“Koszovó a mai naptól büszke, független és szabad” – jelentette ki Hashim Thaci koszovói miniszterelnök vasárnap a pristinai parlament rendkívüli ülésén. “Soha nem szűntünk meg hinni abban az álomban, hogy egy napon a világ szabad nemzeteinek sorába kerülünk, és a mai napon ezt megtesszük”. Az új állam demokratikus, többnemzetiségű lesz – fűzte hozzá. A koszovói kormányfő beszédében a kulturális sokszínűség megőrzését ígérte, és üdvözölte az EU-missziót, amely segíti Koszovó demokratikus fejlődését és tervei megvalósítását.
A megjelent 109 parlamenti képviselő felállva hallgatta Hashim Thaqi miniszterelnök beszédét, amelyben bejelentette Koszovó függetlenségét. A törvényhozás ezt követően szavazta meg a függetlenségi nyilatkozatot.
A független Koszovó a béke és a stabilitás elkötelezett híve lesz a függetlenségi nyilatkozat tervezete szerint, amelyet vasárnap terjesztettek a pristinai parlament elé. A koszovói állam az (ellenőrzött függetlenséget előirányzó) Ahtisaari-terv alapján fog megalakulni – áll a 12 pontos dokumentumban. A nyilatkozat leszögezi, hogy Koszovó demokratikus, világi és többnemzetiségű társadalom “nemzetközi polgári és katonai jelenléttel”.
Hashim Thaqi miniszterelnök kikiáltja Koszovó függetlenségét a parlamentben – KÉPGALÉRIA!
Koszovó vállalja a függetlenségből fakadó nemzetközi kötelezettségeket, gondoskodik határainak biztonságáról és tartózkodik az erőszak alkalmazásától a vitás kérdések rendezésében. A dokumentum hangsúlyozza: az új állam jó kapcsolatokra törekszik szomszédaival.
Megvan az új címer és zászló
A képviselők tapssal fogadták Jakup Krasniki házelnök bejelentését “a világ legfiatalabb államának” jelképeiről. A zászlón kék alapon arany színben látható Koszovó térképe, fölötte ívben hat fehér csillag. Utóbbiak a Koszovóban élő nemzetiségeket jelképezik. Az állami címer gyakorlatilag ugyanilyen.
A parlamenti döntés előtt a koszovói albánok a szomszédos Albánia zászlóját (vörös mezőben kétfejű fekete sas) használták utcai tüntetéseken és házaik fellobogózásakor.
—-Koszovó útja a fügetlenségig—-
A függetlenné vált Koszovó hosszú utat tett meg a teljes önállóság elnyeréséig. A tartományt viharos történelme során hol a szerbek, hol az albánok mondták a magukénak. Koszovó 1946-tól lett a Tito vezette jugoszláv föderáció része. A 80-as években Slobodan Milosevic a tartományban élő szerbek védelmezőjeként lépett fel, 1989-ben felülvizsgálta a szerb alkotmányt és jelentősen csökkentette Koszovó (és a Vajdaság) autonómiáját.
Az ellenállás évei
1992-ben a Koszovó „elnökévé” választott Ibrahim Rugova passzív ellenállást hirdetett a függetlenség elnyerése érdekében. Párhuzamos intézményeket szervezett, amelyek keretében létrejött a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK), gerillaharcot indítva a szerb erők ellen. 1998 elején azonban a szerb biztonsági erők brutálisan elfojtották a gerillaharcot. A válság rendezésére a nagyhatalmak bevonásával kidolgozott béketervet Slobodan Milosevic jugoszláv elnök elutasította, a jugoszláv hadsereg hozzálátott az etnikailag szerb többségű Koszovó létrehozásához.
A tárgyalások kudarca után a NATO 1999. március 24-én bombázni kezdte Jugoszláviát, Belgrád 11 hét után, június 10-én végül elfogadta a nyugati feltételeket. A tartomány ezt követően az ENSZ és a NATO védelme alá került. Az albán szeparatisták megtorlásai elől mintegy 200 ezer szerb és más nem albán menekült el.
2005 novemberében a koszovói parlament határozatot hozott egy független állam létrehozásáról. Egy hónappal később Matti Athisaari finn exelnök megkezdte misszióját, melynek célja Koszovó végleges státuszának kidolgozása volt. Ahtisaari tavaly hozta nyilvánosságra tervezetét, melyben Koszovó nemzetközi felügyelet alatti függetlenségét javasolta.
A nemzetközi erőfeszítések kudarca
Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az amerikaiak és az európaiak támogatták a tervet, a Szerbiát támogató Oroszország ellenezte. Az orosz vétó nyomán az összekötőcsoport (Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország) egy „trojkát” hozott létre (egy amerikai, egy orosz és egy európai részvételével) a koszovói albánok és a szerbek közötti kompromisszum keresésére. A trojka erőfeszítései azonban nem jártak sikerrel, a tárgyalások rendre kudarccal végződtek.
A trojka az erőfeszítéseket 2007 decemberében hivatalosan is feladta. A koszovói parlament ezután határozatot hozott arról, hogy február 17-én, vasárnap kinyilvánítja függetlenségét, eleget téve annak a kérésnek, hogy várják meg a szerb elnökválasztás eredményét.
Koszovó már második napja ünnepel – KÉPGALÉRIA!
Koszovóban 2007 végén választást tartottak, amelynek eredményeként Agim Ceku miniszterelnököt a hazájában hősként tisztelt Hashim Thaqi váltotta a kormányfői székben.
Az elismerés feltételei
Koszovó a függetlenség egyoldalú kikiáltásával önálló állammá válik, ám a nemzetközi porondon való érvényesüléshez szüksége van más államok elismerésére. Az európai államok közül Szerbia, Oroszország, Spanyolország és Ciprus jelezte, hogy fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban, attól tartva, hogy Koszovó precedenst jelenthet a területi függetlenségre más államoknál is.
Jóllehet az Európai Unió közös biztonság- és külpolitikával rendelkezik, ez nem terjed ki egyértelműen a más államok jogi elismerésében való illetékességre. Jogilag tehát az egyes tagállamokon múlik, mit lépnek a függetlenség kikiáltása után.
Elismerésre csak akkor kerülhet sor, ha Koszovó eleget tesz az önálló államiság három előfeltételének: rendelkezik állami felségterülettel, államalkotó néppel és hatékony államhatalommal. Egy politikai uralom akkor hatékony, ha effektíven képes ellenőrizni az adott területet és az ott élő lakosságot. A függetlenség kinyilvánítása után Koszovónak nem lesz normális, hatékony államhatalma, mivel a politikai hatalom változatlanul nemzetközi felügyelet alatt marad, egy 2200 fős EU-misszió képében, valamint a NATO csapatai is a területen maradnak. Meghatározó jelentőségű viszont, hogy az államhatalmat immár nem Szerbia fogja gyakorolni. Ebből a szempontból teljesül az elismerés három feltétele.
Jogszerű függetlenség?
Koszovó függetlenségének elismerése ugyanakkor számos jogi problémát vet fel.
A Neue Zürcher Zeitungban közölt írásában Anne Peters, a bázeli egyetem államjog professzora rámutat: az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244. számú határozata tudatosan nyitva hagyta Koszovó államiságának a kérdését. A preambulum ugyan megerősíti “a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi integritását”. Másrészt viszont célul tűzi ki “Koszovó érdemi autonómiáját és önigazgatását”, amely akár Szerbián belül, akár önálló állam formájában is megvalósulhatna.
A független koszovói állam kikiáltásának jogszerűsége ellen szól az, hogy a tartomány önállósodásával a II. világháború óta első ízben módosulnának államhatárok a volt jugoszláv tagköztársaságok határain túl. Csakhogy a területi status quo jogi primátusa nem abszolút érvényű – mutat rá a svájci professzor. Szélsőséges esetben, vagyis ha egy népet kizárnak az államhatalom gyakorlásából, az önrendelkezéshez fűződő jog a saját államiság igényébe csaphat át, “felülütve” a területi integritás kérdését.
Koszovó esetében jó okkal vélhetjük úgy, hogy a fenti szélsőséges esettel van dolgunk, hiszen a helyi albánok érdemi, működőképes autonómiájára a szerb államon belül nincs reális esély – véli a szakértő. A koszovói albánoktól folyamatosan megvonták a politikai életben való részvétel lehetőségét, amely pedig feltétele a politikai, gazdasági és kulturális fejlődésüknek.
szerbia koszovóban marad
A szerb állam Koszovóban marad, hogy lehetővé tegye a normális életet a szerb és a Szerbiához lojális polgároknak – jelentette ki vasárnap a Kosovska Mitrovicában tartózkodó Slobodan Samardzic, a koszovói ügyekért felelős szerb miniszter. Hangsúlyozta: a szerb intézmények ott működnek majd, “ahol lehetséges, utalva Koszovó szerb többségű északi részére. Samardzic egyúttal ismét leszögezte: Belgrádnak nem áll szándékában együttműködni sem a koszovói Európai Uniós misszióval, sem pedig a koszovói albánok “törvénytelen intézményeivel”. Ugyanakkor továbbra is fenntartják a kapcsolatokat a koszovói ENSZ-misszióval, amely jogi alapját a Biztonsági Tanács 1244. számú határozata biztosítja. Mintegy 120 ezer szerb maradt 1,8 millió albánnal szemben Koszovóban az 1998-99-es háború után. Több mint a felük a tartomány északi részén él és ez a terület elszakadhat Koszovótól a függetlenség kikiáltása után.
