Amerika nem tudja, mit akar Irán

A világsajtó kiemelt helyen foglalkozik azzal a hírszerzői dokumentummal, amely szerint Irán 2003 óta nem törekszik atomfegyver létrehozására. Az angolszász elemzők egy része csak a közvetlen amerikai-iráni tárgyalásokban látja az elmozdulást a jelenlegi helyzetből, de vannak más vélemények is.

Rengeteg jó hírt hallottunk Iránról a legutóbbi hírszerzői jelentés nyomán. Ám sok aggodalomra okot adó információ is van, amelyeken nem szabad átsiklani – írja a New York Times. Az amerikai napilap szerkesztőségi állásfoglalása a The Times egyik forrását idézve hangsúlyozza, hogy az új amerikai értékelés túlságosan nagyvonalú volt Iránnal nukleáris fegyvereivel kapcsolatban.

„Sajnos ez a jelentés megnehezíti az Irán-ellenes nemzetközi nyomást, hogy csökkentse üzemanyagprogramját, és együttműködjön az ellenőrző szervekkel. Pedig ez az egyetlen lehetőség, hogy megbizonyosodjunk: nem tér vissza a titkos fegyverüzlethez” – írja a The New York Times kommentárja. Hozzáteszik: a jelentés senkinek sem lehet alap arra, hogy abbahagyja az ellenőrzést Irán nukleáris programja felett.

Tud majd atomfegyvert csinálni

A The Washington Post vezércikke a jelentésben szereplő negatívumok közül kiemeli a masszív urándúsítási folyamatot, melyhez Iránnak nincs joga, de ezt Oroszország, Kína és egyes EU-tagállamok esetleg hajlamosak zárójelbe tenni. „Ha a dúsítás a mai ütemben halad – teszi hozzá a szerkesztőségi kommentár – legkorábban 2009 végére, legkésőbb a következő évtized első felében Irán elég anyaggal fog rendelkezni, hogy atomfegyvert gyártson.”

Az elemzés a lap szerint zátonyra futtathatja azt az amerikai-francia törekvést, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsát megnyerje újabb szankciók megszavazására, a dúsítási-tilalom megszegéséért.

Műholdfelvétel Irán natanzi urándúsító telepéről (Fotó: MTI)

Az új módszer nem mutatott veszélyt

A washingtoni napilap emlékeztetett: egy 2005-ös hírszerzői elemzés azt állította, hogy Irán eltökélt a nukleáris fegyver gyártása iránt. A hétfőn közzétett dokumentum, a cikk szerint, iráni nukleáris szakemberek lehallgatására, valamint egy korábban ellopott laptopon talált nukleáris robbanófej terveire alapozott, amikor azt állította, hogy 2003-ban az ország beszüntette a fegyverkezési programot.

A hétfőn nyilvánosságra hozott jelentés azonban egy új elemzési módszertan szerint dolgozott. Szakértők szerint ez azt a törekvést tükrözi, amely szerint nemcsak a technológiai kapacitásokat kell figyelembe venni, hanem a politikai szándékot is. Ennek következtében a lehallgatások is más fénybe kerülnek, noha kedden már felmerült egyes sajtóelemzésekben, hogy hasonló esetben nagy a manipuláció veszélye.

—-A tárgyalás jelenti a kiutat?—-

A The Washington Post véleményoldalain több olyan cikk is napvilágot látott, melyek a kiutat a tárgyalásokban látják, s ez nemcsak az amerikai sajtóra jellemző.

„Míg az amerikai hírszerzés nem tartja Irán nukleáris programját azonnali fenyegetésnek, ez nem jelenti azt, hogy a régió más országai lecsillapodnak. Az Öböl-beli arab államok, amelyek saját nukleáris programba fogtak, egy felemelkedő Iránt, nukleáris fegyverekkel vagy azok nélkül, a legnagyobb veszélynek tartják a regionális stabilitásra” – emeli ki például a The Times vezércikke.

A The Guardian szerint “természetes, minek kell következnie. E jelentésnek, együtt az iraki amerikai parancsnokok értékelésével – Irán visszafogta a fegyver és robbanószer-szállításokat az iraki siíta milíciáknak – egyengetnie kell a közvetlen amerikai-iráni tárgyalások útját, az ellenségeskedés megszüntetésére. Mindez megköveteli az iráni vezetők együttműködését. A kérdés, hogy a két tábor fundamentalistái mindezt lehetővé teszik-e számukra.”

Nincs bizonyíték

A lap vezető külpolitikai kommentátorának véleménye szerint „az értékelés (NIE) a veszély komolyságát teszi nyilvánvalóvá, nem az ellenkezőjét.” Browden Maddox szerint a jelentés sokkal nagyobb meggyőző erővel bírna „ha bizonyítékokat hozna a volt (2003-ban leállított) fegyverkezési programra. „Ilyen bizonyítékokat az ENSZ ellenőrei sem találtak, s fel kell merüljön egy sóhajtásnyi gyanú – amelyet Irak után az Egyesült Államok nem engedhet meg magának –, hogy Washington birtokában nincsenek ilyenek.”

Ehud Barak izraeli védelmi miniszter, volt miniszterelnök ugyanakkor kétségét fejezte ki: „Úgy tűnik, hogy 2003-ban Irán valóban leállította bizonyos időre katonai nukleáris programját, de amennyire mi tudjuk, azóta valószínűleg újraindította.” Barak a The Independent szerint arra célzott, hogy izraeli titkosszolgálatoknak vannak olyan forrásai, amelyekhez az amerikaiak nem férnek hozzá.

—-Izrael nem nyugodott meg—-

Elismerve, hogy az új értékelés (NIE) csökkentheti az amerikai támadás lehetőségét Irán ellen, Barak úgy vélte az „egy nagyon bizonytalan közegben született.” Hangsúlyozta: „Nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátradőljünk egy, a föld másik felén keletkezett hírszerzői jelentés miatt, még akkor sem, ha azt legnagyobb barátunk hozta létre.”

A The Daily Telegraph kommentátora, David Blair kiemeli, hogy a nemzeti hírszerzési értékelésből (NIE) nem vonható le biztos következtetés. „Washington nagy bizonyossággal hiszi, hogy Irán több évre leállította a fegyverkezési programját 2003-ban, ám azt csak közepes bizonyossággal állítja, hogy ez a teljes program bezárásával egyenlő. Amennyiben a stratégiai cél nem változott, Irán újra elkezdi a bomba legyártásához való eszközök beszerzését. A kapacitás a szándékból ered” – jegyzi meg a szerző.

Kísért az iraki múlt

A The Daily Telegraph emlékeztet arra, hogy Irak esetében mind a brit, mind az amerikai titkosszolgálatok olyan jelentéseket „termeltek” Saddám Husszein tömegpusztító fegyver-programjairól, amelyeket az akkori politikai vezetőik hallani akartak. „Az iraki lecke ellenére, vannak arra utaló jelek, hogy ugyanaz a tendencia érvényesül napjainkban is Washingtonban. A Condoleezza Rice által vezetett külügyminisztérium egyetért a Robert Gates vezette védelmi minisztériummal abban, hogy egy Irán elleni katonai csapás katasztrofális lenne” – írja a neves lap. Hozzáteszik, a jelentést „egy jókora adag sóval kell fogadni: egy másik értékelés jöhet egy vagy két éven belül, mely mást állít.”