Nagyvilág

Jól jöhet nekünk Koszovó függetlensége

Koszovó függetlenségének elismerése jól jöhet a magyarság számára: az egykori tartományban a szerb kisebbségnek biztosított jogok precedensértékűek lehetnek a határon túli magyaroknak is. Ráadásul a viszonylag gyors elismeréssel az erős amerikai albán lobbi Magyarországnak is segíthet.

Kilencévnyi de facto függetlenség után a volt szerb tartomány immár jogilag is elindult az önállósodás útján. Ez a folyamat végleges és visszafordíthatatlan, és a jelentkező feszültségek ellenére megállapítható: a függetlenség halogatása sokkal nagyobb konfliktust okozott volna. Magyarország számára egy kérdés merülhet fel: tudunk-e ebből profitálni?

Göncz Kinga külügyminiszter szavai szerint a héten Magyarország várhatóan elkezdi az elismerés jogi menetét. Ezzel hazánk tudatos stratégiáról tesz tanúbizonyságot: együtt lépünk az EU- és NATO-tagállamok többségével. Szerbiára tekintettel azonban nem az elsők között fogjuk elismerni a független Koszovót. Ráadásul a hazai politikában ritkán tapasztalt módon minderre úgy kerül sor, hogy a Külügyi Bizottság február 15-i zárt ülésén előre leegyeztetett konszenzusos menetrendet követünk, legalább is erre lehet következtetni Németh Zsolt, a Fidesz külügyi kabinetje vezetőjének nyilatkozataiból.

Politikailag megállapítható: Budapest elkerülte azt a csapdahelyzet, hogy sajátos helyzete miatt (Szerbia szomszédsága és a vajdasági magyarság léte) a függetlenség elismerésének halogatásával potenciálisan hozzájárulna a balkáni régió instabilitásához. Abban a pillanatban, hogy a kormány bejelenti a folyamat elindítását, Magyarország megkülönbözteti magát azoktól, akik nem hajlandók Koszovót önálló államként elismerni. Románia, Szlovákia, Görögország, Ciprus és Spanyolország ugyanis elutasítja a függetlenség deklarálását, alárendelve a Nyugat-Balkán békéjének előmozdítását sajátságos belpolitikai érdekeiknek.

Komoly fegyver lehet a magyarságnak

A környező országok politikai erői azonnal „magyar veszélyt” vizionáltak a koszovói folyamatban. Valójában a nemzetközi közösség a koszovói függetlenséget nem fogja engedni precedensként felhasználni. Koszovó történetét nagyban meghatározta a közel 20 évnyi durva szerb elnyomás és az 1999-es milosevicsi etnikai tisztogatás.

Belgrád lángokban állt a függetlenség kikiáltása után - Magyarország a két fél között lavírozik (Fotó: MTI)

Belgrád lángokban állt a függetlenség kikiáltása után – Magyarország a két fél között lavírozik (Fotó: MTI)

A magyar közösségek számára azonban a rendezés egy másik eleme jelent igazán precedenst. Azzal, hogy Koszovó területi és kulturális autonómiát biztosít az ott élő szerbeknek, a nemzetközi közösség a kisebbségek jogainak biztosítására legitim eszközként ismerte el az autonómiát. Ebben a helyzetben komoly politikai fegyvernek minősülhet, hogy a magyar közösségek határozottan reagáltak az őket ért támadásokra.

Az RMDSZ egyedüliként nem szavazta meg a Koszovó függetlenségét elítélő parlamenti határozatot a bukaresti parlamentben és az Magyar Kolaíció Pártja (MKP) nyilatkozatban ítélte el a Koszovó-ellenes hivatalos pozsonyi politikát. De a legkényesebb helyzetben lévő vajdasági magyarok legnagyobb pártja, a VMSZ elnöke is egyértelműen nyilatkozott: megérti, ha Magyarország elismeri Koszovót. Ezzel a magyar közösségek komoly elismerést vívhatnak ki mind Brüsszelben, mind Washingtonban.

A kisebbségi kérdés igazi furcsaságát még fokozhatja, hogy a határon túli szerb kisebbség „létrejötte” miatt mostantól Budapest és Belgrád hasonló nemzetközi kisebbségi normákban érdekelt, ami új szempont lehet a két ország kapcsolatában – Szerbia integrációs törekvéseinek és a vízummentesség támogatása mellett.

Fejlődhetnek a magyar–albán kapcsolatok

A Balkánon mára létrejött két albán állam (Albánia és Koszovó), egy harmadik ország területén pedig államalkotó tényező az albánság (Macedónia). Ráadásul Albánia és Macedónia áprilisban várhatóan meghívást kap a NATO-ba, míg Koszovó – igaz, gyakorlatilag a nulláról indulva – státusának rendezésével gazdasági fejlődésnek néz elébe. Ezt a magyar diplomáciának le kell reagálnia, különösen akkor, ha figyelembe vesszük: nemzeti céljaik elérésével az albánság partnereket fog keresni európai integrációjuk érdekében.

Az albánok a régióban hagyományos partnereknek tartják a bolgárokat, a macedónokat, a horvátokat, a szlovéneket és a magyarokat. Vagyis Budapest komoly lehetőségekkel rendelkezik, ami egy aktív gazdasági diplomáciával befektetésekkel párosulhatna. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hivatalosan a lakosság 25 százalékát kitevő macedóniai albánok az úgynevezett Ohridi Keretmegállapodás révén olyan kvázi területi autonómiát élveznek, mely messze felülmúlja bármelyik magyar határon túli nemzetrész jogi státuszát és amely ismét komoly hivatkozási alap lehet.

Végül, de nem utolsó sorban, egy jó magyar–albán kapcsolat segítheti érdekeink érvényesítését Washingtonban, ahol egy rendkívül erős és hatékony albán lobby működik. Az albánok nemzetközileg atlantista beállítottságuknak köszönhetik leginkább eredményeiket. Nem véletlen, hogy a hála jeleként a legendás Szkander Bég pristinai, tiranai és szkopjei szobrának kezébe valakik amerikai zászlót tűztek ki a koszovói függetlenség kikiáltásának napján.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik