Az említett napon kezdik elvileg az állam- és kormányfők szokásos félévvégi hivatalos találkozójukat is: egyelőre nem dőlt el, hogy ezt is Lisszabonban tartják-e, vagy esetleg az aláírás nem legfelsőbb szinten, hanem a külügyminiszterek által történik.
Megerősítették hétfőn azt is, hogy valamennyi EP-képviselő, így az elnök is szavazati joggal rendelkezik az új szerződés értelmében is. Korábban némi félreértés alakult ki e kérdésben, de immár egyértelmű: az Olaszországnak adott plusz képviselői helyet a kormányfői egyezség értelmében úgy kompenzálják, hogy a szavazások mindenkori levezető elnöke nem voksolhat.
Strasbourgban Hans-Gert Pöttering, az EP elnöke, Sócrates és Barroso is mérföldkőként értékelte a szerződést, amely hatévi toporgás után kivezeti az uniót a válságból vagy legalábbis válsághoz közeli helyzetből. Megállapították, hogy a dokumentum javítja a döntéshozási folyamatot, erősíti az unió demokratikus arculatát, és mindezeken keresztül, valamint az alapjogi charta kötelezővé tételével az uniós lakosság biztonságát és jogainak betartását is javítja.
A lisszaboni szerződéssel Európa erősebb lett, felkészült és önbizalommal teli – fogalmazott Sócrates.
Sokak szerint kár volt a változtatásért
A felszólaló képviselők többsége üdvözölte a megállapodást, bár sokan sajnálatukat fejezték ki az elvetett alkotmányos szerződésben szereplő egyes elemek hiánya miatt. Az EP-ben viszonylag kicsiny létszámban jelen lévő euroszkeptikusok képviselői sokallták az uniós intézményekre szálló újabb jogosítványokat. Egyik vezetőjük, a brit Nigel Farage egyenesen úgy fogalmazott, hogy az uniós vezetők “veszélyes euro-nacionalisták”.
Az EP talán leghevesebb propagálója volt az alkotmányos szerződésnek, amelynek utódja, a lisszaboni szerződés egyebek között a nemzeti parlamentek és a strasbourgi ház beleszólását is növeli a uniós ügyek alakításába.
Dobolyi Alexandra támogatásáról biztosította az EU-t
Állásfoglalást adott ki a szerződéssel kapcsolatban Dobolyi Alexandra (MSZP), aki egyebek között fontosnak nevezte, hogy a dokumentum tagállami ratifikációs folyamata is zökkenőmentesen menjen végbe. Magyarország “támogatásáról biztosította a reformszerződés létrejöttét, mindig is bízott abban, hogy a tagállamok előbb-utóbb megtalálják a közös hangot, és sikeresen tudják továbbvinni az európai integrációs folyamatot” – emlékeztetett.
A reformszerződés a mélyebb uniós együttműködéshez és a további bővítéshez egyaránt szükségesnek ítélt változtatásokat végzi el a sok elemében még hat országra szabott intézményrendszeren. A megállapodás egyebek közt uniós elnöki poszt létesítését, az eddiginél nagyobb befolyású külügyi főképviselői pozíció megteremtését, az alapjogok szerződésbe foglalását tartalmazza. Emellett a tagországok méreteit jobban tükröző, demokratikusabb döntéshozási rendszert vezetne be, beleértve a nemzeti parlamenteknek adott nagyobb befolyás lehetőségét is. A szerződés a tervek szerint 2009 első napján lép életbe, de addig még valamennyi EU-tagországban törvényesen meg kell erősíteni.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
