Az ENSZ-t, az Európai Uniót, az Egyesült Államokat és Oroszországot tömörítő közel-keleti “kvartett” kinevezte Tony Blair volt brit kormányfőt különleges megbízottjának – közölte szerdán Michele Montas ENSZ-szóvivő. Blair, aki szerdán nyújtotta be lemondását, “hosszú ideje tanúbizonyságot tesz a palesztin kérdés iránti elkötelezettségéről” – tette hozzá a szóvivő, aki szerint a volt miniszterelnök “megbízottként a palesztinoknak nyújtandó nemzetközi segítséget mozgósítja majd, szorosan együttműködve az adományozó országokkal és a létező egyeztető szervekkel”. A volt brit kormányfőt feladata teljesítésében jeruzsálemi székhelyű szakértői csoport segíti majd, s a partnerországok és -intézmények is támogatni fogják – tette hozzá a szóvivő.
A BBC diplomáciai forrásokból ugyanakkor úgy tudja, hogy a hivatalos bejelentést eddig a fagyos brit-orosz viszony késleltette. London és Moszkva között komoly feszültség forrása, hogy Nagy-Britannia vádat emelt Andrej Lugovoj volt KGB-tiszt ellen, akit egy másik egykori orosz titkos ügynök, Alekszandr Litvinyenko londoni meggyilkolásával gyanúsít. A britek kérték Lugovoj kiadatását, amit az orosz fél éles nyilatkozatok kíséretében elutasított.
Tapsot kapott
Blair utolsó napján ismét hitet tett az iraki és afganisztáni brit katonai szerepvállalás mellett, és kijelentette, hogy őszintén sajnálja, hogy a brit haderőnek milyen jelentős veszélyekkel kell szembenéznie Irakban és Afganisztánban. A távozó politikus hangsúlyozta: meggyőződése, hogy a brit katonák hazájuk és a világ biztonságáért harcolnak, “olyanok ellen, akik életformánk megsemmisítésére törekszenek”. Megemlékezve az elmúlt héten Irakban elesett három brit katonáról, hozzátette: tudja, hogy sokan hiábavalónak tekintik ezt a kockázatot, ő azonban nem, és soha nem is fogja.
A félórás parlamenti vita végén először Ian Paisley tiszteletes, a radikális északír unionista mozgalom vezére, a csaknem tízévi egyezkedés és alkudozás árán nemrég helyreállított, protestáns-katolikus hatalommegosztásra alapuló tartományi kormány vezetője szólt elismeréssel Blair békeerőfeszítéseiről. Előzőleg David Cameron, a konzervatív ellenzék vezére is meleg szavakkal méltatta Blairnek az észak-írországi megbékélésben elért sikerét, és általában is azt, hogy több mint tíz évig állt a brit kormány élén. Cameron sikereket kívánt Blairnek további tevékenységéhez, “bármi legyen is az”. Az ülés után kormánypárt és ellenzék felállva, tapsolva búcsúzott el a távozó brit miniszterelnöktől.
A trónhoz járulnak
Gordon Brown, aki a kormányzó Munkáspárt 1997-es választási győzelme óta tölti be a pénzügyminiszteri tisztséget, várhatóan közép-európai idő szerint 15 óra körül veszi át a kormányfői megbízatást II. Erzsébet királynőtől a londoni Buckingham-palotában.
Blair tíz évet és két hónapot töltött folyamatosan a Downing Street-i miniszterelnöki hivatalban; ez rekord a Munkáspárt történetében, mint ahogy az is, hogy a most leköszönő kormányfő vezetésével a Labour egymás után három választási győzelmet aratott. A szerdán távozó miniszterelnök – miután az iraki háborút kísérő, és egyéb belpolitikai botrányok miatt pártján belül is rendkívül népszerűtlenné vált – a Munkáspárt vezéri tisztségéről már a múlt hónapban leköszönt, útjára indítva az eredetileg hét hetesre tervezett utódválasztási kampányt. 
Nem tudni mit tartogat a tarsolyában Gordon Brown (MTI)
Ez azonban alig néhány nap alatt befejeződött, ugyanis Brown annyi támogatót gyűjtött össze a Labour alsóházi frakciójában, hogy matematikailag lehetetlenné vált a pártszabályzatban előírt számú képviselői aláírás megszerzése az induláshoz bárki más számára. Blair hivatalosan vasárnap, a Munkáspárt rendkívüli manchesteri kongresszusán adta át a pártvezéri tisztséget Gordon Brownnak.
Brown nyerne?
Brown – egyelőre nem cáfolt – londoni értesülések szerint egy éven belül esetleg előre hozott választásokat ír ki, megerősítendő mandátumát. A konzervatív John Major óta ő lesz az első olyan brit miniszterelnök, aki nem általános választással, hanem belső hatalmi váltással kerül a kormányfői posztra. Major 1990-ben, Margaret Thatcher eltávolítása után vette át a miniszterelnöki tisztséget; igaz, ő nem írt ki idő előtti választásokat, viszont a következő, 1992-es parlamenti választást megnyerte.
David Cameron, az ellenzéki Konzervatív Párt jelenlegi miniszterelnök-jelöltje “azonnali” választások kiírására szólította fel Brownt a váltás előestéjén, azzal az indokkal, hogy Tony Blair a legutóbbi, 2005-ös választásokat teljes mandátuma kitöltésének ígéretével nyerte meg, így Brownnak nincs választói felhatalmazása a hatalomgyakorlásra.
A közvélemény-kutatások többsége szerint a tory ellenzék tavaly október óta vezet a Labour előtt, bár egy legutóbbi felmérés azt mutatta ki, hogy a Brown vezette Munkáspárt meg fogja előzni népszerűségben a konzervatívokat, és Gordon Brown személyes támogatottsága is nagyobb Cameronénál.
