Az előző kormány alatt ellenzéki képviselő volt, most ugyanaz a miniszterelnök nagykövetnek nevezte ki. Ekkora barátság van kormány és ellenzéke között, hogy bizalmi pozícióba helyezik egymást?
A konszenzuskeresés a finn politikai élet egyik legtipikusabb jellemzője, a pártok kénytelenek egymással kommunikálni, hiszen minden kormány koalíciós kormány. A jelenlegit éppen négy párt alkotja, (a Liberális és a Konzervatív párt, a svéd nyelvű liberálisok és a Zöld Párt), ez teljesen eltér a magyar modelltől.
A finn kormánytól kifejezett kérésem volt, hogy Magyarországon képviselhessem a hazámat. Budapesten nagyon magas az életszínvonal, a kultúra és a történelem pedig a levegőben van. Legfőbb célom, hogy uniós együttműködési területeket keressek a két ország között és erősítsem a kétoldalú kapcsolatokat.
Milyen területeken lát együttműködési lehetőségeket hazánkkal az unión belül?
Úgy vélem, hogy a jövőben akár stratégiai partnerség is kialakulhat országaink között, különösen hogy Finnország és Magyarország azon kevesek közé tartozik, akik nagyon erősen elkötelezettek az EU iránt. Mindketten támogatjuk a lisszaboni alapelveket, mindketten erőteljesen kiálltunk az uniós alkotmány, most pedig a reformszerződés mellett. Ezenkívül hasonló elképzelésekkel rendelkezünk az EU-orosz kapcsolatokat és a bővítési folyamatot illetően is.
Az utóbbi 15 évben az unió az életemmé és a szenvedélyemmé vált. Ezért is gondolom, hogy Magyarország részvételével néhány EU-tagországnak egy progresszív szövetséget kell létrehozni, ugyanis jó néhány vezető tagállam szkeptikusan viszonyul az unióhoz. Az EU-nak és az általa hozott döntéseknek a védelme nem a leghálásabb feladat, de mindannyiunk érdekében valakinek fel kell vállalnia.
Hazánk a 2011-es EU-elnökségre készül. Milyen konkrét előnyei származtak Finnországnak az uniós elnökségből?
Az elnökség olyan különleges hálózatot biztosít az unión belül az adott ország számára, amit előtte elképzelni sem lehet. Az elnökség olyan ismeretség megszerzését teszi lehetővé, melyre más módon nincs lehetőség. A magyar elnökség jelentősen eltér majd a finn elnökségektől, hiszen a várhatóan 2009-ben életbe lépő reformszerződés szerint az unió Külügyi Tanácsának és az Európai Tanácsnak is soros elnöke lesz. Jelenleg még csak találgatni tudjuk, hogy ez mennyiben fogja befolyásolni a jelenlegi rotációs elnökséget és az uniós erőviszonyokat.
Jári Vilén, Finnország budapesti nagykövete minél több taggal bõvítené az uniót (fotó: Gáti András)
Az 1995-ös és 2006-os finn elnökség alapján az a tapasztalatom, hogy az elnöklő ország örökli a napirendet, és csak csekély lehetőség van a nemzeti érdekek érvényesítésére. Annak érdekében, hogy az ország számára fontos néhány témát sikerre vigyék, az egész nemzetnek össze kell fognia. A nagyobb tagállamoknak nyilván erőteljes elnökségük van, de sokszor ők is különválasztják az uniós és a nemzeti célokat. Finnország, és úgy vélem Magyarország is csak egy célt tart szem előtt: hogyan lehet az elnökséget a lehető legsikeresebbé tenni.
A magyar külügyminiszter szerint hazánk külpolitikájának karakteresebbnek kellene lennie. Mennyire tudja Magyarország kihasználni a közép-európai régióban betöltött stratégiai szerepét?
Magyarország már most is meghatározó ország a térségben, ugyanakkor a különböző uniós tagországok pozíciója folyamatosan változik, erre minden bizonnyal nagy hatással lesz a most elfogadott reformszerződés. Magyarország esetében még korai megmondani, hogy a változó erőviszonyok között milyen szerepet fog betölteni, annyi azonban bizonyos, hogy az európai szomszédságpolitikában fontos szerepe lesz az országnak. Az unióban Magyarország nyugat-balkáni tapasztalatait is széles körben elismerik.
A finn EU-elnökség alatt kezdődött el a vita arról, hogy tovább kell-e bővíteni az uniót. Mi a véleménye a jelenlegi bővítési folyamatról, a török csatlakozás lehetőségéről?
Már a kezdetektől fogva támogattuk a török EU-tagságot és büszkék vagyunk arra, hogy Ankara unió felé vezető útja éppen 1999-ben, az első finn elnökség alatt kezdődött el. A 2006-os finn elnökség legmeghatározóbb hosszú távú eredménye pedig az volt, hogy meg tudtuk védeni a bővítési alapelvet és konszenzusra jutottunk a témában a tagállamokkal. Jóllehet egyre nagyobb nyomás nehezedik az unióra, hogy álljon meg a bővítési folyamat, nagyon fontosnak tartom, hogy az EU tartsa tiszteletben saját vállalásait és ne változtassa meg azokat a feltételeket, melyekkel szemben már korábban elkötelezte magát.
Hogyan látja az EU-t húsz év múlva?
Körülbelül harminc tagállam szövetségét képzelem el, beleértve a teljes Nyugat-Balkánt. Jelenleg éppen a török EU-tagságon vitázunk, de a jövőben valószínűleg ugyanilyen típusú vitákat fogunk lefolytatni Ukrajnával és Grúziával kapcsolatban is. A bővítés rengeteg nézeteltérést tartogat még, ezeket azonban nem most, a reformszerződés elfogadásának idején kell kiélezni.
Milyen lehetőséget lát az oroszoktól való energiafüggőség csökkentésére?
Az oroszoktól való energiafüggőségünk nagyon erős. Európának szüksége van az orosz energiára, ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Oroszországnak is szüksége van az európai piacokra.
A kihívás abban áll, hogy mennyire tud az Európai Unió egységesen fellépni energiaügyben. Korábban Finnország is csak az orosz gáztól függött, de mára széles körű politikai konszenzus alakult ki az ügyben, hogy az energiaellátás terén diverzifikálni kell. Most építjük az ötödik atomreaktort, ezenkívül olajat, szenet és más energiahordozókat használunk az orosz gáz mellett.
