Sarkozy korábban hevesen támadta Putyint, aki szerinte „brutális” módon fegyverként használja energiaforrásait és erőszakos külpolitikát folytat. Moszkvai tartózkodása során azonban az orosz elnöknek sikerült lenyűgöznie Sarkozyt, aki el volt ragadtatva Putyin bátorságától, intelligenciájától és világlátástól – írja a The Times.
Iránt illetően álláspontjaink közeledtek egymáshoz, határozottan az az érzésem, hogy számos kérdésben pozitív változás következett be az oroszok hozzáállásában – nyilatkozta a találkozó után Sarkozy, aki szerint Moszkva már nincs meggyőződve arról, hogy Irán nukleáris programja csupán civil célokat szolgál.
Sarkozy már a látogatás előtt leszögezte, hogy azzal a céllal utazik Moszkvába, hogy meggyőze Putyint arról, hogy érdemes csatlakozni az iráni nukleáris program elleni harchoz. Nem vagyok hajlandó lemondani egy ilyen fontos témáról – mondta.
A két elnök a látogatás során tegező viszonyba került egymással (MTI/EPA)
Sarkozy szerint az elnököt nemcsak Irán, hanem más, Európa számára fontos ügyekben is sikerült jobb belátásra bírnia. Koszovó ügyében az elnök különösen nyitottnak mutatkozott, holott korábban határozottan Szerbiát támogatta, és ellene volt a tartomány függetlenedésének – írja a The Times.
Egynapos moszkvai útján Sarkozy az orosz elnök előtt szóba hozta az emberi jogok kérdését is, és utalt Anna Politkovszkaja orosz újságírónő meggyilkolására. A világnak nagy reményei vannak Oroszországban, és kár lenne ezeket elrontani – magyarázta Putyinnak Sarkozy.
Irányt vált Sarkozy
Sarkozy szóba hozta azt is, hogy Franciaország jó barátságot ápol az Egyesült Államokkal, ilyen kijelentésre a Putyinnal különösen jó viszonyt ápoló Chirac évei alatt nem kerülhetett volna sor – írja a The Times.
A jelenséget a The Independent című napilap szerkesztőségi cikkében Sarkozy külpolitikai irányváltásával magyarázza. Sarkozy barátsága az Egyesült Államokkal minden bizonnyal része annak a stratégiának, mellyel a francia elnök megpróbálja az országot a Chirac-évek elszigeteltségéből visszahozni – írja a lap.
A Washington felé való nyitás egyik legmarkánsabb jele, hogy Franciaország arra készül, hogy visszatér a NATO-erők katonai parancsnokságába. Az elnök valódi célja minden bizonnyal az, hogy országát visszahelyezze a globális katonai ügyek középpontjába, ahonnan Chirac elnöksége alatt Franciaország kiszorult.
