Az elmúlt napokban síiták ezrei sereglettek az iraki Kerbalába, hogy megünnepeljék a „rejtőzködő imám” születésnapját. Az ünnepi ceremóniát azonban fegyveres összecsapások zavarták meg, amelyekben eddig már több mint ötvenen vesztették életüket. A „rejtőzködő imám” az utóbbi időben egyre hangsúlyosabb szerepet kap a szomszédos Irán belpolitikájában: a nukleáris képességgel rendelkező állam elnöke mindezt politikai doktrínaként használja.
A kerbalai incidensben egyébként az egymással rivalizáló síita mozgalmak konfrontálódtak egymással, nevezetesen a Muktada asz-Szadr vezette Mahdi Serege és az Iraki Legfelsőbb Iszlám Tanácshoz kötődő Badr Szervezet.
Ahmadinezsád politikai doktrínája
A rejtőzködő imám eljövetelébe vetett hit ma már korántsem csak vallási doktrína és tradíció, hanem politikai megnyilatkozás is egyben. Ezt bizonyítja az aktivista álláspontot képviselő iráni elnök, Mahmud Ahmadinezsád, aki politikájában mind otthon, mind pedig a nemzetközi porondon a rejtőzködő imám dicsőséges eljövetelének előkészítésére törekszik.
A Mahdi eljövetelének időpontját a hagyományok szerint senki sem képes előre jelezni, az iráni elnök azonban a Mindenhatóval való személyes kapcsolatára hivatkozva – állítása szerint rendszeresen kommunikál vele – váltig állítja, hogy a „nagy nap” már közel van.
Ahmadinezsád gondolatvilágában a nemzetközi káosz, mint valamiféle előfeltétel jelentkezik az imám visszatéréséhez. Sőt, állítása szerint egyenesen azért kapta az elnöki megbízatást, hogy kirobbantsa a „civilizációk háborúját”. A messianisztikus küldetéstudat pedig kétségkívül jelen van az elnöki retorikában, gondoljunk csak az Izrael-ellenes kirohanásaira, vagy az ENSZ Közgyűlésében elhangzott beszédére.
Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök beszédet mond Ruhollah Moszavi Homeini (Khomeini) ajatollahnak, az iszlám forradalom néhai vallási vezetõjének óriásképe elõtt (Fotó: MTI)
Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert egyes iráni források szerint az elnökön a felszólalás közben egy glória jelent meg, amelyet saját bevallása szerint Ahmadinezsád is érzett, miközben majd fél óráig minden szempár őrá szegeződött. Mindez nem is csoda, hiszen a teremben ülők mind elképedtek az apokaliptikus terminusokban megfogalmazott beszéd hallatán, amelyben Iránnak a gonosz Nyugattal folytatott küzdelmét ecsetelte az iráni elnök.
A nukleáris fegyvereket használhatná a Mahdi
Az elnök kijelentései lényegében azon meggyőződéséhez köthetők, hogy az Egyesült Államokkal, netán Izrael állammal konfrontálódva siettetni lehet a Mahdi visszatérését, aki eztán megjelenve megmentené az iszlám országokat, s megbüntetné az azokkal ellenségeseket, a zsidó és keresztény közösségeket.
Mindehhez a nukleáris fegyverek nemcsak alapot adhatnak, hanem adott esetben eszközként is szolgálhatnának a visszatérő imám kezében.
A vallási vezetők sem állnak mellette
A Mahdi megjelenésének közelsége egyfajta bátorságot is kölcsönöz az iráni elnöknek, amivel képessé válhat mellőzni minden észszerűséget a Nyugattal folytatott birkózásában. „Aktivista” szemléletének azonban a lakosság vallástól és politikától való fokozatos elidegenülése, valamint az iráni vezetés háttérben meglévő pragmatizmusa mindenképpen gátat szabhat.
Ahmadinezsádnak ugyan vannak komoly szövetségesei és pártfogói az iráni teokratikus rendszerben, így például a konzervatív körökben is radikálisnak számító Meszbáh-Jázdi ajatollah, a vallási vezetés tagjainak nagy része azonban ódzkodik a messianisztikus doktrína átpolitizálásától, mivel úgy gondolja, hogy az a közösség spirituális meggyengüléséhez vezetne.
A Mahdi eljövetelébe vetett hit, a minden oldalról szorongatott Ahmadinezsádnak talán egy újabb szalmaszálat jelenthet, a külső fenyegetettség érzetének folyamatos fenntartása mellett. Így próbálhatja meg vallási síkon is elterelni a közvélemény figyelmét a mindennapi megpróbáltatásokról, kérdéses azonban, hogy az átlag irániak is így gondolják majd?
—-A siíta-szunnita szembenállás alapja—-
A síita iszlám követőinek központi gondolata, amelynek alapján élesen elkülönülnek a szunnita ágtól, hogy hisznek a minden idők imámjának, a rejtőzködő imámnak, Mahdinak a visszatérésében. Ezzel kapcsolatban számtalan spekuláció volt és van jelenleg is a síita közösségekben, de különösen Iránban.
A síita iszlámon belül két különböző nézet alakult ki azt illetően, hogy milyen magatartást kell tanúsítani a Mahdi megjelenéséig: egyfelől passzív magatartást abban a hitben, hogy Isten egy meghatározott időpontban küldi majd el a messiásként tisztelt rejtőzködő imámot, másfelől pedig aktív hozzáállást, hogy ezzel is felkészüljenek, illetve segítsék a Mahdi megérkezését.
Hamarosan visszatér az imám?
Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök hatalomra kerülésével az aktivista attitűd látszik megerősödni, aki elnökségének kezdete óta konkrét lépéseket is tett a rejtőzködő imám visszatérésének meggyorsítására. A vallási központnak számító Kum városában lévő Dzsamkaran Mecset renoválására például több mint tízmillió dollárt fordítottak, amely a hiedelmek szerint a messiás eljövetelének színhelye lesz, ám a konzervatív vallási vezetés eddig nem tulajdonított jelentőséget neki.
A pletykák szerint az iráni elnök és kormánya pedig odáig is elment, hogy megegyezést kötött egymással a rejtőzködő imám visszatérését segítő munkáról, amely papírost aztán a mecset szent kútjában helyezték el. Az iráni politikai retorikában használt bizarrnak tűnő elemek mind az idők végezetét igyekeznek sugalmazni, hogy a Mahdi visszatérése kézzelfogható közelségben van.
A kilencedik század óta várják az imámot
Az Iránban meghatározó tizenkettes síita irányzat (az imámija) számára a Mahdi nem más, mint a kilencedik században rejtélyes körülmények között, nyolcéves korában eltűnt tizenkettedik imám (Muhamad al-Mahdi). Ő az, akit rejtőzködő imámnak neveznek, s akiről úgy gondolják, hogy nem halt meg, hanem láthatatlan spirituális formában él tovább, irányítja életüket, s akit mind a mai napig visszavárnak, hogy igazságot, egyenlőséget és békét tegyen a világban.
A jövendölés szerint minderre akkor fog csak sor kerülni, amikor az iszlám közösség a legnagyobb veszélyben van, megjelenését követően pedig majd az apokaliptikus csatában diadalmaskodik a gonosz felett, amelynek legyőzése után megvalósítja a tökéletes kormányzást és spiritualitást, amikor mindenki elfogadja és követője lesz az iszlámnak. A síitizmus mélyen messianisztikus vallás, s mint ilyen, rokon vonásokat mutat a kereszténységgel.
Khomeini le akart számolni az imamátussal
Az 1979-es forradalmat, de különösen az iszlám köztársaság rendszerének kiépülését követően sokan úgy gondolták, hogy elérkezett az idők végezete, Ruhollah Khomeini ajatollahra pedig mint a rejtőzködő imámra, vagy mint az ő megjelenésének előkészítőjére tekintettek. (Ő maga azonban nem nyilatkozott erről egyetlen egyszer sem.)
Az ajatollah elutasította a passzív várakozás gondolatát, s helyette egy aktivista szemléletet képviselt. Iszlám kormányzásról alkotott elméletének központi gondolata éppen az volt, hogy vessenek véget az időtlen várakozásnak, s helyette a jelenre koncentrálva, a gyakorlatban érvényesítsék az iszlám jogtudós uralmának elméletét, amely nem csupán megteremti a Mahdi eljövetelének feltételeit, hanem segítséget is nyújt isteni programjának megvalósításához.
Khomeini halálával, illetve az olyan mérsékeltebb politikusok előtérbe kerülésével, mint Hásemi Rafszandzsáni, vagy Mohamed Khátami, a mahdizmus sokat veszített a támogatottságából. Mahmúd Ahmadinezsád elnökválasztási győzelme azonban ismételten serkentőleg hatott.
