasárnapi választások talán
egyetlen igazi meglepetését, ha egy százalék fölé jutna.
miniszterelnök-helyettesi minőségében. A két legnézettebb csatornán a híradók
51,5, illetve 48,6 százalékában őt mutatták, és persze a hivatalban levő
elnököt, Vlagyimir Putyint (37,3 illetve 39,6 százalék). Találóan jegyezte meg
az egyik elemző: az átlagnéző akár azt is hihetné, hogy ők ketten csatáznak a
Kremlért, kettejük között dől el a vasárnapi verseny. Volt tehát valami megmagyarázhatatlan szemérmesség az egész
kampányban. Mintha csakis azt akarták volna tudatosítani a választópolgárokban,
hogy semmi nem változik; a hangsúly a folyamatosságon volt. Azzal együtt, hogy
például Vlagyimir Putyin pénteki fölhívásában a hatalom megújulásáról is szólt:
az elnökválasztások a második, és (a dumaválasztások után) a befejező szakasza
lesz ennek a folyamatnak. Szavazzanak a jövőre! – szólította föl honfitársait a
távozó elnök, anélkül hogy megnevezte volna, ki ennek a jövőnek a személyi
garanciája. Dmitrij Medvegyevből mindenesetre néhány hét alatt politikai axióma
lett. Medvegyev nem kampányolt, de nyugdíjemelést ígért
napok néhány tudósításából ítélve talán jó is, hogy Dmitrij Medvegyev nem
kampányolt. A napokban ugyanis előbb a baskír fővárosba, a messzi Ufába
látogatott, majd visszafelé néhány órát a Moszkvától négyszázötven kilométerre
levő Nyizsnyij Novgorodban, Oroszország ötödik legnagyobb városában töltött.
Ezen a kampányrendezvényen közölte: emiatt kivett egy nap szabadságot, és bár
sötét öltöny és fehér ing volt rajta, nyakkendőjétől átmenetileg megszabadult. Nyugdíjemeléseket, szociális intézkedéseket ígért, és
kiszaladt a száján egy furcsa mondat is: a második világháborús győzelem
hatvanötödik évfordulójára, 2010-re a háború minden veteránja végre önálló
lakáshoz jut. Nagyjából 95 ezren lehetnek; ha megérik, a legifjabb is nyolcvanéves
lesz közülük. Mit hoz a kettős hatalom? Mértékadó elemzések találgatják, hogy mit hoz majd Medvegyev
és Putyin furcsa kettőse Oroszország élén. Kettős hatalom éppenséggel volt már
az orosz történelemben, ilyen azonban még egyszer sem. Az ország legnépszerűbb –
és akárhogy szépítgetjük is: korlátlan teljhatalmat gyakorló – politikusa
egyszerre a második helyre csúszik vissza, és az alkotmány értelmében jóval
kevesebb jogkör birtokában lesz, mint az az ember, aki ez idő szerint még az ő
személyes találmánya, de beköltözvén a Kremlbe már formálisan az ura lesz. Senki nem kételkedik Putyin és Medvegyev őszinte
együttműködésében, de hangsúlyozzák: a két ember sem alkatilag, sem stílusában
nem ugyanaz, és eddigi megnyilvánulásaik is más és más hangsúlyokat, fontossági
sorrendeket mutattak. Árulkodó lehet, hogy több, a Kremlhez közelálló politikai
elemző (például Szergej Markov, a Politikai Kutatások Intézetének általában
igen jól informált igazgatója) most azt bizonygatják, hogy Putyin valójában épp
olyan liberális, mint Medvegyev. Az új elnök igen fontosnak tartja majd, hogy integrálja az
országot a globális gazdasági és politikai szisztémába, de ez volt Putyin
törekvése is. Medvegyev nagy figyelmet fog fordítani a szabadság, az emberi
jogok, a jogállamiság értékeinek érvényesülésére, ahogyan erre Putyin is tett
lépéseket. Szélnek eresztenék az elnöki adminisztrációt Jól értesült körök szerint a választások után nem sokkal, a
gazeta.ru úgy tudja, tíz nappal később fölmentik az elnöki adminisztráció
tagjait, és az új elnök májusi beiktatásáig ügyvezetőként folytatják tovább
munkájukat. Aztán lesz akit szélnek eresztenek, lesz aki marad az új
leosztásban is. Illetve az új csapatok valamelyikében. Már folyik ugyanis a
nomenklatúra átépítése, egyes források szerint maga Putyin állítgatja össze a
csapatokat, ügyelve rá, hogy egyik se kerüljön túlsúlyba. A jelenlegi elnök valószínűleg készül új beosztására is. Miniszterelnökként
először is neki kell majd fölvennie a harcot a növekvő inflációval, amelynek
további lökést éppen az ő elhatározásai adtak: például a tervezettnél jóval
nagyobb béremelések, vagy az alapvető élelmiszerárak átmeneti befagyasztása.
lap megjegyzésének, hogy Oroszországban minden kérdésben ott van a válasz is,
azért ez mégsem olyan egyszerű. Abban ugyan senki nem kételkedik, hogy vasárnap
már az első fordulóban elnökké választják Dmitrij Medvegyevet, ez idő szerint
azonban senki nincs, aki tudná: hány százalékot kap a negyvenkét éves
politikus.
Kaphat-e, szabad-e például annyit, vagy annál többet is kapnia, mint
amennyit Vlagyimir Putyin elért legutóbb, 2004 márciusában: vagyis 71,2 százalékot?
Vannak, akik komolyan gondolják, hogy ennek is van (lehet) jelentősége. Az
igazi kérdés persze az, mi változik és mi marad változatlan a Kremlben a váltás
után.
tévévitákra nem nagyon figyelt a közvélemény, a győzelemre egyedül esélyes
jelölt nem is vett részt bennük, csak a három esélytelen: Gennagyij Zjuganov
kommunista pártelnök, Vlagyimir Zsirinovszkij, a se nem liberális, se nem
demokrata Liberális Demokrata Pártnak pártjánál is populistább elnöke, valamint
Andrej Bogdanov, aki azzal szerezhetné meg a vasárnapi választások talán
egyetlen igazi meglepetését, ha egy százalék fölé jutna.
Medvegyev és Putyin – összesúgnak a háttérben (Fotó: MTI)
A képernyőt ezzel együtt Dmitrij Medvegyev uralta, igaz, első
miniszterelnök-helyettesi minőségében. A két legnézettebb csatornán a híradók
51,5, illetve 48,6 százalékában őt mutatták, és persze a hivatalban levő
elnököt, Vlagyimir Putyint (37,3 illetve 39,6 százalék). Találóan jegyezte meg
az egyik elemző: az átlagnéző akár azt is hihetné, hogy ők ketten csatáznak a
Kremlért, kettejük között dől el a vasárnapi verseny. Volt tehát valami megmagyarázhatatlan szemérmesség az egész
kampányban. Mintha csakis azt akarták volna tudatosítani a választópolgárokban,
hogy semmi nem változik; a hangsúly a folyamatosságon volt. Azzal együtt, hogy
például Vlagyimir Putyin pénteki fölhívásában a hatalom megújulásáról is szólt:
az elnökválasztások a második, és (a dumaválasztások után) a befejező szakasza
lesz ennek a folyamatnak. Szavazzanak a jövőre! – szólította föl honfitársait a
távozó elnök, anélkül hogy megnevezte volna, ki ennek a jövőnek a személyi
garanciája. Dmitrij Medvegyevből mindenesetre néhány hét alatt politikai axióma
lett. Medvegyev nem kampányolt, de nyugdíjemelést ígért
napok néhány tudósításából ítélve talán jó is, hogy Dmitrij Medvegyev nem
kampányolt. A napokban ugyanis előbb a baskír fővárosba, a messzi Ufába
látogatott, majd visszafelé néhány órát a Moszkvától négyszázötven kilométerre
levő Nyizsnyij Novgorodban, Oroszország ötödik legnagyobb városában töltött.
Ezen a kampányrendezvényen közölte: emiatt kivett egy nap szabadságot, és bár
sötét öltöny és fehér ing volt rajta, nyakkendőjétől átmenetileg megszabadult. Nyugdíjemeléseket, szociális intézkedéseket ígért, és
kiszaladt a száján egy furcsa mondat is: a második világháborús győzelem
hatvanötödik évfordulójára, 2010-re a háború minden veteránja végre önálló
lakáshoz jut. Nagyjából 95 ezren lehetnek; ha megérik, a legifjabb is nyolcvanéves
lesz közülük. Mit hoz a kettős hatalom? Mértékadó elemzések találgatják, hogy mit hoz majd Medvegyev
és Putyin furcsa kettőse Oroszország élén. Kettős hatalom éppenséggel volt már
az orosz történelemben, ilyen azonban még egyszer sem. Az ország legnépszerűbb –
és akárhogy szépítgetjük is: korlátlan teljhatalmat gyakorló – politikusa
egyszerre a második helyre csúszik vissza, és az alkotmány értelmében jóval
kevesebb jogkör birtokában lesz, mint az az ember, aki ez idő szerint még az ő
személyes találmánya, de beköltözvén a Kremlbe már formálisan az ura lesz. Senki nem kételkedik Putyin és Medvegyev őszinte
együttműködésében, de hangsúlyozzák: a két ember sem alkatilag, sem stílusában
nem ugyanaz, és eddigi megnyilvánulásaik is más és más hangsúlyokat, fontossági
sorrendeket mutattak. Árulkodó lehet, hogy több, a Kremlhez közelálló politikai
elemző (például Szergej Markov, a Politikai Kutatások Intézetének általában
igen jól informált igazgatója) most azt bizonygatják, hogy Putyin valójában épp
olyan liberális, mint Medvegyev. Az új elnök igen fontosnak tartja majd, hogy integrálja az
országot a globális gazdasági és politikai szisztémába, de ez volt Putyin
törekvése is. Medvegyev nagy figyelmet fog fordítani a szabadság, az emberi
jogok, a jogállamiság értékeinek érvényesülésére, ahogyan erre Putyin is tett
lépéseket. Szélnek eresztenék az elnöki adminisztrációt Jól értesült körök szerint a választások után nem sokkal, a
gazeta.ru úgy tudja, tíz nappal később fölmentik az elnöki adminisztráció
tagjait, és az új elnök májusi beiktatásáig ügyvezetőként folytatják tovább
munkájukat. Aztán lesz akit szélnek eresztenek, lesz aki marad az új
leosztásban is. Illetve az új csapatok valamelyikében. Már folyik ugyanis a
nomenklatúra átépítése, egyes források szerint maga Putyin állítgatja össze a
csapatokat, ügyelve rá, hogy egyik se kerüljön túlsúlyba. A jelenlegi elnök valószínűleg készül új beosztására is. Miniszterelnökként
először is neki kell majd fölvennie a harcot a növekvő inflációval, amelynek
további lökést éppen az ő elhatározásai adtak: például a tervezettnél jóval
nagyobb béremelések, vagy az alapvető élelmiszerárak átmeneti befagyasztása.
