A Kárpát-medencében élő magyar közösségek közül paradox módon éppen a legkritikusabb helyzetben levő, a vajdasági magyarság politikai elitje tudja a közelgő év végi zárszámadás készítésekor a legpozitívabb üzenetet közvetíteni saját közössége számára. Miközben Koszovó függetlenségének egyoldalú kinyilvánítása csak napok, hetek kérdése és ennek várható következményeképpen a vajdasági etnikai arányok magyarokat hátrányosan érintő átrendeződése egyre fenyegetőbb veszélyként jelentkezik, áttörés következett be a délvidéki magyar-magyar viszonyban: közel tizenhárom esztendő gyakran kudarcokat hozó civakodását, sőt olykor nyílt háborúskodását felváltani látszik az érdemi párbeszéd, a szóértés és az együttműködés.
A Vajdaság mindenhol példa lehet
A négy magyar politikai szervezetnek a közös magyar elnökjelölt személyében való megegyezése előrevetíti: jó eséllyel indul be a vajdasági magyarok politikai egységesülése. Ennek jelentősége külön értékelendő annak tükrében is, hogy Szerbiában jövőre, az államfői mellett vajdasági (tartományi) és helyhatósági választások is lesznek.
A délvidéki együttes fellépés nemcsak a szűkebb közösségnek tud és akar üzenni, hanem – amint azt Ágoston András VMDP elnök külön is hangsúlyozta – bevallottan a többi egymással vetélkedő és egymást gyengítő Kárpát-medencei testvérközösségnek is. Nemcsak az évek óta viszálykodó horvátországiaknak és kárpátaljaiaknak, hanem a korábban pozitív példának tekintett, de mára egyre inkább szembefeszülésekkel, belső konfliktusokkal terhelt „nagyobbik testvéreknek” is, az erdélyieknek és felvidékieknek.
Pásztor VMSZ-elnök államelnöki jelölése mellett a szemléletváltást mutatja a Vajdasági Magyar Szövetség tisztújító közgyűlése, ahol a bekövetkezett, fiatalítást is hozó radikális személyi változások egy pragmatikus politikai gyakorlat érvényesítését tették lehetővé.
Megosztott romániai magyarság
2007 történései egyértelművé tették Erdélyben: a megosztottság eddig nem látott mértéket öltött. A szembefeszülés a joggal kárhoztatott hazai békétlenségnél is erőteljesebb. Ezt leginkább az áprilisi, Basescu államfő elleni bizalmatlansági népszavazás (ahol az RMDSZ az elnök ellen kampányolt, ám ennek ellenére a referendumon résztvevő magyarok többsége megszavazta a bizalmat a politikusnak) és annak székelyföldi utóélete, majd hangsúlyosan a novemberig húzódó EU–parlamenti választás körül kialakult helyzet is egyértelműen bizonyította.
Orbán Tõkés mellett kampányolt – növelte a megosztottságot? (Fotó: MTI)
Példátlan volt az is, hogy a magyarországi rangos közszereplők közül sokan olykor az erdélyi megosztás elősegítőivé váltak. A kettős sikernek tekintett EP–választás megítélése sem egyértelmű, hiszen a Tőkés László és a Markó Béla vezette RMDSZ közti több hónapos, a közös jelölésről folyó eredménytelen tárgyalássorozatot követően kizárólagosan a többségiek érdektelenségének és választói passzivitásának köszönhető a magyarok győzelme. Miután mind Tőkés László, mint a szövetség két jelöltje is bejutott az Európai Parlamentbe, többen felvetették: itt lenne az ideje a tanulságok levonásának és a párbeszéd újrakezdésének, hogy újra lehessen gondolni a romániai magyar politikai képviselet kérdését.
Ma az erdélyi magyar-magyar ellentétek minden korábbinál erőteljesebbek, a törésvonalak immár szakadékoknak tűnnek. A „dicsőséges kudarc” következményeként két RMDSZ-politikus (Winkler Gyula volt miniszter és Sógor Csaba református pap) mellett egy független, és a szintén református pap és RMDSZ–tag, Tőkés képviselheti Brüsszelben a sikerekben csalódott, megosztott erdélyi magyarságot. Markó immár fél éve nem miniszterelnök–helyettes, Nagy Zsolt lemondásra kényszerített miniszter pedig kénytelen volt hátat fordítani a politikának.
Következik 2008, az önkormányzati és általános választások esztendeje, a román parlamenti küszöb ötszázalékos, a várható országos választási részvétel pedig aligha lesz még egyszer 30 százalék alatt. Így megegyezés és összefogás nélkül a magyarok parlamenti képivselete is kérdésessé válhat.
Tisztújítás nagytakarítással Szlovákiában?
„Amit nyolc éven át építettek, a nagy látszategység most egy pillanat alatt összeomlott” – nyilatkozta a szlovákiai magyarság országos napilapjának, az Új Szónak Huncik Péter a Magyar Koalíció Pártjában bekövetkezett elnökváltás után, 2007 áprilisában. A kisebbségi szakértő ezzel arra, az utóbb eszkalálódott és mindmáig a közhangulatot kedvezőtlenül befolyásoló pengeváltásra utalt, melynek főszereplői az idei Magyar Koalíció Pártja (MKP) kongresszuson megerősödött Duray Miklós és a leváltott pártelnök, Bugár Béla. A tárgya pedig Bugár, illetve Duray esetleges kommunista titkosszolgálati érintettsége.
A csaknem teljes körű tisztújítást hozó, Révkomáromban március 31-én megtartott MKP-kongresszuson a jól taktikázó Csáky Pálnak sikerült papírformát borítania és minimális szavazatkülönbséggel legyőzte Bugárt. Ezzel kezdetét vette egy olyan hangsúlyeltolódás, amely az MKP előző nyolc esztendejére is rácáfolva, a korábban mindig koalícióképes magyar pártot politikai karanténba kényszerítette.
Az MKP „bugártalanítása”, a kitűnő magyarországi ellenzéki kapcsolatokkal rendelkező Duray Miklós öntörvényű politikai és médiaszereplései értelemszerűen a belső konfliktusok kiéleződéséhez vezettek, miközben jelentősen csökkent a párt elfogadottsága az egyre inkább elbizonytalanodó magyar közösségben. A kongresszusi végkifejlet vesztesei sem tekintik egyszer s mindenkorra eldöntöttnek a fordulatot és nem véletlen, hogy olykor pártszakadásról vagy éppen új párt megalakításáról röppennek fel hírek.
2007-ben ráadásul a szlovák környezet sem segített zárni a sorokat: a Benes–dekrétumok napirendre kerülése, a megoldatlan Malina Hedvig-ügy és a minden korábbinál hűvösebb magyar-szlovák viszony utólag is hiteltelenítik az MKP elmúlt nyolc évének eredményeit.
Konszolídált ellenségeskedés Kárpátalján
Kárpátalján a fennállásuk óta hagyományosan vetélkedő két magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) közötti viszony konszolidáltan barátságtalannak mutatkozott 2007-ben is. A szeptember végi előrehozott választások előtt látszott némi remény arra, hogy az érdemi párbeszéd beinduljon. Sőt arra is, hogy a hosszabb ideje tervezett konzultációs érdekegyeztető fórum, az Ukrajnai Magyar Egyeztető Tanács is létrejöjjön. Utóbb kiderült, hogy csupán választási taktikai megfontolások csillantották fel a kiegyezés lehetőségét.
A múlt heti UMDSZ-kongresszuson nem történtek fontos személyi változások és az egységes szervezet létrehívásának az igénye kiemelt célkitűzésként fogalmazódott meg. Elmaradásának felelőseként a KMKSZ-t jelölték meg. A jövő tavasszal esedékes KMKSZ-közgyűlésen sem prognosztizálható személyi változás, ott várhatóan az egységes szervezet létrejöttének az akadályát az UMDSZ-ben fogják látni. A sokat megélt és most a schengeni határokon kívülre szorult Kárpátalja magyarsága számára az lenne a meglepőbb, ha valóban kiegyeznének.
