A tüntetők az Egyesült Államok és az Európi Unió Koszovó-politikája ellen emelték fel a hangjukat, majd randalírozásba kezdtek Belgrád utcáin. A rendőrök könnygázzal és gumilövedékkel oszlatták szét az ellenük támadó tüntetőket, akik előzőleg egy McDonald’s étteremben tettek kárt – írja a B92 című belgrádi napilap.
Az incidenst megelőzően a belgrádi szlovén nagykövetséget is támadás érte, amikor egy csoport áttörte a rendőrkordont, betörte az épület ablakait és bejutott a követségre. A támadók az épületben található bútorokat felgyújtották, az erkélyen lobogó zászlót pedig széttépték. A tüntetők számos televízió és rádió munkatársát is megtámadták. A támadók a szerb nemzeti zászlót lobogtatták, és Ratko Mladic nevét, valamint albánellenes jelszavakat skandáltak.
Elhibázott lépések
A hétfői szerb lapok szintén indulatosan számolnak be a tartomány elevesztéséről, melyért az európai döntéshozókat és részben a szerbiai vezetést okolják.
A liberális Danas szerkesztőségi kommentárjában felhívja a figyelmet arra, hogy „Milosevic ellenségei éveken át azt hangoztatták: Koszovó nem területi probléma, hanem elsősorban demokrácia kérdése”, és a tartomány csak akkor maradhat Szerbiában, ha az demokratikus ország lesz. De Szerbiában a demokratikus változások Koszovó elvesztése után történtek, és mire napirendre került a tartomány ügye, Belgrád már elhasználta jóformán minden politikai hitelét Európában.
Ha lett volna több politikai akarat, Szerbia sokkal közelebb lett volna Európához. Jobban figyeltek volna a szavára, érveit más mértékkel mérték volna – írja a Danas, amely szerint most rendkívül nagy felelősség hárul az állami szervekre. Az erős indulatok ellenére a politikát az észnek kell diktálnia. „Minden eldobott követ – bármire is dobják – jelen pillanatban egész Szerbiára vetik” – fejezi be kommentárját.
Brüsszel a hibás?
A legolvasottabb szerbiai napilap, a Vecernje Novosti azzal kezdi indulatos és kesergő írását a „szerb bölcső” elvesztéséről, hogy Szerbia „ma olyan anya, akitől elvették legidősebb gyermekét”, akinek „nincs látása, mert kivájták a szemét” az „amerikai cowboyok és európai zsarnokok”.
Manojlo Vojovic írásában felemlegeti az ország kilenc évvel ezelőtti bombázását, az embargós időket, az ország „gettóba zárását”. Azt firtatja, hogy „mi rosszat tett Szerbia, miben bűnös annyira, hogy rajta hajtják végre a XX. század és a harmadik millennium kezdetének leggonoszabb kísérleteit”?
Vukotic elsősorban Washingtont, de Brüsszelt is korholja: Európa hallgatott egy dölyfös és távoli Amerikára, s felaprított, felszabdalt egy nagyon régi, gazdag civilizációval és reneszánsz kultúrával rendelkező országot, a kereszténység oltalmazóját, a béke fáradhatatlan harcosát. Szerbia beismerheti minden bűnét és tévedését, de nem nézheti jámboran, ahogy elveszik területének 15 százalékát, és „bűnállamot”, „NATO-államot” hoznak létre rajta. Mondjuk Európának: „Megszégyenültél. Veled akarunk lenni. De nem Koszovó nélkül. Nem lehetünk szív nélkül. Elvetted tőlünk a szívünket” – üzeni a lap a belgrádi döntéshozóknak.
