Az egyiptomi diplomácia vezetője a tárgyalások után tartott jeruzsálemi sajtóértekezleten kijelentette: sok “pozitív kommentárt” hallottak a vendéglátók részéről, amiben Izrael azon szándékát látják, hogy komolyan igyekszik lehetőséget adni a palesztinoknak az önálló állam megteremtésére.
A találkozón Ahmed Abul Geit egyiptomi és Abdullal al-Hatíb jordán külügyminiszter folytatott megbeszélést Simon Peresz államfővel, Ehud Olmert miniszterelnökkel, Cipi Livni külügyminiszterrel, Ehud Barak védelmi miniszterrel és Benjamin Netanjahu ellenzéki vezetővel.
“Itt a kedvező alkalom” – mondta Geit, míg Livni azt hangoztatta, hogy az egy helyben toporgás nem alternatíva. Az Arab Liga – eredetileg Szaúd-Arábia által, még 2002-ben kidolgozott – béketervének az a lényege, hogy az arab országok elismernék a zsidó államot, ha cserébe Izrael kivonulna az 1967-es háborúban elfoglalt területekről. Izrael legföljebb a tárgyalások kiinduló alapjaként hajlandó elfogadni a tervezetet.
A kényes pontokról hallgattak
Az arab javaslatnak az Izrael által kifogásolt elemeiről mindhárom külügyminiszter mélyen hallgatott. Livni úgy fogalmazott, hogy nem lenne helyes, ha minden pontról vitát nyitnának. Hatíb szerint az arab békekezdeményezés “történelmi lehetőséget” nyújt a térség békéjének megteremtésére, és meghatározott menetrend alapján tárgyalásokat kell kezdeni a palesztin állam létrehozásáról.
Abdullal al-Hatíb jordániai külügyminiszter, Simon Peresz izraeli elnök és Ahmed Abul Geit egyiptomi külügyminiszter (fotó:MTI)
Olmert megerősítette az egyiptomi és a jordániai külügyminiszternek, hogy Mahmúd Abbász palesztin elnökkel “nagyon komolyan elkezdett tárgyalni” a békefolyamatról és a palesztin állam megteremtéséről. A Háárec című izraeli napilap szerdán azt írta, Olmert azt javasolta Abbásznak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a palesztin állam létrehozására vonatkozó elvi megállapodásról.
Lépésről lépésre
Az izraeli kormányfő először olyan kérdésekről tárgyalna, amelyekben viszonylag könnyen meg lehet állapodni, így a palesztin állam jellegéről és intézményeiről, valamint az Izraellel fenntartott gazdasági kapcsolatokról. Ezután a felek megkezdhetnék a kényesebb kérdéskörök – a határok és két állam közötti közlekedés – megtárgyalását. Mahmúd Abbász később választási programjává tehetné ezt az elvi megállapodást, míg Olmert benyújtaná a parlamentben, ahol többsége van.
Bár az egyiptomi és a jordániai külügyminiszter izraeli vizitjét jóváhagyta az Arab Liga, az arab államok jelezték, hogy a miniszterek nem a szervezet hivatalos delegációjaként utaztak Izraelbe. A közös külügyminiszteri sajtóértekezleten nem is tették ki az Arab Liga zászlóját, hanem csak a három országét. Mark Regev izraeli külügyi szóvivő mindazonáltal történelmi látogatásként méltatta az eseményt, mivel az Arab Liga most először hagyta jóvá egy küldöttség izraeli látogatását.
Egyiptom és Jordánia egyaránt békét kötött Izraellel, s a két ország vezetői többször jártak is a zsidó államban, de sohasem az Izraellel rendszerint ellenséges Arab Ligát képviselve.
Az arab külügyminiszterek izraeli látogatása előtt egy nappal Tony Blair, a közel-keleti “kvartett” újdonsült megbízottja tárgyalt Izraelben és a palesztin területeken, jelezve, hogy hosszú csend után megélénkültek az izraeli-palesztin béketárgyalások felújítását célzó diplomáciai erőfeszítések.
